PMS (premenstruációs szindróma)

A PMS (premenstruációs szindróma) azoknak a tüneteknek az összefoglaló neve, amelyeket a nők tapasztalhatnak a menstruáció előtti napokban vagy hetekben, illetve az azt követő időszakban.

A statisztikák szerint a nők mintegy 90 százalékánál jelentkeznek premenstruációs panaszok. Amíg azonban néhány esetben a tünetek legfeljebb csak enyhe kellemetlenségeket okoznak, addig sokaknál olyan súlyosak lehetnek, hogy még a hétköznapi teendőket is ellehetetlenítik.

Előfordulása a 30-as éveikben járó hölgyeknél a leggyakoribb, azonban nem kell beletörődni a kellemetlenségekbe, hiszen egy tapasztalt nőgyógyász segíthet a kapcsolódó panaszok enyhítésében.

Amennyiben szeretné Ön is megismerni alaposabban a premenstruációs szindróma sajátosságait, így tüneteit, diagnózisát és kezelési lehetőségeit, szakmai cikkünkben összefoglaltuk a legfőbb tudnivalókat.

Ha kivizsgálásra van szüksége, kattintson a következő linkre: nőgyógyászat Budapest.

Mi az a PMS?

A PMS nem más, mint egy fizikai és pszichés tünetegyüttes, amely rengeteg nőnél a menstruáció előtti és utáni időszakban jelentkezik.

A megfigyelések szerint a panaszok az ovuláció utáni napokban erősödnek fel a leginkább, hiszen ilyenkor az ösztrogén és a progeszteron szintje jelentősen lecsökken.

Normál esetben a premenstruációs szindróma tünetei a menstruáció után néhány nappal, a hormonszintek ismételt növekedését követően enyhülnek, illetve teljesen elmúlnak.

Mennyire gyakori a PMS előfordulása?

Egy tanulmány szerint négyből legalább három nő élete során rendszeresen megtapasztalja a PMS tüneteit. Az esetek többségében ezek enyhe panaszok, de súlyosabb kellemetlenségek is előfordulhatnak.

Utóbbi a nőknek mindössze 5 százalékát érinti, és ezt már az orvostudomány is más elnevezéssel, a premenstruációs diszfóriás zavarral (PMDD) illeti.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a PMS megjelenése sokkal gyakoribb a következő esetekben:

• stresszes, rohanó életmód;

• gyakori kialvatlanság;

• a családban előfordult depresszió;

• a személyes anamnézisben előfordult depresszió (akár szülés utáni depresszió).

Milyen kiváltó okai vannak a PMS-nek?

Egyelőre az orvostudomány sem ismeri pontosan a PMS kiváltó okait, azt viszont már több kutatás bebizonyította, hogy a következő tényezők hozzájárulhatnak a kialakulásához:

• Hormonális változások: a ciklus során megfigyelhető hormonális változások, főleg az ösztrogén és a progeszteron szintje befolyással lehet a premenstruációs szindrómára. Ezt bizonyítja, hogy terhesség és menopauza idején a panaszok eltűnnek.

• Kémiai változások az agyban: a szerotonin – ami egy agyi neurotranszmitter – szintjének ingadozása szintén összeköthető a PMS tüneteivel, így gyakran kiválthat depressziót, fáradtságot, étkezési rohamokat és alvásproblémákat.

• Depresszió: a súlyos PMS-től szenvedő nőknél nagyon gyakori, hogy a háttérben feltáratlan depresszió áll.

A PMS tünetei

A nők általában egészen másként élik meg a PMS tüneteit. Valakinél egyáltalán nem okoz panaszokat, vagy csak nagyon enyhéket, míg másoknál annyira súlyosak, hogy még dolgozni vagy iskolába sem tudnak elmenni.

Fontos, hogy a premenstruációs szindróma fizikai és mentális tüneteket is okozhat:

A PMS fizikai tünetei

• a mellek duzzanata és érzékenysége;

• gyakori fejfájás és hátfájás;

• erőteljes hasi görcsök;

• székrekedés vagy hasmenés;

• puffadás;

• a zaj- és fénytűrés csökkenése;

• bőrelváltozások (pattanások, foltok megjelenése);

• erőteljesebben zsírosodó haj;

• ízületi és izomfájdalmak;

• súlygyarapodás (jellemzően a vízvisszatartás miatt).

A PMS mentális tünetei

• ingerlékenység és türelmetlenség;

• erőteljes fáradtságérzés;

• hangulatingadozások;

• a libidó csökkenése;

• alvásproblémák (túl kevés vagy túl sok alvás);

• depresszió, súlyosabb esetben sírógörcsök;

• memóriazavarok, koncentrációs problémák;

• étvágytalanság vagy falási rohamok.

Mikor forduljunk orvoshoz a PMS tüneteivel?

Mivel a PMS az esetek döntő többségében enyhe tüneteket okoz, ezért vény nélkül kapható gyógyszerekkel, étrend-kiegészítőkkel és életmódváltással általában könnyen kordában tarthatók a panaszok.

Amennyiben azonban a premenstruációs szindróma negatív hatással van az egészségi állapotunkra és a mindennapi tevékenységeinkre, érdemes felkeresni kezelőorvosunkat a célzott kezelés érdekében.

A PMS diagnózisa 

A betegség diagnózisa azért különösen nehéz, mert nem egy adott elváltozás, mint inkább egy folyamat következményeként bekövetkező tünetegyüttesről van szó.

Bár egy nőgyógyászati rutinvizsgálat minden esetben fontos a PMS panaszainak tapasztalásakor, azonban az anamnézis a legtöbbször elég lehet a diagnózishoz.

Ehhez elegendő tisztában lenni

• a páciens által tapasztalt tünetekkel;

• azok jellegzetességeivel (a menstruáció előtti és utáni időszakra való koncentráltság);

• valamint a panaszok intenzitásával.

A PMS diagnózisához nagyon hasznos lehet, ha valaki naplót vezet a menstruáció során tapasztalt kellemetlenségekről.

Néhány hónapig javasolt feljegyezni, hogy milyen tüneteket tapasztaltunk, illetve azok milyen intenzívek voltak. Ezek a jegyzetek nagyon hasznosak lehetnek a kezelőorvosnak a diagnózis felállításakor.

A PMS kezelése

A legtöbb esetben a premenstruációs szindróma nem igényel kezelést, de ha a tünetek súlyosak és megkeserítik a páciens hétköznapjait, akkor több lehetőség is van a panaszok mérséklésére.

A kezelés a legtöbbször a következőkre épül:

• hormonális gyógyszerek, így kombinált fogamzásgátló tabletták alkalmazása;

• kognitív viselkedésterápia, amely segít a legtöbb mentális panasz mérséklésére;

• antidepresszánsok, ha a PMS tünetei között ott a depresszió;

• vízhajtók, ha gondot okoz a menstruáció során a víztartásból fakadó puffadás;

• szorongás elleni készítmények.

Amennyiben ezek a kezelések nem hoznak eredményt, érdemes alaposabban kivizsgáltatni a problémát – a nőgyógyászat és a pszichiátria különösen fontosak ebben a tekintetben –, hiszen a háttérben más jellegű elváltozások is meghúzódhatnak.

A PMS kezelése otthon

Természetesen rengeteg házi módszer is létezik arra, hogy enyhíteni lehessen a PMS kellemetlen tüneteit. Ezek alkalmazhatók gyógyszeres kezelés kiegészítésére, de enyhébb tüneteknél önmagukban is elegendők.

A következő alternatív módszerek lehetnek eredményesek PMS esetén:

• akupunktúra;

• reflexológia;

• étrendkiegészítők alkalmazása (kezelőorvossal egyeztetve);

• mozgásterápia (főleg a rendszeres aerob mozgásra fókuszálva);

• egészséges étkezés (a koffein, a só és a cukor mellőzése vagy mérséklése is fontos);

• pihenés (a PMS tüneteit jelentős mértékben enyhítheti, ha naponta legalább 8 órát alszunk);

• stresszkezelés (lehet az egy új hobbi vagy bármilyen célzott terápia);

• dohányzás és alkoholfogyasztás mellőzése vagy mérséklése.

Az étrendkiegészítők kapcsán kutatások igazolják, hogy bizonyos vitaminok és ásványi anyagok jó hatást gyakorolhatnak a PMS által előidézett panaszokra. Ezek a következők:

• Kalcium: különösen hatékony a fáradtság, a falási rohamok és a depresszió esetén.

• B6 vitamin: az ingerlékenység, a feledékenység, a puffadás és a szorongás hatásai mérsékelhetők vele.

• Magnézium: pótlásával enyhíthetők a PMS során tapasztalható fejfájásos vagy migrénes panaszok.

• Többszörösen telítetlen zsírsavak: az omega-3 és az omega-6 fogyasztásával hatékonyan enyhíthetők a görcsök.

Természetesen vannak gyógynövény-tartalmú étrendkiegészítők is, amelyek jó hatással lehetnek a PMS tüneti kezelésére. Ezek a következők:

• Fürtös poloskavész: a fürtös poloskavész teaként, kapszulaként és tinktúraként egyaránt nagyon jó hatással van a PMS tüneteinek enyhítésére, sőt a menopauzás panaszok kezelésére is.

• Barátcserje: a barátcserje nagyon sok női panaszra, különösen hormonális rendellenességekre jó választás, így a premenstruációs szindróma kellemetlenségeinek enyhítésére egyaránt ideális.

• Parlagi ligetszépe: A parlagi ligetszépe magjából készült ligetszépe olaj egy kutatás szerint szintén hatékonyan segíthet a PMS valamennyi tüneteinek enyhítésében.

Miért fontos a PMS kezelése?

Mivel a premenstruációs szindrómát nagyon sokan nem veszik elég komolyan, illetve a ciklus velejárójának tekintik, fontos felhívni rá a figyelmet, hogy még az enyhébb panaszokat is ajánlott kezelni, mert felerősíthetnek más betegségeket.

A leggyakrabban a következő kórképek súlyosbodhatnak a PSM-től szenvedők körében:

• Depresszió: kezelés nélkül gyakori, hogy a menstruáció előtti és utáni időszakban a depressziótól szenvedők szorongásos zavarai drasztikus mértékben felerősödnek.

• Krónikus fáradtság szindróma: az ME/CFS-től szenvedő hölgyek gyakran tapasztalják, hogy a PMS miatt a menstruáció során fokozódnak a tüneteik.

• Irritábilis bélszindróma: mivel az IBS önmagában is gyakran okoz puffadást, görcsöket és gázosodást, a PMS ezeket még tovább erősítheti.

• Hólyagfájdalom szindróma: ritka betegség, de az ettől szenvedő nők szinte kivétel nélkül erősebb fájdalmakat és görcsöket tapasztalnak a PMS megjelenésével.

Az elhangzottakon felül több kutatás is igazolta már, hogy a premenstruációs szindróma olyan betegségek esetén is ronthatja a páciensek állapotát, mint a migrén, az asztma vagy az allergia.

A PMS és az életkor kapcsolata

A PMS kapcsán nagyon fontos beszélni még arról is, hogy kialakulása és a kapcsolódó panaszok súlyossága összefüggésbe hozható az életkorral.

Sokkal gyakoribb ugyanis azoknál a nőknél, akik a perimenopauza állapotában vannak, vagyis közelebb kerültek a változókorhoz. Ez jellemzően 30-40 éves kor után alakul ki.

Különösen gyakori az életkorral súlyosabbá váló PMS azoknál a nőknél, akiknél korábban volt már hormonális probléma, és gyakran szenvednek hangulatváltozásoktól, amelyek az életkor előrehaladásával súlyosabbá válhatnak.

Az életkorhoz kapcsolódóan mindenképpen meg kell említeni még, hogy a menopauza után a PMS tünetei a legtöbbször teljesen eltűnnek, vagyis ha a menstruáció abbamarad, a premenstruációs szindróma is eltűnik.