A prevenció jegyében a legtöbb családnál teljesen megszokott, hogy évente legalább egy alkalommal részt vesznek egy vérvizsgálaton. Csakhogy a rutin vérkép kielemzése gyakran komoly fejtörést okozhat a rengeteg idegen kifejezés és jelölés miatt.
Ezért most elhatároztuk, hogy egy cikksorozat részeként összegyűjtjük a vérképen megjelenő értékeket, és a legfontosabb részletekre koncentrálva, érthető nyelvezettel, de mégis kellő szakmaisággal bemutatjuk jelentésüket.
Első kiválasztottunk az alkalikus foszfatáz, vagy röviden ALP lett, amely gyakran képes eltérést mutatni egy rutin laborvizsgálat során, ami természetesen a Haller Medical szolgáltatásai közül sem hiányozhat.
Hogy mit nevezünk alkalikus foszfatáznak? Egyáltalán mit mutat, ha túl alacsony vagy túl magas az értéke a vérképen? Cikkünkben minden fontos részletet érintettünk!
Mit nevezünk alkalikus foszfatáznak?
Az alkalikus foszfatáz nem más, mint egy olyan speciális enzim, ami az emberi szervezet valamennyi szövetében megtalálható. A legnagyobb mennyiségben azonban a májból, az epéből, a belekből, a csontokból, a veséből és a méhlepényből mutatható ki.
Az ALP-ként rövidített enzim célja, hogy elősegítse bizonyos fehérjék lebontását a szervezetben. Vizsgálata gyakran a rutinvérkép része, de sok esetben kérik célzottan is a feltárását, különösen feltételezett máj- és csontbetegségek felderítésekor.
Az enzimnek három főbb- és több alárendelt változata létezik, így a bélhez és a méhlepényhez kapcsolódó variáns mellett a nem specifikus típus is ide sorolható.
Mint minden enzim, az alkalikus foszfatáz is számos folyamatban nagyon fontos szerepet játszik, különös tekintettel a katalizációra, hiszen jelenlétük elengedhetetlen bizonyos kémiai reakciók felgyorsításához.
Gyakran más paraméterekkel együtt kell vizsgálni
Tudni kell, hogy az alkalikus foszfatáz a vérplazmából kerül kimutatásra, mennyiségét és tulajdonságait pedig számos tényező befolyásolhatja. Emiatt nagyon gyakran elengedhetetlen, hogy az ALP szintjét más paraméterekkel együtt vizsgálják meg.
Ide sorolható például a GOT, a GPT és a gamma-GT is, amelyek azért lényegesek, mert segítségükkel egy kóros érték esetén sokkal pontosabb képet lehet kapni a vérképből, így rögtön feltárható, hogy milyen kiváltó tényező állhat a háttérben.
Amennyiben például a vérvizsgálat magas alkalikus foszfatáz értéket állapít meg, a gamma-GT mennyisége segíthet megállapítani, hogy a páciensnél a máj vagy inkább a vázrendszer, a csontozat lehet érintett.
A csontbetegségek zöménél ugyanis míg az ALP szintje megnövekszik, addig a gamma-GT értéke változatlan marad, de a májat érintő elváltozásoknál nagyon sokszor mindkét paraméter növekedésnek indul.
Természetesen ez nem mindig jelent papírformát, valamikor ennél komplikáltabb a diagnózis, ezért az emelkedett értékek nagyon sokszor további vizsgálatokat igényelnek.
Az alkalikus foszfatáz izoenzimjei
Amint azt már fentebb említettük, az alkalikus foszfatáznak többféle változata, azaz izoenzimje létezik. Ezek azért nagyon fontosak, mert mindegyikük más szövetre jellemző, így probléma esetén elősegíti a beazonosítást.
Az ALP izoenzimek érdekessége, hogy bár funkciójuk tekintetében egyezést mutatnak, szerkezetileg viszont gyakran eltérnek egymástól.
Az izoenzim szintjének a meghatározása ezért lehet fontos a laborvizsgálat során, hiszen ez az érték segít meghatározni, hogy a háttérben a csontokhoz vagy a májhoz köthető elváltozás húzódik-e meg?
Mivel azonban az általános laborvizsgálat alapesetben nem tartalmazza az izoenzimek szintjének mérését, ezért ezt a legtöbbször csak külön kérésre vagy indokolt esetben ellenőrzik.
Mit mutat meg a vérvizsgálat az alkalikus foszfatáz kapcsán?
A vérvizsgálat lehetőséget ad arra, hogy meghatározható legyen az emberi szervezeten belül az alkalikus foszfatáz enzimjének az aktivitása.
Amennyiben az érték összevethető a vérvizsgálat során kapott további adatokkal, nagyon jól feltárható, hogy a test mely részén okoz problémát a megváltozott érték, így az emelkedett vagy csökkent koncentráció, ami elengedhetetlen a pontos diagnózishoz.
Mi nevezhető az alkalikus foszfatáz normál tartományának a vérképen?
Bár laboratóriumtól függően némileg eltérhetnek az értékek, azonban az alkalikus foszfatáz normál tartománya 20 és 140 U/l (unit, azaz egyeség/liter) közé sorolható.
A legtöbb labor úgy állítja ki a vérképet, hogy pontosan jelzi a határértékeket is. Ajánlott ezekhez igazítani az eredmények kiértékelését.
Tudni kell, hogy az alkalikus foszfatáz értéke bizonyos élethelyzetekben és életkorban természetes módon megnövekszik, amit minden esetben figyelembe kell venni a laborvizsgálat kiértékelésekor.
Teljesen általánosak például a magasabb értékek terhességnél – különösen az utolsó trimeszterben, ami a méhlepény növekedésével hozható párhuzamba –, de a csontok fejlődése miatt gyermekkorban is jellemző az emelkedett ALP-szint.
Ezen felül a férfiaknál jellemzően mindig magasabb a normál tartomány, sőt az idősödés egyaránt ilyen hatással van az alkalikus foszfatáz értékére.
Mikor van szükség az alkalikus foszfatáz szintjének ellenőrzésére?
Azon túl, hogy az alkalikus foszfatáz szintjének feltárása sok esetben része a rutin laborvizsgálatnak, ellenőrzésére természetesen más esetekben is szükség lehet.
A legtöbbször akkor kéri célirányosan a kezelőorvos, ha a páciensnél olyan tünetek merültek fel, illetve olyan kórelőzmény lett felállítva, ami a máj, az epe vagy a csontok megbetegedésére utalhat.
Az ALP szintjének meghatározása ilyenkor elősegíti a diagnózist, de májbetegség gyanújakor további célzott májfunkciós paraméterek meghatározása is elengedhetetlen lesz.
Az orvosok természetesen egyszerű kontrollvizsgálat céljából is kérhetnek célzott labort abban az esetben, ha az ALP értéke korábban negatív vagy pozitív irányban, de kilépett a normál tartományból.
Mivel a háttérben gyakran kezelésre szoruló betegségek állnak, ezért diagnózis után az alkalikus foszfatáz szintjének ellenőrzése jelentős segítséget nyújthat a kezelés hatékonyságának megítélésében is.
A magas alkalikus foszfatáz érték
Amennyiben a vérképen túl magas az alkalikus foszfatáz értéke, akkor a háttérben általában a májat vagy a csontokat érintő elváltozások húzódnak meg.
A legtöbbször a következő betegségek váltanak ki magas ALP-értéket:
- májat érintő elváltozások (májzsugorodás, májgyulladás vagy májdaganat);
- epeúti elzáródás (amit epekő, gyulladás, az epevezeték szűkülete, de daganat is okozhat);
- csontot érintő elváltozások (gyógyuló csonttörés, csontlágyulás, Paget- és angolkór, csontdaganat, metasztázis);
- pajzsmirigy- és mellékpajzsmirigy túlműködés;
- szarkoidózis;
- vérképzőszervi megbetegedések (leukémia, limfóma);
- gyógyszeres mellékhatások (gyakran okoz emelkedett ALP-értéket az indometacin, az isoniazid, a metildopa, de bizonyos antibiotikumok is).
A véreredmény kiértékelésekor nagyon fontos a magas alkalikus foszfatáz emelkedési értéke. Ha például csak enyhén lépi túl a határértéket, akkor általában nincs súlyos vagy kezelést igénylő betegség a háttérben, így elegendő csak folyamatosan ellenőrizni azt.
Amennyiben viszont kifejezetten magas a laboreredményen az ALP-szintje, tehát a 140 U/l határértéknek akár az ötszörösét is meghaladja, akkor ott már olyan súlyos elváltozások húzódhatnak meg, mint a májzsugorodás, az angolkór, a csontlágyulás vagy éppen az epepangás.
Ilyen esetekben mindig további vizsgálatokra lesz szükség, mert példának okáért egy epepangást számos tényező ki tud váltani. Az alkalikus foszfatáz változó értéke tehát önmagában nem elegendő ahhoz, hogy egy diagnózis felállítható legyen.
Rendkívül fontos szerepe van ugyanakkor abban, hogy értékével felhívja a figyelmet bizonyos elváltozásokra, amelyek néhány célzott vizsgálattal könnyedén felderíthetők.
Milyen tünetek kísérhetik a magas alkalikus foszfatáz értéket?
Mivel az alkalikus foszfatáz vérképen látott magasabb értéke is egyfajta tünet, így a kapcsolódó panaszokat jellemzően inkább a háttérben meghúzódó betegség idézi elő.
Természetesen így is vannak olyan tünetek, amelyek bizonyos érintettség esetén nagyon általánosak, illetve mondhatni gyakoriak.
Amennyiben például az ALP szintjének kiugrását a májhoz kapcsolódó betegség okozza, a páciensek hajlamosak besárgulni, de a hányinger, hányás és a hasi fájdalom mellett a gyengeség és a fáradékonyság is megjelenhet ilyenkor.
Mivel a máj érintettségéről van szó, ezért sokan tapasztalnak világosabb színű székletet, illetve sötétebb vizeletet, sőt a folyamat kellemetlen bőrtünetekkel is járhat, így különösen gyakori például a viszketés.
Ha az alkalikus foszfatáz emelkedett értéke mögött a csontokat érintő betegség áll, akkor az általános ízületi- és csontfájdalom mellett nagyon gyakori még, hogy a csontok törékennyé válnak, illetve formájuk, alakjuk megváltozik, deformálódik.
Mivel csökkenthető a magas alkalikus foszfatáz érték?
Ahhoz, hogy a magas ALP értéket csökkenteni tudjuk, elengedhetetlen a kiváltó okok mielőbbi feltárása és kezelése, hiszen a kérdéses tünet hátterében mindig valamilyen betegség vagy egyéb tényező húzódik meg.
Ajánlott tehát követni a kezelőorvos utasításait és szükség szerint több szakág bevonásával feltárni a problémás vérkép mögött álló hátteret.
Amennyiben nem betegség, hanem például egy gyógyszer által kiváltott mellékhatásról van szó, a kezelés szakorvos segítségével történő újratervezésére, illetve más készítmény bevonására lesz szükség.
Az alacsony alkalikus foszfatáz érték
Ha a vérképen az alkalikus foszfatáz alacsonyabb értékét tapasztaljuk, az esetek többségében nincs szükség extra kezelésre, mert többnyire nem betegség idézi elő ezt az állapotot.
Nagyon gyakori például, hogy a normálisnál alacsonyabb ALP érték alakul ki alultápláltság, pajzsmirigy-alulműködés, cöliákia, súlyos C-vitaminhiány (azaz skorbut), valamint Wilson-kór esetén, ami egy nagyon ritka, ámde örökölhető anyagcserezavar.
A legtöbbször azonban az alacsony alkalikus foszfatáz értéket a cink hiánya okozza, hiszen ez az alapanyag elengedhetetlen a kérdéses enzim működéséhez, de a súlyos vérszegénység egyik kísérőjeként egyaránt gyakran megjelenik.
A magas ALP szinttel ellentétben az alacsony értékeknek szinte soha nincsenek kapcsolódó tünetei a kiváltó okokhoz társuló panaszok mellett, amelyek pontos diagnózisa és feltárása elengedhetetlen a vérkép helyreállításához.
