A prevenció jegyében a legtöbb családnál teljesen megszokott, hogy évente legalább egy alkalommal részt vesznek egy vérvizsgálaton. Csakhogy a rutin vérkép kielemzése gyakran komoly fejtörést okozhat a rengeteg idegen kifejezés és jelölés miatt.
Ezért most elhatároztuk, hogy egy cikksorozat részeként összegyűjtjük a vérképen megjelenő értékeket, és a legfontosabb részletekre koncentrálva, érthető nyelvezettel, de mégis kellő szakmaisággal bemutatjuk jelentésüket.
Első kiválasztottunk az alkalikus foszfatáz, vagy röviden ALP lett, amely gyakran képes eltérést mutatni egy rutin laborvizsgálat során, ami természetesen a Haller Medical szolgáltatásai közül sem hiányozhat.
Hogy mit nevezünk alkalikus foszfatáznak? Egyáltalán mit mutat, ha túl alacsony vagy túl magas az értéke a vérképen? Cikkünkben minden fontos részletet érintettünk!
Mit nevezünk alkalikus foszfatáznak?
Az alkalikus foszfatáz vagy rövidítve ALP egy olyan enzim, ami a szervezet egészében megtalálható. A legtöbbször a máj vizsgálatakor van szükség rá, amennyiben tehát a vérben megnövekszik a szintje, a háttérben többnyire májbetegségre gyanakodhatunk.
Tudni kell ugyanakkor, hogy az ALP nemcsak a májból, hanem a csontokból is bekerülhet a vérbe, így a véreredményen látott magas értékek mindig további kivizsgálásokat indokolnak, hiszen akár bizonyos csontbetegségek is meghúzódhatnak a háttérben.
Mennyisége a rutin vérvizsgálat részeként ellenőrizhető, a vérből kimutatható szintjét pedig az életkor, a nem és a vércsoport egyaránt befolyásolhatja. Sőt, a terhesség alatt teljesen normális, ha az ALP érték a négyszeresére növekszik, hiszen ilyenkor a placenta is termeli.
A máj és a csontok mellett ritkán az epehólyag és a vesét ért fertőzések vagy daganatok is befolyásolhatják.
Egyéb elnevezései: ALK, PHOS, Alkp, ALK PHOS.
Gyakran más paraméterekkel együtt kell vizsgálni
Amint azt az imént már említettük, az alkalikus foszfatáz értékét számos tényező befolyásolhatja, így ha a vérképen eltérést tapasztalunk, akkor más paraméterek ellenőrzésére is szükség van.
Mivel a legtöbbször az elváltozás a májhoz kapcsolódik, ezért magas ALP esetén fontos lehet
– a GOT;
– a GPT;
– a GGT;
– és a bilirubin értékeinek vizsgálatára is.
Ezek együttesen már jelentősebb diagnosztikai értékekkel rendelkeznek. Ha ugyanis az említett májparaméterek is emelkedést mutatnak, akkor nagy az esélye annak, hogy a háttérben valóban a máj, esetleg az epe megbetegedése áll.
Előidézheti májzsugor, májrák, epekövesség, de akár epeúti pangás is.
Itt érdemes megemlíteni azonban, hogy ha a véreredményen a fenti paraméterek nem magasak, csak az ALP értéke, ellenben a szervezetben a kalcium és a foszfát mennyisége mutat eltérést, akkor a háttérben inkább a csontozathoz kapcsolódó probléma áll fenn.
Mindezt kiválthatja a csontritkulás, a csontlágyulás, de akár a csontrák is.
Az alkalikus foszfatáz izoenzimjei
Az alkalikus foszfatáznak négy fő izoenzimjét különböztethetjük meg egymástól. Ezeket
– a máj;
– a csontok;
– a belek
– és a placenta termeli.
Éppen ezért nem lehet önmagában diagnosztikai értékű az ALP értéke, és csak más rutinvizsgálattal, alaposabb vérképpel határozhatók meg a háttérben meghúzódó folyamatok.
Ha a vérvételek az alkalikus foszfatáz szint folyamatos emelkedését mutatják, minden esetben javasolt az izoenzimek alaposabb mérése.
Ennek hiányában nem lehet közelebbről meghatározni a problémát, vagyis a diagnózisra sem kerülhet sor.
Mit mutat meg a vérvizsgálat az alkalikus foszfatáz kapcsán?
Az alkalikus foszfatáz teszt segítségével lehetőség nyílik megismerni, hogy mennyi ALP enzim található a szervezetben. Egy olyan fehérjéről van szó, amely képes felgyorsítani bizonyos kémiai reakciókat a test bizonyos pontjain.
Az ALP a szervezet valamennyi szövetében megtalálható, de a fentiekben már említett módon főként a májban, az epében és a csontokban. A test minden része más-más típusú alkalikus foszfatáz enzimet termel.
Ha nem megfelelő az alkalikus foszfatáz szintje a szervezetben, az jelezhet májbetegséget, a csontokat érintő problémákat, de krónikus vesebetegséget is.
Önmagában az alkalikus foszfatáz vizsgálatával nem lehet beazonosítani az ALP rendellenes szintjének okát, ezért a diagnózishoz minden esetben más paraméterek ellenőrzésére is szükség van.
Mi nevezhető az alkalikus foszfatáz normál tartományának a vérképen?
Az alkalikus foszfatáz normál tartománya 44-147 nemzetközi egység literenként vagy 0,73-2,45 µkat/L, bár Magyarországon inkább a 30 és 120 U/l megjelöléssel találkozhatunk a legtöbbször.
Fontos, hogy az eredmény laboronként kissé eltérhet egymástól, ezért érdemes figyelembe venni, hogy milyen határértékeket állítottak fel a vérképhez és inkább ahhoz viszonyítsuk a kapott eredményeket.
Ezen felül a normál alkalikus foszfatáz szint kapcsán mindig vegyük figyelembe, hogy például a terhes kismamáknál vagy a cseperedő gyermekeknél – főleg a tinédzser kor elején – teljesen normális, ha az ALP szintje megemelkedik. Ilyenkor tehát más a normál érték.
A terhes kismamák leginkább a szülés előtti hónapokban, a harmadik trimeszterben találkoznak emelkedett számokkal, de a férfiak körében is gyakran előfordulhat, hiszen a változókor, az öregedés szintén magasabbra emeli az ALP értékeket.
Mikor van szükség az alkalikus foszfatáz szintjének ellenőrzésére?
Kezelőorvosunk egyszerű rutinvizsgálat részeként is elrendelheti az alkalikus foszfatáz tesztet. Mivel az eredményeket számos egészségügyi körülmény befolyásolhatja, ezért az ALP szintje mellett további vizsgálatokra is szükség van.
Ezek magukba foglalhatják az átfogó metabolikus panelt (ÁMP), de a célzott májfunkciós tesztet is, ha erős a gyanúja a májműködéshez kapcsolódó elváltozásnak.
Az alkalikus foszfatáz szint ellenőrzését azonban a legtöbbször májkárosodás vagy csontbetegség tünetei esetén írják elő. Hogy melyek ilyenkor a kapcsolódó panaszok?
Alkalikus foszfatáz szint ellenőrzése májbetegség tüneteinél
A májbetegségek leggyakoribb tünetei:
– Sötét vizelet és világos színű széklet;
– Sárgaság, amely a bőrön és a szem fehérjéjén is megjelenhet;
– A lábakon, de főleg a bokán tapasztalt duzzanat;
– Hasfájás, a hasfal megkeményedése a mellkas jobb oldalán;
– Hányinger és hányás;
– Étvágytalanság, ebből fakadó fogyás;
– Fáradtság, gyengeség, dekoncentráltság;
– Kellemetlen viszketés.
Alkalikus foszfatáz szint ellenőrzése csontbetegség tüneteinél
A csontbetegségek leggyakoribb tünetei:
– Gyakori csonttörések vagy más csontsérülések;
– Erőteljes csontfájdalom;
– Rendszeres vagy állandósuló ízületi gyulladás és fájdalom;
– A csontok alaki és méretbéli deformációja.
A magas alkalikus foszfatáz érték
A magas alkalikus foszfatáz érték kapcsán nagyon fontos ismerni a kiugrás mértékét, hiszen itt meg kell különböztetnünk
– enyhén emelkedett
– és nagyon magas szintet.
Az enyhén emelkedett ALP általában nem igényel kezelést és nincs szükség alaposabb kivizsgálásra sem. A vérvétel ismétlése azonban javasolt legalább három egymást követő hónapon át, hogy nyomon lehessen követni a paraméter alakulását.
Ha az alkalikus foszfatáz értéke nagyon magas szintet ér el, azaz négy-ötszöröse a normálnak, és a páciens nem állapotos, akkor további kivizsgálás szükséges, mert máj- vagy csontbetegség gyanúja merült fel.
Ha az alkalikus foszfatáz magas szintje a májat érinti, a következő betegségek vagy állapotok húzódhatnak meg a háttérben:
– Terhességi cholestasis: A terhesség késői szakaszában kialakuló májbetegség.
– Májcirrózis: A kései stádiumú májbetegséget nevezzük így, ami akkor alakul ki, ha az egészséges májszövetek károsodnak és hegesednek. Hatására tartós májkárosodás lép fel.
– Hepatitis: A hepatitis a máj gyulladását jelöli. Többféle típusa ismert és valamennyi megnöveli az ALP szintjét a vérben.
– Epeúti atresia: Ritka elváltozás, ami akkor alakul ki, ha a májat és az epét összekötő vezeték elzáródik. Gyakori rendellenesség csecsemőknél.
– Epeszűkület: Ebben az esetben a májat és az epét összekötő vezeték csak beszűkül, nem tudja megfelelően ellátni a feladatát. Főként felnőttkori probléma.
– Mononukleózis: Egy fertőző betegség, amely gyakran jár a májban jelentkező duzzanattal.
– Daganatos betegség: A májhoz közvetlenül vagy áttéttel köthető daganatos elváltozás számos olyan problémát idézhet elő, ami az ALP szint növekedéséhez vezethet, így például elzárhatja az epevezetéket, de akár a hasnyálmirigy csatornáit is.
Ha az alkalikus foszfatáz szintje valamilyen csontbetegséghez köthető, a következő betegségekről beszélhetünk:
– Csontáttétes daganat: Ha a test más szerveit érintő daganatos betegség áttétet képzett a csontozaton.
– Paget-féle csontbetegség: Nagyon ritka krónikus betegség, ami az érintett csont szöveteinek pusztulásával jár. Hatására a csontok törékenyebbé válhatnak, deformálódhatnak.
– Csontrák: A daganatos elváltozások azon ritkább típusa, amely a csontokon keletkezik.
– Csonttörés: A csonttörés hatására elinduló öngyógyító folyamatok szintén az alkalikus foszfatáz értékének növekedésével járhatnak.
– Hyperparathyreosis: Akkor alakul ki, ha a mellékpajzsmirigyek túl sok hormont termelnek, ami megnöveli a vérben a kalcium szintjét is.
– Osteomalacia: A betegség általában a D-vitamin hiányából fakad, amitől a csontok legyengülnek és törékennyé válnak.
Milyen tünetek kísérhetik a magas alkalikus foszfatáz értéket?
Konkrétan a magas alkalikus foszfatáz érték nem jár tünetekkel. Pontosabban a páciensek tapasztalhatnak bizonyos panaszokat, ezeket azonban nem a vérben megjelenő magas ALP, hanem az azt kiváltó betegség idézi elő.
Májbetegség esetén így a fentiekben már említett sárgaság, sötét színű vizelet, világosabb széklet, bokaduzzanat, hasfájás, hányinger, fáradtság és étvágytalanság kísérhetik a magas alkalikus foszfatáz megjelenését.
A csontok érintettségénél viszont a páciensek gyakran tapasztalnak a csontok irányából érkező fájdalmat, ízületi gyulladásokat, gyakori csonttöréseket vagy a csontozat deformációját.
Mivel csökkenthető a magas alkalikus foszfatáz érték?
A magas ALP érték csökkentéséhez minden esetben elengedhetetlen a kiváltó okok feltárása. A diagnózis után lehetőség van a páciens célzott kezelésére, amivel az alkalikus foszfatáz szintje optimális esetben mérsékelhető.
Az ALP érték ilyen esetekben kitűnő markerként szolgál arra, hogy a kezelés hatékonysága ellenőrizhető legyen. Ha a diagnózis pontos volt és a terápia hatékony, az minden esetben megmutatkozik a véreredményen is.
Amennyiben a magas alkalikus foszfatáz mögött nem betegség áll – például terhesség –, a szülés után az értékek maguktól rendeződnek.
Az alacsony alkalikus foszfatáz érték
Ha az alkalikus foszfatáz értéke a normál szinthez viszonyítva alacsony, azt a legtöbbször valamilyen nyomelem hiánya váltja ki. Sokkal ritkább, mint az ALP emelkedett értéke, de így is ajánlott foglalkozni vele.
A következő esetek válthatnak ki alacsony alkalikus foszfatáz értéket:
– Alultápláltság;
– Vérszegénység
– Cink- vagy magnéziumhiány.
– Skorbut, vagyis a C-vitamin hiánya.
– Pajzsmirigy alulműködés.
– Cöliákia
– Valamilyen ritka genetikai betegség, mint hypophosphatasia vagy a Wilson-kór.
Az alacsony ALP értéknek önmagában szintén nincsenek tünetei, de a kiváltó betegségek előidézhetnek jellegzetes panaszokat, amelyek megmagyarázhatják a vérképen tapasztalt elváltozásokat.
Ezen felül fontos tudnivaló még, hogy a tapasztalatok szerint a fogamzásgátló készítmények és bizonyos gyógyszerek folyamatos szedése is kiválthatja az alkalikus foszfatáz szintjének csökkenését, ami jellemzően nem igényel kezelést vagy beavatkozást.
