A mióma egy rendkívül veszélyes nőgyógyászati betegség. Ennek az oka, hogy sokáig egyáltalán nem okoz tüneteket vagy csak teljesen általános panaszokat, holott időben történő felismerése és kezelése egyaránt rendkívül fontos.
A mióma valójában egy kóros sejtszaporulat a méhen belül, egyfajta daganatos elváltozás, ami semmiképpen sem említhető egy lapon a rosszindulatú rákos megbetegedésekkel.
Időben diagnosztizálva nagyon jól kezelhető, ezért fontos, hogy már az első gyanús tünetekkel forduljunk szakorvoshoz, illetve évente eljárjunk nőgyógyászati szűrővizsgálatokra.
Ha szeretne jó kezekbe kerülni, válassza a Haller Medical nőgyógyászati magánrendelését, ahol Dr. Vezér Márton Ph.D. is fogadja a pácienseket, aki a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján található Mióma Centrum alapítója és aktív munkatársa.
Amennyiben megelőzné a bajt, és megismerkedne a mióma tüneteivel, tulajdonságaival, kezelési lehetőségeivel és esetleges szövődményeivel, az alábbiakban minden fontos tudnivalót összegyűjtöttünk a betegségről.
Mit nevezünk miómának?
Amint azt már fentebb is leírtuk, a mióma egy a méhen belül kialakult jóindulatú daganatos elváltozás. Hátterében a szerv izomszöveteiből vagy a méhüreg simaizomzatából kiindult sejtburjánzás áll.
A női nemi szerv leggyakoribb daganatos megbetegedései közé sorolható, ami többnyire 30-50 éves kor között alakul ki – a legtöbbször a szülés időszakához kapcsolódóan.
Mérete nagyon változó. Lehet egészen apró, mint egy rizsszem, de akár olyan hatalmasra is megduzzadhat, mint egy kisebb dinnye.
Elhelyezkedése szintén változatos képet mutat. Megjelenhet a méh és a hashártya között, a méhfalban, de a szerv belső és külső felszínén egyaránt – többnyire a nyálkahártya alatt.
Milyen tünetei vannak a miómának?
A mióma azért különösen veszélyes nőgyógyászati betegség, mert nagyon sokáig egyáltalán nem okoz tüneteket. Általánosabb vagy véletlenszerű panaszok előfordulhatnak ugyan, de ezek a legtöbbször nem adnak okot a gyanúra.
Emiatt gyakori, hogy a miómát egy általános szűrővizsgálaton fedezik fel. Érdekesség, hogy a tüneteket meghatározhatja, hogy az elváltozás pontosan hol alakult ki a méhen belül és mekkora méretűre növekedett.
Vannak ugyanis esetek, amikor a mióma egyáltalán nem okoz panaszt, míg máskor nagyon komoly fájdalmakkal járhat. Különösen akkor, ha mérete vagy elhelyezkedése miatt nyomja a húgyhólyagot, a végbelet vagy a kismedencei ereket.
Lássuk azonban, hogy melyek a leggyakoribb tünetek, amelyek a mióma kialakulásakor jelentkezhetnek:
A menstruációs vérzés intenzitása
Bár más egyéb problémák is kiválthatják, a mióma megjelenésekor szinte minden esetben megnövekszik a menstruációs vérzés intenzitása. Általános még a ciklus időtartamának kitolódása, valamint az úgynevezett áttöréses vérzés megjelenése is.
Cikluson kívüli vérzés
Szintén általános tünet, amit akár egy nagyobb felfázás is előidézhet, azonban a cikluson kívüli vérzés szintén gyakori panasz a mióma mellett. Gyakori, hogy a menstruáció teljesen felborul, szabálytalanná válik miatta.
A menstruáció fájdalma
A menstruáció nagyon sok nőnél okoz fájdalmat. A miómás állapot azonban mindegyik ciklusnál erős és hosszan tartó görcsöket eredményezhet, ami kisugározhat a medencébe vagy az alsó hasi régióba.
Medence- és hastáji fájdalom
Szintén gyakori, hogy a mióma menstruáción kívüli időszakokban is fájdalmakat okoz. Általános például ilyenkor a medencetájékon jelentkező panasz – különösen nagyobb elváltozás mellett –, de a hasi régiót érintő nyomásérzés sem ritka jelenség.
Gyakori vizelési inger
A nagyobb méretű miómákra jellemző, hogy nyomást gyakorolnak a húgyhólyagra. Ennek a következménye a gyakori vizelési inger, amit a vizeletürítéskor tapasztalható fájdalom kísérhet.
Szexuális aktus során jelentkező fájdalom
Általános, hogy a mióma miatt a szexuális aktusok fájdalmassá válnak vagy megmagyarázhatatlan diszkomfort érzést tapasztal a páciens, esetleg az együttlét követően jelentkezik ilyen kellemetlenség.
Egyéb tünetek
A mióma megjelenésekor gyakran megfigyelhetők olyan általános panaszok, mint a székrekedés, a hányinger vagy a haspuffadás, amelyek a növekvő elváltozáshoz vezethetők vissza. Egyáltalán nem ritka továbbá, hogy a mióma áll egy vetélés hátterében!
Mitől alakul ki a mióma?
Dacára annak, hogy rengeteg tudományos kutatás készült a mióma kiváltó okainak feltárására, még mindig nincs egyértelmű magyarázat a betegség kialakulásának pontos hátterére.
Ami biztos, hogy vannak olyan tényezők, amelyek szerepet játszanak a kialakulásában, a legtöbb páciensnél pedig ezek halmozódása idézi elő a sejtburjánzást. Lássuk, hogy melyek a mióma leggyakoribb kiváltó okai:
Hormonális problémák
Megfigyelések igazolják, hogy a már kialakult mióma növekedését jelentős mértékben befolyásolja az ösztrogén és a progeszteron hormonok szintjének változása. Amennyiben a szervezetben túl sok a női nemi hormon, az megfelelő táptalajt nyújt a mióma kialakulásának.
Terhesség
A terhesség egy olyan állapot, amikor a nők hormonszintje teljesen felborul és az a mióma kialakulására, vagy a meglévők növekedésére is hatással lehet. Ezért gyakori, hogy a terhesség után gyakrabban diagnosztizálható ez az elváltozás.
Túlsúly vagy elhízás
A túlsúly vagy az elhízás minden esetben hormonális változásokat idéz elő a szervezeten belül. Nőknél például megnöveli az ösztrogén mennyiségét, ami a fentiek értelmében elősegítheti a mióma kialakulását.
Stresszes életmód
Kutatások igazolják, hogy a stresszes életmód is egyike azoknak a tényezőknek, amelyek a hormonháztartás befolyásolásával hozzájárulnak a mióma megjelenéséhez.
A menopauza előtti időszak
A mióma a leggyakrabban 30 és 50 éves kor között alakul ki a nőknél. Ennek az oka nem más, minthogy a menopauza előtti időszakban is jelentős hormonális változások játszódnak le a nők szervezetében.
Kapcsolódó érdekesség, hogy nagyon sok nőnél az ilyenkor kialakuló mióma a változókor után magától felszívódik, vele együtt pedig az esetleges panaszok is megszűnnek.
Genetika
Mint a legtöbb hormonális háttérrel rendelkező betegségről, így természetesen a miómáról is elmondható, hogy a genetika befolyásolhatja a kialakulását. Ha tehát volt már a családban miómával diagnosztizált és kezelt páciens, akkor nekünk is nagyobb figyelmet kell fordítanunk erre.
Hogyan diagnosztizálható a mióma?
Mivel a mióma a legtöbbször nem okoz tüneteket, ezért a diagnózis általában egy hétköznapi nőgyógyászati szűrővizsgálaton történik. Lássuk azonban, hogy mi a menete a kivizsgálásnak abban az esetben, ha konkrét miómagyanú merül fel!
Fizikai vizsgálat
Az anamnézist követően a mióma diagnózisának első lépése minden esetben a fizikai vizsgálat. A szakorvos ilyenkor a méhet és a méhnyakat egyaránt ellenőrzi, miközben természetesen a hüvelyfalak is feltárásra kerülnek.
A bimanuális vizsgálat során a nőgyógyász kézzel tapintja ki az esetleges elváltozásokat. Részeként a petefészek és a méh állapota is ellenőrizhető. Egy tapasztalt szakorvos már ilyenkor felismeri a ciszták és a miómák jelenlétét.
Ha a kismedencében olyan súlyos elváltozást észlelhető, hogy az nem teszi lehetővé a fizikai feltárást, úgynevezett rektovaginális vizsgálat elvégzésére lehet szükség.
Képalkotó vizsgálat
A mióma pontos diagnózisához természetesen elengedhetetlen valamilyen képalkotó vizsgálat elvégzése is. Ehhez a legtöbbször ultrahangot alkalmaznak a nőgyógyászok, amivel pontos képet kaphatnak a kóros sejtburjánzásról, annak elhelyezkedéséről és mértékéről egyaránt.
A legtöbbször hüvelyi ultrahanggal zajlik a feltárás, de előfordulhat, hogy hasi ultrahangra is szükség van.
Ha ennél pontosabb vizsgálatra van szükség, az MRI segíthet a mióma méretének és helyének alaposabb meghatározásában, de más egészségügyi elváltozások szintén könnyebben kiszűrhetők ilyen formában.
Egyéb vizsgálatok
Előfordulhat, hogy bizonyos esetekben a nőgyógyász más vizsgálatokat is kér a mióma diagnózisához vagy a további kórképek kizárásához.
Szükség lehet például hüvelyi kenetre, a méh belső felületének alaposabb vizsgálatára (méhtükrözés), de akár még biopsziára, azaz szövettani mintavételre is.
Hogyan kezelhető a mióma?
A mióma kezelését minden esetben meghatározzák a diagnosztikai eredmények. Ezért fontos az elváltozás pontos feltárása, hiszen mérete, mennyisége és elhelyezkedése egyaránt befolyásolhatja a kezelést.
A nőgyógyásznak figyelembe kell vennie továbbá, hogy a páciensnek milyen egyéb egészségügyi problémái vannak, hány éves, illetve vannak-e még gyermekvállalási tervei?
A diagnózist követően jellemzően három lehetőség van a mióma kezelésére:
Mióma kezelése gyógyszerrel
A modern orvostudománynak köszönhetően a mióma ma már nagyon jól kezelhető gyógyszerekkel.
Ezek legtöbbször valamilyen hormontartalmú készítmények, amelyek nemcsak a mióma méreteit, hanem a kellemetlen tüneteket, így például a vérzési problémákat is képesek mérsékelni.
Ilyen gyógyszerek például a kombinált fogamzásgátlók, a GnRH-agonisták, de gyakran előfordul, hogy csak extra progeszteron szedésére van szükség.
Tudni kell azonban, hogy az ilyen típusú készítmények gyakran járnak kisebb-nagyobb mellékhatásokkal, illetve a mióma kezelését sok esetben csak átmenetileg biztosítják.
Mióma kezelése műtéttel
Ha tartós kezelésre van szükség a mióma kapcsán, a műtéti beavatkozás lehet jó alternatíva. A miomektómia lehetőséget nyújt arra, hogy a jóindulatú daganatot eltávolítsák a méhből, ami azonnal megszünteti a kapcsolódó tüneteket is.
Súlyos kórképek esetén – nagyobb méretű-, vagy több miómánál – előfordulhat, hogy a teljes méh eltávolítására van szükség. Ez jellemzően már csak olyan nőknek javasolt, akik nem terveznek gyermeket.
Mióma kezelése invazív módszerrel
Természetesen ma már léteznek más egyéb módszerek is a mióma kezelésére. Ilyen az invazív beavatkozás, aminek részeként a szakorvosok gyakorlatilag elzárják a daganatot tápláló ereket.
Így nemcsak a mióma mérete csökkenthető, hanem a kapcsolódó tünetek jelentős része is, mint amilyen a fájdalom, a hasfeszülés vagy éppen a vérzés. Kisebb miómák esetén egyre hatékonyabban alkalmazott módszer!
Milyen szövődményei lehetnek a miómának?
A mióma pontos diagnózisára és kezelésére azért van szükség a leginkább, mert elhanyagolva súlyosabb szövődményeket is okozhat.
Hogy milyen problémákat válthat ki, az függ a mérettől, az elhelyezkedéstől, a darabszámtól, de még a páciens egészségi állapotától is.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálat mennyire fontos ahhoz, hogy a mióma időben feltárásra kerülhessen, a kapcsolódó szövődmények pedig elkerülhetők legyenek.
Lássuk, hogy milyen következményei lehetnek, ha a miómát túl későn diagnosztizálják:
Meddőség
A mióma egyik leggyakoribb szövődménye a meddőség. Amennyiben ugyanis a kérdéses daganattípus túl nagyra nőtt vagy olyan helyen alakult ki, negatívan befolyásolhatja a megtermékenyítést, sőt a peteérési folyamatot is.
Húgyúti problémák
A nagyra nőtt vagy rossz helyen kialakult mióma nyomást gyakorolhat a húgyúti rendszerre. A húgyhólyag nyomásával például állandó vizelési ingert válthat ki, de akadályozhatja is a hólyag ürülését, amivel megnövekszik a húgyúti fertőzések száma.
Súlyos menstruációs panaszok
A gyakori szövődmények közé tartozik, hogy a mióma súlyos menstruációs panaszokat idéz elő. A vérzés ilyenkor gyakran erőteljessé válhat, időtartama megnövekedhet, ami hosszabb távon vérszegénységet idézhet elő.
A méh alakjának deformálódása
Ritkább szövődmény, de amennyiben egy mióma túl nagyra növekszik – előfordulhatnak akár görögdinnye méretűek is –, akkor az a méh alakjának deformitásához vezet, ami rengeteg kellemetlen egészségügyi problémát eredményezhet.
Vetélés és koraszülés
Ha a mióma túl közel alakul ki a méhlepényhez, előfordulhat, hogy negatívan befolyásolja annak működését. Ez nemcsak korlátozza az esetleges magzat fejlődését, hanem a méhlepény elégtelen működésével is járhat, aminek vetélés vagy koraszülés lehet az eredménye.
Mióma elhalás
Az egyik legritkább szövődmény a mióma esetében az elhalás. Mégis fontos itt megemlíteni, hiszen ilyenkor a kapcsolódó szövetek gyakorlatilag elpusztulnak, ami minden esetben intenzív fájdalmat, sőt lázat és gyulladást is kiválthat.
