Sokan csak az endometriózis diagnózisának felállításakor döbbennek rá arra, hogy ennek a gyakori nőgyógyászati betegségnek több fokozata is létezik. Ezek az endometriózis stádiumai.
Az osztályozásra jelen esetben azért van nagy szükség, mert az endometriózis rendkívül változatos formában jelentkezhet. Valakinél még kiterjedt szervi érintettségnél is csak enyhe tünetekkel jár, másoknál azonban már korai stádiumban nagy fájdalmakat okoz.
Az endometriózis stádiumainak meghatározása nemcsak a diagnózis felállítása miatt fontos, hanem a megfelelő terápia és kezelési stratégia kiválasztását is elősegíti, miközben a legritkább esetben merül ki abban, hogy valakinél enyhe, másoknál súlyos panaszok állnak fenn.
A betegség stádiumainak meghatározásához az ASRM-rendszer a leghatékonyabb, de mivel nem heterogén állapot, leírására más klasszifikációs szisztémák alkalmazására is szükség lehet. Cikkünkben minden fontos tudnivalót összegyűjtöttünk erről!
Miért van szükség az endometriózis stádiumbesorolására?
Az endometriózis esetén a stádiumbesorolás leginkább azért fontos, mert segíti az orvosokat a diagnózis dokumentálásában és felállításában, ezen felül pedig a megfelelő kezelési terv kidolgozásában, valamint a terápia eredményeinek kiértékelésében.
Tudni kell azonban, hogy az endometriózis stádiumainak rendszerezése különösen nehéz feladat, hiszen óriási kihívás egységesíteni a különböző tüneteket, a szerteágazó szervi érintettséget vagy éppen a termékenységi kilátásokat.
A helyzet nehézségét jól mutatja, hogy 1973 és 2021 között több mint 20 osztályozási rendszert dolgozott ki az orvostudomány, és máig nincs tökéletes módszer, amely önmagában megfelelően képes osztályozni a betegség egyes stádiumait.
Az endometriózis stádiumai az ASRM-rendszer szerint
Az American Society for Reproductive Medicine által kidolgozott ASRM rendszer jelenleg a nőgyógyászok által a legszélesebb körben alkalmazott stádiumbesorolási módszer az endometriózis kapcsán.
Lényege, hogy pontszámokat rendel minden főbb elváltozáshoz, így például a gócok számához, azok mélységéhez, a petefészek érintettségéhez, az esetleges összenövésekhez vagy az anatómiai torzulások mértékéhez.
Ebben a rendszerben négy stádiumot különböztethetünk meg.
1. stádiumú endometriózis
Amennyiben az ASRM-rendszerben valakinek 1-től 5-ig terjedő pontra értékelik a leleteit, 1. stádiumú vagy más néven gyenge endometriózisról beszélhetünk.
Ebben az állapotban még nagyon kevés az endometrikus góc, azok is főként felszínesek, az összenövések pedig minimálisak vagy egyáltalán nem jellemzők, a kismedence anatómiai viszonyai rendezettek.
Noha ez a betegség legenyhébb formája, azonban a tapasztalatok szerint nagyon sok páciens már ebben a stádiumban is rengeteg kellemetlenséget tapasztal, jelentős fájdalmat él át, vagyis a tünetek gyakran nincsenek egyenes arányosságban az állapottal.
2. stádiumú endometriózis
A 2. stádiumú endometriózis diagnózisát akkor kaphatja meg valaki, ha az ASRM-rendszerben 6-tól 15 pontig terjedő eredményt kapott. Ez az úgynevezett enyhe endometriózis.
Ilyenkor már lényegesen több góc jelenléte figyelhető meg, köztük mélyebbre kiterjedt elváltozásokkal, azonban jelentős anatómiai eltérések még ebben az esetben sem jellemzők.
A klinikai tünetek is nagyon széles skálán mozognak. Vannak páciensek, akik még ilyenkor sem észlelnek mást, csak erőteljesebb menstruációs fájdalmat, másoknál viszont már krónikus kismedencei panaszok is kialakulhatnak.
3. stádiumú endometriózis
A közepes endometriózist sorolják a 3. stádiumba, méghozzá az ASRM-rendszer szerinti 16 és 40 pont közötti értékekkel.
Ez az állapot már sokkal mélyebb gócok jelenlétét mutatja, amelyek a petefészket is érintik, és jelentős anatómiai torzulások kísérik.
Ebben a szakaszban gyakrabban merülnek fel termékenységi problémák, viszont azt nem lehetne kijelenteni, hogy minden 3. stádiumú endometriózisos páciens meddő lenne. Az egyéni különbségek a tünetek tekintetében is jelentősek.
4. stádiumú endometriózis
Ha valaki súlyos endometriózistól szenved, akkor azt már a 4. stádiumba sorolják. Csak azok a páciensek kaphatják meg ezt a diagnózist, akiknél 40 pont feletti eredmény jött ki az ASRM-rendszerben.
Ebben az állapotban nagyon nagyméretű gócok figyelhetők meg, amelyek szinte kivétel nélkül mélyre hatolnak, illetve jelentős összenövésekkel járnak, a kismedencei szervek torzulása pedig gyakran jelentős.
A gócok annyira mélyre futhatnak, hogy érinthetik már a bélrendszert, a húgyhólyagot, sőt a húgyvezetékeket is. Érdekesség azonban, hogy még ebben a stádiumban sem törvényszerű a súlyos fájdalom.
Az endometriózis stádiumai nem tudják leírni a fájdalom mértékét
Amint azt fentebb többször is jeleztük, az endometriózis stádiumainak ismerete vagy egy ehhez igazított diagnózis leginkább csak az anatómiai képleteket tudja leírni, azonban a fájdalom vagy a tünetek mértékét nem.
Sokan abban a tévhitben élnek, hogy minél súlyosabb stádiumba sorolnak valakit, az annál súlyosabb panaszokat jelent. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az anatómiai kiterjedtség és a fájdalom között csak nagyon gyenge párhuzam húzható.
Olyan eset is előfordulhat, hogy egy 1. stádiumú endometriózisos páciens akkora fájdalmaktól szenved, hogy az negatívan hat az életminőségére, míg valaki a 4. stádiummal szinte teljesen panaszmentes.
Ennek az oka leginkább az, hogy a fájdalom kialakulásában a gócok mérete, mennyisége és elhelyezkedése, így az idegi érintettség, sőt a gyulladásos folyamatok is szerepet játszanak az egyéni fájdalomküszöb mellett.
Miért kevés gyakran az ASRM-rendszer az endometriózis stádiumértékelésében?
Leginkább azért, mert ahogyan fentebb is említettük, ez a rendszer főként anatómiai leírásra alkalmas, de nem képes megfelelően értékelni például
- a szövetek mélyére hatoló endometriózisos gócokat;
- a műtéti komplexitást;
- a fájdalom várható mértékét;
- vagy éppen a termékenységi prognózist.
Emiatt a nőgyógyászat egyre gyakrabban alkalmaz más osztályozási rendszereket is az endometriózis értékelésekor:
Enzian-rendszer
Az Enzian-rendszer az egyik legjobb stádiumértékelő a szövetekbe mélyen behatoló endometriózis kapcsán.
Kifejezetten olyan állapotok leírására találták ki, amikor a gócok legalább 5 milliméter mélyen behatolnak a szövetekbe.
Segítségével könnyebben meghatározható például, hogy mely szerveket érinti a betegség, milyen mélységekig hatolnak a gócok és műtét esetén milyen kihívások várhatók.
Ennek köszönhetően a legtöbb nőgyógyászaton az endometriózis stádiumainak meghatározásakor ezt a szisztémát is használják az ASRM mellett.
EFI
Mivel sem az ASRM, sem az Enzian nem képes meddőségi prognózisra, ezért szükség szerint az EFI (Endometriosis Fertility Index) alkalmazása is szükséges lehet ahhoz, hogy az endometriózis megfelelően besorolható legyen.
Fontos azonban, hogy ez nem a betegség súlyosságát méri, hanem annak a valószínűségét becsüli meg, hogy a páciens természetes úton teherbe tud-e esni a műtétet követően, vagy az operáció sem jelent megoldást.
Ehhez figyelembe veszik a vizsgálati eredmények mellett az életkort, a korábbi terhességeket, de még a műtéti leleteket is.
AAGL
Az AAGL egy viszonylag friss, 2021-ben bemutatott osztályozási rendszer az endometriózis kapcsán, amelyre érdemes odafigyelni, mert egy egészen új szemléletmódot jelent a korábbi modellekhez mérten.
Míg az ASRM az anatómiai eltérések leírására koncentrál, addig az AAGL célja, hogy a műtéti ellátás szempontjából rendszerezze a releváns információkat.
Emiatt például nemcsak a gócok számát és elhelyezkedését értékelik, hanem azt is, hogy az elváltozások mekkora kihívást jelentenek a sebészeti beavatkozás során.
Óriási előny, hogy az AAGL kiemelt figyelmet szentel a szövetek mélyére hatoló gócokra, valamint az általuk érintett szervekre. Egészen más megítélés alá esik például egy góc, ha a felszínes hashártyát érinti, mint az, amelyik a bélfalat.
Gyakran ismételt kérdések
Mit jelent az, hogy az endometriózisnak négy stádiuma van?
Az endometriózis leggyakrabban használt osztályozási rendszere az úgynevezett ASRM-besorolás, amely négy stádiumot különböztet meg egymástól, így a minimális, az enyhe, a közepes és a súlyos állapotokat.
A besorolás elsődlegesen a gócok számára, mélységére, elhelyezkedésére, az anatómiai összenövésekre, valamint a petefészek-elváltozásokra épül.
Ultrahanggal is megállapíthatók az endometriózis stádiumai?
Nagyon sok esetben igen, azonban gyakran nem elegendő – különösen a mélyszöveteket érintő elváltozásoknál. Ilyenkor MRI vagy műtéti értékelés kell a megfelelő stádiumbeosztás meghatározásához.
Az endometriózis stádiuma megmutatja, mennyire súlyosak a tünetek?
Nem minden esetben. A stádium meghatározása elsősorban az anatómiai kiterjedést képes leírni. Hogy ehhez mekkora fájdalom, mennyire súlyos panaszok vagy milyen jelentős életminőség-romlás tartozik, az mindig páciensfüggő.
Súlyosabbá válhat az endometriózis stádiuma az idő múlásával?
Nem törvényszerű, sőt az endometriózis lefolyása páciensenként nagy szórást mutat. Vannak esetek, amikor a páciens állapota súlyosabbá válik, de gyakori, hogy stabilitást mutat, kezelés mellett pedig még javulhat is.
Már 1. stádiumú endometriózisnál is kialakulhat meddőség?
Igen, bár a tapasztalatok szerint minél magasabb stádiumú elváltozást állapítanak meg valakinél, annál nagyobb a meddőség kockázata. Ez azonban nem zárja ki, hogy már az enyhe endometriózis is befolyásolhatja a termékenységet.
Minden endometriózisos beteg besorolható a négy stádium valamelyikébe?
Általában igen, bár a legújabb szakmai szemléletmód szerint vannak olyan esetek, amelyeknél a négy stádium nem elég részletes ahhoz, hogy leírja a betegség összetettségét. Ezért is alkalmaznak gyakran kiegészítő rendszereket a besoroláshoz.
Milyen stádiumban diagnosztizálják a legtöbbször az endometriózist?
Leginkább a harmadik és a negyedik stádiumban találkoznak velük a nőgyógyászok, ennek az oka pedig az, hogy az endometriózis kezdetben gyakran tünetmentes, és ha a nőgyógyászati szűrések elmaradnak, akkor sokszor csak évekkel később kerül sor a diagnózisra.
