A fül-orr-gégészet egy nagyon összetett tudományág, ami a fül, az orr és a szájüreg, valamint a kapcsolódó területek, illetve a nyaki régió elváltozásaival foglalkozik.
A már kialakult betegségek diagnózisa mellett a fül-orr-gégészeten fontos szerepet játszik a prevenció. Az időben felismert elváltozások többsége ugyanis jól gyógyítható, megelőzve ezáltal a súlyosabb kórképek kialakulását.
Nagyon sok fül-orr-gégészeti panasz gyógyszeres kúrával orvosolható, azonban léteznek olyan elváltozások, amikor csak valamilyen műtéti eljárás segítheti elő a páciens gyógyulását.
Mivel a fül-orr-gégészet nagyon összetett szakterület, ezért rengeteg tünet utalhat valamilyen kapcsolódó betegségre. Az alábbi esetekben ezért ajánlott haladéktalanul felkeresni egy szakorvost:
A fül-orr-gégészeti szakrendelésen a fej- és a nyaki régió több része is érintett, ezért a vizsgálatokat minden esetben ehhez igazítják az orvosok. Az anamnézis feltárását követően így testtájék függvényében a következő vizsgálatok várják a pácienseket:
Fülproblémák esetén a szakorvos minden esetben fizikai vizsgálatot végez, vagyis ellenőrzi a hallójáratot, majd egy speciális fültölcsérrel a mélyebben fekvő részeket, így például a dobhártyát.
Ha a fizikai vizsgálatok nem elegendőek, akkor előfordulhat, hogy valamilyen képalkotó módszerre, így CT-re vagy MRI-re lesz szükség a tünetek kiváltó okainak diagnosztizálásához.
Amennyiben halláscsökkenés a probléma, speciális vizsgálattal, egy egyszerű hangvillával vagy tímpanometriával történik az elváltozás mértékének feltárása.
Az orrhoz kapcsolódó panaszoknál a szakorvos jellemzően rögtön a melléküregek ellenőrzésével kezdi a vizsgálatot. A szerv külső állapota csak esetleges törés vagy más sérülés esetén lényeges.
Kivételt képez az orrmelléküregek külső kopogtatása, ami gyulladásnál segíthet a diagnózisban. Az orr vizsgálatát jellemzően speciális orrspekulummal végzik, ami lehetőséget ad az orrnyílás kitágítására, ezáltal a belső üregek ellenőrzésére.
Ha a probléma mélyebben fekszik, endoszkópos vizsgálatra vagy fiberoszkóp alkalmazására van szükség. Segítségével már az orrgarat, sőt a fülkürt is ellenőrizhető.
Gyakran lehet szükség bakteriális, vírusos vagy esetleges gombás fertőzés esetén az orrváladék laboratóriumi ellenőrzésére, amihez a fül-orr-gégész veszi a mintát. A súlyosabb esetek diagnosztizálásánál gyakori, hogy képalkotó diagnosztika bevonására van szükség.
A szájüreg szemrevételezésénél a fül-orr-gégész egy úgynevezett nyelvlapocot használ, amivel le tudja süllyeszteni a nyelvet, ezáltal hozzáfér a garatmandulákhoz, a garatfalhoz, a szájfenékhez és a szájpadláshoz is.
Feltételezett fertőzés vagy gyulladás esetén ennél a régiónál gyakori, hogy mintavételre van szükség a laboratóriumi tenyésztéshez, amivel beazonosítható a problémákat kiváltó kórokozó.
A szakorvos a fizikai vizsgálat során ellenőrizheti a nyelvet, annak idegeit, a nyálmirigyeket, sőt mimikai teszteket végezhet a páciensen a kapcsolódó idegi funkciók épségének feltárása érdekében.
A gége és a garat ellenőrzése minden esetben nehezebb feladat, amihez a fül-orr-gégésznek speciális eszközöket kell alkalmaznia. Ilyen például a nyeles tükör, amivel könnyebben feltárhatók ezek a szervek.
Amennyiben a szakorvos jelentősebb elváltozásokat tapasztal, alaposabb vizsgálatra van szükség. Ilyenkor a laringoszkóp vagy a laringo-fiberoszkóp segíthetnek a pontos diagnózisban.
A garat feltárása minden esetben kellemetlenséget okoz – reflex-szerűen természetes öklendezést és köhögést vált ki a páciensből –, de szükség szerint helyi érzéstelenítés kérhető.
Ha a szakorvos szeretne pontosabb képet kapni a kérdéses területről, nyaki ultrahanggal, vagy CT- és MRI vizsgálatokkal az alaposabb feltárásra is lehetőség van.
Amennyiben a nyakon megjelenő elváltozásokról van szó, a fül-orr-gégész minden esetben fizikai vizsgálatokkal, tapintással térképezi fel azokat, különös tekintettel a nyaki nyirokcsomókra, a nyálmirigyekre, a fül mögötti területekre és a pajzsmirigyre.
Ha feltételezett rosszindulatú elváltozás jelent meg a nyakon, akkor a képalkotó módszerek alkalmazása mellett nagyon fontos lehet az aspirációs citológia alkalmazása, ami az egyik legfontosabb mintavételi és diagnosztikai eszköz a laborvizsgálat mellett.
