📍1096 Budapest Haller utca 23-25/B. ✉️  hello@hallermedical.hu    📞  +36 20 2323 252

Az Ön egészsége a mi sikerünk!

Keresés
Close this search box.
   Olvasási idő:  6 perc

A várandósgondozás a terhesség megállapításától kezdődően gyakorlatilag a kisbaba megszületéséig tart. Alapvetően két fontos célja van!

  • Az első, hogy megőrizze a kismama egészségét, és megfelelő felkészültséget, illetve kondíciót biztosítson számára a szüléshez.
  • A második ezzel párhuzamosan a kisbaba egészséges fejlődésének ellenőrzése és megtámogatása.

A Haller Medical magánrendelőben is elérhető várandósgondozás egy olyan szolgáltatás, ami egyik részéről az édesanya és az édesapa, a másik részről pedig a háziorvos, a szülész-nőgyógyász, valamint természetesen a védőnő együttműködésére épül.

Mindegyik trimeszterben nagyon fontos szerepe van, de a magas kockázati tényezők miatt különösen az első három hónapban lényeges a kismamák folyamatos ellenőrzése. Lássuk, hogy milyen vizsgálatokra van szükség ebben az időszakban!

A várandósgondozás lényege

A várandósgondozás minden esetben egy nagyon összetett folyamat, aminek részeként elsődlegesen a kismama és a kisbaba egészségének, illetve állapotának folyamatos ellenőrzése, valamint megőrzése a cél.

A legtöbbször jellemzően csak kontrollra van szükség, de előfordulhatnak olyan esetek, amikor elengedhetetlen az orvosi beavatkozás ahhoz, hogy egészséges kisbaba születhessen.

Ezért a várandósgondozáshoz több olyan vizsgálat tartozik már az első trimeszterben is, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a kimagasló kockázati tényezők időben felismerésre kerüljenek.

Amennyiben ugyanis probléma adódik, az orvosok feladata a megfelelő nyomon követés mellett a mielőbbi kezelések megkezdése azért, hogy a szövődmények elkerülhetők legyenek és ne alakuljon ki úgynevezett veszélyeztetett terhesség.

A problémák felismerése mellett a várandósgondozás lényege még, hogy a kismama egészségesen, nehézségektől mentesen élhesse meg ezt a 9 hónapot.

Segítséget kap továbbá a szülésre való felkészítésben, valamint olyan témakörökben is, mint a korai kötődés kérdése, a szoptatás vagy az általános csecsemőgondozás, hogy szülés után kellő gyakorlattal tudja venni az akadályokat.

Fontos az első nőgyógyászati vizsgálat

Amint az otthon elvégezhető terhességi teszt eredménye pozitív jelzést mutat, nagyon fontos mielőbb nőgyógyászhoz fordulni, hiszen a terhesség tényét hivatalosan csak ezt követően lehet kimondani.

Ilyenkor a szakorvos tapintásos- és ultrahangos vizsgálatot is végez annak érdekében, hogy a várandósság alátámasztható legyen. Ekkor ugyanis már olyan folyamatok indulnak el, amelyek szabad szemmel is könnyedén fel tudják tárni a terhességet.

Az első nőgyógyászati vizsgálaton ezért szükséges a tapintásos vizsgálat, hiszen a kezelőorvos ilyenkor könnyedén át tudja tekinteni a méhnyak állapotát, sőt kenetet is vehet a rákszűréshez.

Ha a páciens azért érkezik nőgyógyászhoz, hogy a terhesség ténye feltárásra kerüljön, a hüvelyi ultrahang elvégzése is nélkülözhetetlen.

Ezzel a képalkotó technikával ugyanis nemcsak a várandósság ténye állapítható meg. A megtapadás helye, a petezsák és az embrió mérete, de száma és életjelenségei egyaránt láthatóvá válnak már nagyon hamar.

A vizsgálatokat követően a szakorvos megállapítja az embrió korát, és kiírja a szülés várható időpontját, amit a kismamával is közöl.

Ezen felül tájékoztatja a további teendőkről, így a szükséges vizsgálatokról, valamint a védőnői szolgálat mielőbbi felkeresésének fontosságáról.

Az alacsony- és a magas kockázatú várandósság

Amint azt fentebb is említettük már, a várandósgondozás a terhességet igazoló első orvosi vizsgálattól kezdődik, és egészen a kisbaba megszületéséig tart.

A szülész-nőgyógyász feladata, hogy minden trimeszterben kövesse a magzat folyamatos fejlődését és életjelenségeit.

Ezen felül már az első három hónapban nagyon fontos, hogy a nőgyógyász elvégezzen minden szűrővizsgálatot, hiszen a terhességnek rengeteg veszélyeztető tényezője lehet, amit várandóssági rizikóbesorolásnak nevezünk.

A terhesség rizikóbesorolása egy nagyon összetett kockázatelemzési folyamat, aminek részeként a szakorvos meghatározza az alacsony- és a magas kockázatú várandósságot. Erre minden esetben sor kerül már az első trimeszterben!

Az alacsony kockázatú várandósság

A legtöbb terhesség az alacsony kockázatú várandósságok közé sorolható. Abban az esetben állapítható meg mindez, amennyiben sem a családi anamnézisben, sem a környezeti- vagy a termékenységi előzményekben nincs olyan tényező, ami problémára adna okot.

A várandósság kockázati tényezőjének megítélésekor figyelembe kell venni az első terhesség körülményeit is – amennyiben a kismama nem az első babáját várja.

Ha az első gyermeknél voltak terhességi komplikációk, az nem jelenti azt, hogy a másodiknál is jelentkeznek majd, ugyanakkor az állapotosság ilyenkor mindig nagyobb odafigyelést igényel a szakorvos részéről.

A magas kockázatú várandósság

Magas kockázatú várandósságról – vagy közismertebb nevén veszélyeztetett terhességről – jellemzően akkor beszélünk, ha a vizsgálatok során olyan elváltozásokra derül fény, amelyek gátolhatják a kisbaba egészséges fejlődését vagy megnövelik a komplikációk számát a szülés során.

Amennyiben az olyan szülészeti mutatók, mint a koraszülés vagy a fejlődési rendellenességek esélyei jelentősebbek , mint az átlag, a kezelőorvos magasabb kockázatú várandósságot rendel el, ami minden esetben több vizsgálattal és nagyobb odafigyeléssel jár.

A védőnői gondozás kezdete

A várandósgondozás egyik fontos eleme az első nőgyógyászati vizsgálatot követően a védőnői gondozás elindulása. Erre jellemzően az első ultrahang diagnosztika után, a terhesség megállapítását követően kerülhet sor.

A lakóhely szerinti illetékes védőnőt minden esetben a nőgyógyásztól kapott lelettel kell felkeresni. Itt kapják meg a kismamák az úgynevezett várandósgondozási kiskönyvet, amit a szülésig mindenhová magukkal kell vinniük, ha gyermekükhöz kapcsolódó vizsgálatra mennek.

Ebben a kiskönyvben lesz ugyanis vezetve minden fontos eredmény, aminek köszönhetően a várandósgondozás könnyedén nyomon követhető, illetve a kismama is felelősségre vonható, amennyiben a többnyire havi rendszerességű kontroll valamilyen oknál fogva kimarad.

Vizsgálatok az első trimeszterben

A várandósgondozás során a nőgyógyász és a védőnő egyaránt célzott vizsgálatokat végez minden egyes találkozón. Ezek a következők:

Általános állapotfelmérés

Az általános állapotfelmérés a kismamáknál több részletre is kiterjed.

Szükség van például a testmagasság és a haskörfogat mérésére, valamint a bőr áttekintésére. A várandósság alatt a nőgyógyász és a védőnő egyaránt minden alkalommal ellenőrzi a testtömeget, hiszen a kismama testsúlya rendkívül fontos a kisbaba egészséges fejlődése kapcsán.

Ezen felül szükség lehet fogorvosi vizsgálatra is, hiszen a terhesség során a fogak károsodhatnak, így az első trimeszter alkalmával legalább egyszer ajánlott felkeresni egy fogászati szakrendelést.

Lényeges továbbá folyamatosan ellenőrizni az alsó végtagokat, hiszen a terhesség során nagy a veszélye az ödéma kialakulásának. Nagyon sok kismamánál kialakul, többségében ártalmatlan, azonban mértékének feltárása és okának kivizsgálása különösen lényeges.

Az általános vizsgálatok közé soroljuk még a hasfal, a méh és a mellek tapintásos vizsgálatát, amit jellemzően nőgyógyász szakorvos végez – más egyéb vizsgálatok mellett – minden trimeszterben legalább egy alkalommal.

Kiemelendő még, hogy a leendő édesanyáknál folyamatosan ellenőrizni kell a pulzust, de vérnyomásmérésre is minden találkozó során szükség van az esetleges magas vérnyomás betegség kialakulásának megelőzése vagy mielőbbi kezelése érdekében.

Vizelet- és vérvizsgálat

A célzott rutinvizsgálatok közé tartozik a terhesség során a vizelet ellenőrzése. Nagyon fontos mindegyik trimeszterben, így az első három hónapban is, hogy idejekorán feltárható legyen a cukorbetegség, a húgyhólyag fertőzése, illetve a vesék állapota.

A vizeletvizsgálat mellett a vérvétel is kiemelkedő szerepet kap a terhesgondozásban. Ez a korai időpont miatt megterhelő lehet a kismamáknak, hiszen megfelelő értékek csak a reggeli órákban vett vérből mutathatók ki. A helyzetet pedig tovább nehezíti, hogy a páciensnek éhgyomorral kell érkeznie.

Ezért ajánlott vizet, szendvicset vagy legalább egy csokoládét vinni a vérvételre, hogy a minta leadását követően rögtön tápanyaghoz juthasson a szervezet, ezzel elkerülve az esetleges rosszullétet.

A vérvétel azért fontos, mert segítségével laboratóriumi körülmények között teljesen feltárható a kismama állapota, így a vércukorszint, a vese- és a máj működése, a vércsoport és így tovább.

Gyakori eset, hogy a vérvizsgálattal derül fény idejekorán olyan elváltozásokra, amelyek mielőbbi orvosi beavatkozást igényelnek az édesanya és a kisbaba egészsége érdekében.

A magzatot érintő vizsgálatok

Míg a fenti vizsgálatok leginkább a kismama állapotára koncentrálnak – hiszen az anya szervezetének épsége elengedhetetlen a terhesség során –, addig már az első trimeszterben is vannak olyan szűrések, amelyek konkrétan a fejlődő magzatra fókuszálnak.

Az első ilyen a Down-kór szűrés, amire a genetikai vizsgálat során kerülhet sor. Segítségével idejekorán megállapítható, hogy a születendő gyermeknél milyen eséllyel jelentkezhet ez a betegség.

Jellemzően a 12. hét után ellenőrzik először a szakorvosok a magzat szívverését, illetve pulzusszámát, amihez egy doppler-elven működő Baby-Dop technikát alkalmaznak azért, hogy idejekorán kiszűrhetők legyenek az esetleges szívproblémák.

Az egyik legfontosabb, célzottan a magzatot érintő vizsgálat az első trimeszterben a 12. heti ultrahang. Ezzel a módszerrel könnyedén kiszűrhetők a gyermek esetleges fejlődési rendellenességei.

Magát a vizsgálatot nőgyógyász szakorvos végzi el. Itt már alaposabban is vizsgálják a magzat jellemzőit, mint amilyen a nyaki bőrredő vastagsága, az orrcsont megjelenése vagy a különféle kóros jelek.

Genetikai vizsgálat is szükséges 37 éves kor felett

Miután a nők egyre később vállalnak gyermeket, ezért fontos kiemelni, hogy a 37 éves kor feletti kismamáknak az első trimeszterben genetikai vizsgálaton is részt kell venniük a 11. és a 13. hét közötti időszakban.

A vizsgálat tanácsadással egybekötött, és amennyiben felmerül valamilyen rendellenesség gyanúja, legkésőbb a 13. héten mintát kell venni a méhlepényből, ami a későbbiekben pontos választ adhat bizonyos kérdésekre, illetve idejekorán feltárhatja a fejlődési problémákat.

Picture of Dr. Vezér Márton Ph.D.

Dr. Vezér Márton Ph.D.

A cikket szakmailag ellenőrizte a Haller Medical Magánrendelő intézmény és orvos igazgatója.