Fül-orr-gégészet

A fül-orr-gégészet egy nagyon összetett tudományág, ami a fül, az orr és a szájüreg, valamint a kapcsolódó területek, illetve a nyaki régió elváltozásaival foglalkozik.

A már kialakult betegségek diagnózisa mellett a fül-orr-gégészeten fontos szerepet játszik a prevenció. Az időben felismert elváltozások többsége ugyanis jól gyógyítható, megelőzve ezáltal a súlyosabb kórképek kialakulását.

Nagyon sok fül-orr-gégészeti panasz gyógyszeres kúrával orvosolható, azonban léteznek olyan elváltozások, amikor csak valamilyen műtéti eljárás segítheti elő a páciens gyógyulását.

Milyen panaszokkal és betegségekkel foglalkozik a fül-orr-gégészet?

Mivel a fül-orr-gégészet nagyon összetett szakterület, ezért rengeteg tünet utalhat valamilyen kapcsolódó betegségre. Az alábbi esetekben ezért ajánlott haladéktalanul felkeresni egy szakorvost:

• heveny vagy idült gyulladásos állapot az orr, a garat és a gége kapcsán;
• tartós felsőlégúti megbetegedés, ami fül-, fej- és arcfájdalommal, valamint magas lázzal jár;
• állandósult nyelési nehézségek, kellemetlen gombócérzés a torokban;
• szűnni nem akaró köhögés, torokkaparás és rekedtség, amihez hangképzési zavarok társulnak;
• gyakori- vagy rendszeresen visszatérő középfülgyulladás, illetve fülfájdalom;
• hosszú ideje fennálló orrdugulás, orrszárazság, illetve túlzott orrváladék termelődés;
• a nyaki nyirokcsomók indokolatlan, fájdalmas vagy fájdalmatlan duzzanatának tartóssá válása;
• az arcon vagy a nyakon megjelenő ismeretlen eredetű duzzanat;
• gyakori orrvérzés;
• tartós halláscsökkenés, fülzúgás;
• allergiás panaszok, mint például a gyakori tüsszögés, köhögés, orrfolyás;
• a torok és az orrmandula fájdalmával összefüggő panaszok;
• az életminőséget negatívan befolyásoló horkolás;
• a feji- és a nyaki régióban megjelenő daganatos elváltozások.

Vizsgálatok a fül-orr-gégészeten

A fül-orr-gégészeti szakrendelésen a fej- és a nyaki régió több része is érintett, ezért a vizsgálatokat minden esetben ehhez igazítják az orvosok. Az anamnézis feltárását követően így testtájék függvényében a következő vizsgálatok várják a pácienseket:

A fület érintő tüneteknél

Fülproblémák esetén a szakorvos minden esetben fizikai vizsgálatot végez, vagyis ellenőrzi a hallójáratot, majd egy speciális fültölcsérrel a mélyebben fekvő részeket, így például a dobhártyát.

Ha a fizikai vizsgálatok nem elegendőek, akkor előfordulhat, hogy valamilyen képalkotó módszerre, így CT-re vagy MRI-re lesz szükség a tünetek kiváltó okainak diagnosztizálásához.

Amennyiben halláscsökkenés a probléma, speciális vizsgálattal, egy egyszerű hangvillával vagy tympanometriával történik az elváltozás mértékének feltárása.

Az orrot érintő tüneteknél

Az orrhoz kapcsolódó panaszoknál a szakorvos jellemzően rögtön a melléküregek ellenőrzésével kezdi a vizsgálatot. A szerv külső állapota csak esetleges törés vagy más sérülés esetén lényeges. 

Kivételt képez az orrmelléküregek külső kopogtatása, ami gyulladásnál segíthet a diagnózisban. Az orr vizsgálatát jellemzően speciális orrspekulummal végzik, ami lehetőséget ad az orrnyílás kitágítására, ezáltal a belső üregek ellenőrzésére.

Ha a probléma mélyebben fekszik, endoszkópos vizsgálatra vagy fiberoszkóp alkalmazására van szükség. Segítségével már az orrgarat, sőt a fülkürt is ellenőrizhető.

Gyakran lehet szükség bakteriális, vírusos vagy esetleges gombás fertőzés esetén az orrváladék laboratóriumi ellenőrzésére, amihez a fül-orr-gégész veszi a mintát. A súlyosabb esetek diagnosztizálásánál gyakori, hogy képalkotó diagnosztika bevonására van szükség.

A szájüreget érintő tüneteknél

A szájüreg szemrevételezésénél a fül-orr-gégész egy úgynevezett nyelvlapocot használ, amivel le tudja süllyeszteni a nyelvet, ezáltal hozzáfér a garatmandulákhoz, a garatfalhoz, a szájfenékhez és a szájpadláshoz is.

Feltételezett fertőzés vagy gyulladás esetén ennél a régiónál gyakori, hogy mintavételre van szükség a laboratóriumi tenyésztéshez, amivel beazonosítható a problémákat kiváltó kórokozó.

A szakorvos a fizikai vizsgálat során ellenőrizheti a nyelvet, annak idegeit, a nyálmirigyeket, sőt mimikai teszteket végezhet a páciensen a kapcsolódó idegi funkciók épségének feltárása érdekében.

A gégét és a garatot érintő tüneteknél

A gége és a garat ellenőrzése minden esetben nehezebb feladat, amihez a fül-orr-gégésznek speciális eszközöket kell alkalmaznia. Ilyen például a nyeles tükör, amivel könnyebben feltárhatók ezek a szervek.

Amennyiben a szakorvos jelentősebb elváltozásokat tapasztal, alaposabb vizsgálatra van szükség. Ilyenkor a laringoszkóp vagy a laringo-fiberoszkóp segíthetnek a pontos diagnózisban.

A garat feltárása minden esetben kellemetlenséget okoz – reflex-szerűen természetes öklendezést és köhögést vált ki a páciensből –, de szükség szerint helyi érzéstelenítés kérhető.

Ha a szakorvos szeretne pontosabb képet kapni a kérdéses területről, nyaki ultrahanggal, vagy CT- és MRI vizsgálatokkal az alaposabb feltárásra is lehetőség van.

A nyakat érintő tüneteknél

Amennyiben a nyakon megjelenő elváltozásokról van szó, a fül-orr-gégész minden esetben fizikai vizsgálatokkal, tapintással térképezi fel azokat, különös tekintettel a nyaki nyirokcsomókra, a nyálmirigyekre, a fül mögötti területekre és a pajzsmirigyre.

Ha feltételezett rosszindulatú elváltozás jelent meg a nyakon, akkor a képalkotó módszerek alkalmazása mellett nagyon fontos lehet az aspirációs citológia alkalmazása, ami az egyik legfontosabb mintavételi és diagnosztikai eszköz a laborvizsgálat mellett.

A fiberoszkóp a fül-orr-gégészeti szakrendelés egyik legfejlettebb optikai vizsgálóeszköze. Segítségével nagyobb kellemetlenségek nélkül lehet feltárni az orr, a garat és a gége betegségeit.

Az alaki- és a működési elváltozások egyaránt könnyen vizsgálhatók vele, a legtöbbször pedig érzéstelenítés nélkül is fájdalommentes beavatkozást tesz lehetővé.

A fiberoszkópos vizsgálatok nem igényelnek tartós kórházi tartózkodást vagy jelentős előkészületeket, a szakrendelés részeként is elvégezhetők.

Mikor van szükség fiberoszkópos vizsgálatokra?

Amint fentebb már leírtuk, a fiberoszkópos vizsgálatok akkor kapnak szerepet a fül-orr-gégészeti szakrendelésen, ha az orr, a garat és a gége elváltozásait kell alaposan szemügyre venni.

Alkalmazása a következő tüneteknél lehet indokolt:

• állandósult vagy rendszeresen visszatérő orr-, garat- és gégegyulladás;

• gyakori vagy állandó nyelési nehézségek, többször előforduló félrenyelés;

• kellemetlen gombócérzés a torokban;

• gyakori vagy szűnni nem akaró köhögés, rekedtség és torokkaparás;

• hangképzési zavarok;

• a nyaki nyirokcsomók tartós duzzanata;

• tartós orrdugulás, orrszárazság;

• túlzott orrváladék termelődés;

• gyakran visszatérő orrvérzés;

• a torok vagy az orrmandula fájdalmai, kapcsolódó kellemetlenségei;

• zavaró horkolás, ami az életminőséget is negatívan befolyásolja.

A fiberoszkópos vizsgálatok a fenti tünetek esetén akkor javasoltak, ha a probléma jellemzően mélyebben fekszik, és az orr esetében nem elegendő az endoszkóp, a gége és a garat kapcsán pedig a hagyományos tükrözés.

Hogyan zajlanak a fiberoszkópos vizsgálatok?

Az emberek többsége fél a fiberoszkópos vizsgálatoktól, holott ez a fejlett vizsgálóeszköz olyan kialakítással rendelkezik, ami kifejezetten a kíméletességre lett hangolva.

Sokkal jobban tolerálható, mint egy gégetükrözés, hiszen nincs kellemetlen öklendezési inger és hányinger sem.

Anamnézis

Amennyiben a páciens célzottan érkezik fiberoszkópos vizsgálatra, illetve azt fül-orr-gégészeti szakellenőrzés előzte meg, akkor nincs szükség újabb anamnézis felállítására.

Egyéb esetben azonban a vizsgálat a páciens panaszainak feltárásával indul. Lényeges megismerni ugyanis a tüneteket, valamint azt is, hogy az érintett milyen kísérőbetegségekkel rendelkezik, sőt az életmód ismerete egyaránt lényeges kérdés.

A dohányzás vagy a rendszeres alkoholfogyasztás például a garat és a gége szempontjából különösen kritikus pontok, de az egyes tüdő- és hormonális betegségek, valamint a reflux is okozhatnak olyan panaszokat, amelyek a vizsgálat kiértékelése során fontosak lehetnek.

Fiberoszkópos vizsgálat

A fiberoszkópos vizsgálatot egy hosszú, száloptikás eszközzel végzik, amely rendkívül hajlékony és keskeny kialakítású. Bevezetése az orron keresztül történik és legfeljebb a hangszálak végéig lehet eljuttatni a panaszok feltárása érdekében.

Fájdalommentes beavatkozás, de a fiberoszkóp bevezetése előtt spray alapú helyi érzéstelenítésre kerül sor, amivel elkerülhető a legkisebb fájdalom is.

Mivel a fiberoszkóp az orrüregen keresztül kerül levezetésre, a beavatkozás nem jár öklendezéssel vagy hányingerrel, a páciensek legfeljebb csak kisebb kellemetlenségekről számolnak be.

Maga a vizsgálat nem tart sokáig, az előkészületekkel és a fiberoszkóp bevezetésével együtt alig néhány percet vesz igénybe, és a szakorvos a látottak alapján azonnal felállíthatja a diagnózist, előírhatja a terápiát vagy további vizsgálatokra irányíthatja a pácienst.