A gyermekgyógyászat története egészen az ókorig vezethető vissza. Akkor még nem beszélhettünk róla külön tudományágként, de a gyerekek és a kismamák egészségére ügyelő orvosokat a mai értelmezés szerint már ebbe a kategóriába sorolhattuk.
Önálló tudományágként a 19. században jelent meg, és különösen Franciaország, valamint Németország voltak a szakág úttörői. Ezekből a régiókból aztán rohamosan elterjedt Európa valamennyi országába, majd természetesen az Egyesült Államokba is.
Az általános gyermekgyógyászat az orvostudomány egyik speciális ágazata, ami 0-tól 18 éves korig foglalkozik azokkal a gyerekkori betegségekkel, problémákkal és egyéb elváltozásokkal, amelyek nem igényelnek semmilyen szakellátást.
Amennyiben ilyenre van szükség, ahhoz ma már több célzott szakág közül lehet választani a legkisebbek számára, hiszen létezik a gyerekek igényeire szabott
- fül-orr-gégészet;
- ortopédia;
- kardiológia;
- gasztroenterológia;
- szemészet;
- sebészet;
- de még nőgyógyászat is többek között.
A gyermekgyógyászatot meg kell különböztetni az általános orvostudománytól, mert egy folyamatosan fejlődő és változó szervezetet vizsgál. A megfelelő kezelés esetükben elengedhetetlen ahhoz, hogy később egészséges felnőtté válhassanak.
Az ágazatnak ma már több speciális részét elkülöníthetjük egymástól. Az egyik legismertebb ezek közül a neonatológia, ami a gyermekgyógyászat kifejezetten az újszülöttekre szabott változata.
Célja, hogy az orvos és a szülésznő között egy olyan hatékony együttműködés alakulhasson ki, ami segítséget nyújt abban, hogy a magzatkori betegségek, valamint a születéskor fellépő rendellenességek megelőzhetők legyenek.
A gyermekgyógyászat rövid története
Ahhoz, hogy átfogó képet kaphassunk a gyermekgyógyászatról, elengedhetetlen ismerni a szakág történetét. Mint azt már fentebb is említettük, az orvostudományon belül egy nagyon fiatal ágazatnak tekinthető, hiszen önálló szakterületként csak a 19. század második felében fogadták el.
Természetesen már az ókori orvosi könyvekben is lehetett találkozni olyan fejezetekkel, amelyek direkt a gyermekekhez kapcsolódó betegségekről szóltak, és a mai gyermekgyógyászat alapjait adták, de alapvetően kevésnek tűntek ahhoz, hogy önálló szakágat alkossanak belőle.
A feljegyzések szerint a legelső gyermekgyógyászati könyvet a 9. században írta Razes, egy perzsa orvos, azonban az első olyan tényszerű, mondhatni tudományos értekezés, ami már a skarláttal vagy az angolkórral is foglalkozott, csak a 17. században jelent meg.
Az első gyermekkórházak nagy lendületet adtak a szakágnak
Óriási fejlődésen ment keresztül a gyermekgyógyászat, amikor Franciaországban megnyitotta kapuit az első gyermekkórház. Erre Napóleon korában került sor még 1802-ben, Párizsban. Ezt megelőzően a gyerekeket ugyanott kezelték, ahol a felnőtteket is.
Az 1830-as években a pozitív párizsi példa hatására Európa több nagyvárosában nyíltak gyermekkórházak, így Szentpéterváron, Bécsben, sőt 1839-ben még Budapesten is.
A hiányos higiénés ismeretek és a fertőző betegeknél szükséges elkülönítési protokollok hiánya miatt ezek a gyerekkórházak kezdetben nem feleltek meg a céljuknak. Később mégis nagy szerepet játszottak a modern gyermekgyógyászat kifejlődésében és a kórházi gyermekosztályok kialakulásában.
A gyermekgyógyászat óriási segítséget nyújtott abban, hogy az újszülöttek halandósága csökkenjen. Csak Magyarországon 1921-ben 100 újszülöttből 21 meghalt, az 50-es évekre azonban ez a szám 7-8-ra mérséklődött.
Ebben óriási szerepet játszott többek között
- a védőoltások megjelenése;
- a higiénés szabályok változása;
- és az antibiotikumok feltalálása.
Mindezt itthon olyan kiemelkedő gyerekorvosok támogatták meg, mint Heim Pál, id. és ifj. Bókay János, valamint Schoepf-Mérei Ágost.
A 20. század már nemcsak a gyógyításról, hanem a prevencióról is szól
A lendületes fejlődés hatására a 20. század újabb fordulópontot jelentett a gyermekgyógyászatban. A gyermeki élet az alacsony születési szám miatt mindennél fontosabb lett, így a technológia fejlődésével a szakág szerepe is egyre lényegesebbé vált.
Ennek köszönhetően már magzati korban fel lehet tárni bizonyos betegségeket, sőt a méhen belül is gyógyíthatók bizonyos elváltozások. Napjainkban ezért már nemcsak a gyógyítás a gyermekgyógyászat egyik legfontosabb feladata, hanem a prevenció, a megelőzés is.
Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert így a gyermekgyógyászat vált a legfontosabb szakággá, ami lehetőséget ad arra, hogy a jövő generációjának egészségi állapota kielégítő legyen.
A gyermekgyógyász minden életszakaszban foglalkozik a gyerekekkel
A közhiedelemmel ellentétben a gyermekgyógyász nem csak az újszülöttekkel foglalkozik. Bár valóban a legkisebbek igénylik a legtöbb figyelmet és vizsgálatot, a gyermekgyógyászat szépsége, hogy a születéstől a serdülőkor végéig elkíséri a gyermeket.
Ennek megfelelően a csecsemők problémáival ugyanúgy fordulhatunk gyermekgyógyászhoz, mint valamilyen serdülőkori betegséggel. Minden életszakaszban biztos pontként áll a gyermek mögött, feladata pedig közel sem csak a már kialakult betegségek kezelésében keresendő.
A gyermekgyógyász célja ugyanis, hogy időben felismerje, illetve megelőzze a fejlődési rendellenességeket, a súlyosabb elváltozások előjeleit.
A bőrpanaszoktól kezdve, az emésztési problémákon át, a különféle vegetatív tünetekig bezárólag az gyermekgyógyász mindenben segítséget nyújt gyermekünknek, szükség szerint pedig beutalót ad a megfelelő szakrendelésre.
A gyermekgyógyászat területei
Az általános gyermekgyógyászaton kívül a szakágnak számos más területe is van. A születést követően az úgynevezett neonatológus szakorvos végzi a csecsemők vizsgálatát, amit aztán egy általános gyermekgyógyász, egy gyermekorvos vesz át.
A szakorvos feladata ilyenkor, hogy időben felismerje az egyes betegségeket és panaszokat. Amelyek az általános gyermekgyógyászat hatókörébe tartoznak, azokat a megfelelő terápiákkal, illetve gyógyszerekkel gyógyítani is tudja.
Előfordulhatnak azonban olyan gyermekkori betegségek, amelyek célzott kezelést igényelnek. Ilyenkor valamelyik gyermekgyógyászati szakág bevonására van szükség. A leggyakrabban
- a felsőlégúti megbetegedések (gyermek fül-orr-gégészet);
- az allergia (gyermek allergológia);
- és a mozgásszervi panaszok (gyermek ortopédia)
miatt van szükség szakorvosi ellátásra a gyermekgyógyászatban.
Az elhangzottakon felül azonban számos szakrendelés létezik Magyarországon, amelynek szakorvosai kifejezetten a gyermekek betegségeire, elváltozásaira és sérüléseire koncentrálnak.
Elérhető már például gyermekek számára fenntartott belgyógyászat, gasztroenterológia, sebészet, immunológia, endokrinológia, kardiológia, de még nőgyógyászat is.
Egy általános gyermekgyógyász a tünetek alapján pontosan tudja majd, hogy melyik szakágat kell felkeresni azért, hogy a kis páciensek mielőbbi segítséget kaphassanak, hiszen a korai felismerés minden esetben javítja a gyógyulási esélyt, mérsékeli a szövődmények kialakulását és hozzájárul az egészséges felnőttkor eléréséhez.
Mit vizsgál egy gyermekgyógyász?
Amint az már a fentiekből is kiderülhetett, a gyermekgyógyászat egy nagyon átfogó terület, hiszen gyakorlatilag 0-tól 18 éves korig minden lehetséges betegséget fel kell ismernie, az általánosabb problémákat kezelnie, a komolyabb elváltozásokkal rendelkező pácienseket pedig a megfelelő szakághoz irányítania.
Gyermekgyógyászat újszülöttkorban
A gyermekgyógyászat már rögtön a születést követően nagy figyelmet kap. Ez az úgynevezett neonatológia, ami kifejezetten a csecsemőkkel foglalkozik. Az általános fizikális vizsgálatok mellett itt szóba kerülhet a gondozás és a táplálás, de szükség van a kisbaba székletének és vizeletének-, valamint testi fejlődésének ellenőrzésére is.
Ezen felül alvási kérdésekben és a védőoltások tekintetében szintén a gyermekgyógyászat gondoskodik a kicsikről, sőt az olyan újszülöttkori orvosi problémák kezelésében is, mint
- a koraszülés;
- a túlhordás;
- a születéskor szerzett sérülések;
- a túl kicsi- vagy túl nagy születési súly;
- a légzéshez kapcsolódó problémák (distressz-szindróma, tachypnoe, légmell, apnoe, bronchopulmonalis dysplasia);
- a vérszegénység;
- a sárgaság;
- a pajzsmirigybetegségek;
- vagy a vérmérgezés.
Természetesen minden veleszületett rendelleneség, illetve genetikai elváltozás feltárását a gyermekgyógyászat biztosítja. Előbbiek gyakorlatilag a teljes szerverendszert érinthetik (a legtöbbször a szívet, a nemi szerveket és az emésztőrendszert), utóbbiakat pedig több részre oszthatjuk.
A kromoszómákhoz köthető elváltozások gyakran eredményeznek például szellemi visszamaradottságot, görcsrohamokat vagy szívproblémákat, míg a genetikai zavarok hátterében olyan súlyos betegségek húzódhatnak meg, mint a cisztás fibrózis vagy a sarlósejtes vérszegénység.
Gyermekgyógyászat nagyobb gyermekeknél
Amint a gyermek kilép a csecsemőkorból, a neonatológia szerepét átveszi az általános gyermekgyógyászat. Felsorolni is lehetetlen, hogy a szakágon belül ilyenkor milyen széles spektrumot kell felölelnie, hiszen gyakorlatilag a fejlődő szervezet valamennyi elváltozását ismernie kell a kezelőorvosnak.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gyermekgyógyász éveken keresztül követi a kis páciens megfelelő növekedését és fejlődését, ami nemcsak fizikális-, hanem lelki tekintetben egyaránt rendkívül fontos.
Mindemellett a gyermekgyógyász segít az esetleges gyógyszerterápiák kialakításában és felügyeletében, de foglalkozik a krónikusan beteg gyermekek gondozásával, sőt a serdülőkori problémákkal is, legyen szó akár szexuális-, akár hormonális eredetű elváltozásokról.
A veleszületett- és szerzett betegségek és rendellenességek mellett az általános gyermekgyógyászat érinti a gyermekkori viselkedészavarok témakörét is (erőszakos viselkedésformák, evés- és alvászavarok stb.), illetve odafigyel a gyermek- és serdülőkorban előforduló mentális zavarokra.
Különösen serdülőkorban nagyon gyakori a szorongás, a depresszió, a bipoláris zavar, az öngyilkos hajlam, amelyek felismerésében és a megfelelő szakághoz való irányításában szintén fontos szerepet játszik a gyermekgyógyász.
