Nőgyógyászat

Milyen panaszokkal és betegségekkel foglalkozik a nőgyógyászat?

Legyen szó akár szűrővizsgálatról, akár valamilyen panasz feltárásáról, a nőgyógyászat nagyon sok problémakört képes lefedni. Az alábbi esetek mindig alapos kivizsgálást igényelnek:

• menstruációhoz kapcsolódó zavarok (rendszertelenség, erős vérzés, jelentős fájdalom, görcsök, állandó pecsételő vérzés stb.);
• a szeméremtest viszketése, kipirosodása, égő érzése, amit csomók, duzzanatok vagy hólyagok kísérnek;
• a hüvelyfolyás szagának, színének és állagának megváltozása, valamint a hüvely égő, viszkető, kellemetlen diszkomfort érzése;
• feltételezett hormonális elváltozások, melyek hőhullámokat, krónikus fáradtságot, fokozott súlygyarapodást és szőrnövekedést, bőrbetegségeket, hajhullást, de akár még szívritmus zavarokat is előidézhetnek;
• a szexuális együttlét során jelentkező kellemetlenségek, így fájdalom, csípő és égő érzés, görcsösség, alhasi- vagy medencetáji fájdalom;
• az emlőt érintő elváltozások, állandó fájdalom, váladékozás, csomók megjelenése, a mell vagy a mellbimbó formájának elváltozása.

Nagyon sok nőgyógyászati betegség egyáltalán nem okoz tüneteket, ezért lényeges évente legalább egy alkalommal ellátogatni egy szűrővizsgálatra, amivel olyan betegségek is idő előtt, illetve könnyebben feltárhatók, mint

• a mióma,
• az endometriózis;
• a méhnyakon vagy a méhtesten kialakuló polip;
• a petefészek ciszta;
• vagy a különféle citológiai eltérések.

   

Vizsgálatok a nőgyógyászaton

A nőgyógyászati vizsgálat minden esetben az anamnézis felvételével indul, vagyis a szakorvos meghallgatja a pácienst, hogy milyen tünetei vannak, miért érkezett, majd több kérdést feltesz a kórelőzmény, a korábbi betegségek, beavatkozások és az életmód kapcsán.

Ezt a fizikai vizsgálat követi. Részeként a szakorvos egy nőgyógyászati kacsával feltárja a hüvelyt, majd a panaszok függvényében lokális ultrahang vizsgálat következik, de a méhnyak citológiai vizsgálatához kenetvételre is szükség lehet.

A fentiek általában valamennyi rutin nőgyógyászati szűrésen előfordulnak, azonban a beteg panaszainak függvényében szükség lehet további mintavételre is – például a méhnyak vagy a hüvelyváladék tekintetében.

Amennyiben a szakorvos úgy véli, hogy a panaszok és az eredmények alapján daganat- vagy endometriózis gyanúja merül fel, a női nemi szervek alaposabb, úgynevezett bimanuális vizsgálata is szükségessé válhat a hasfal, a hüvely vagy a végbél irányából.

A nőgyógyászaton ezen felül készülhet átfogó ultrahang – állapotosság esetén a terhesgondozáshoz kapcsolódó terhességi ultrahang –, különféle citológiai szűrés, kolposzkópia (vagy más néven hüvelytükrözés), illetve fizikai emlővizsgálat.

Amennyiben a szakorvos a vizsgálatok után úgy ítéli meg, hogy a beteg kezeléséhez elengedhetetlen a nőgyógyászati műtét, arról magánrendelőnkben minden esetben a pácienssel közösen születik döntés.
Az érintettnek is mindig van tehát beleszólása abba – a tények és objektív orvosi tájékoztatás mellett –, hogy milyen módszerrel, így laporaszkópiával, netán hasi- vagy hüvelyi úton történjen a műtét.