Posztmenopauza

Miközben a menopauzáról viszonylag sokat hallani a hétköznapokban, a posztmenopauza valamiért háttérbe szorul, holott a nőknél ez az állapot évtizedeken át tart és számos testi változással járhat, amelyek hatással vannak az egészségre és az életminőségre.

Sokan úgy gondolják, hogy a menopauza elérésével a változókori tünetek egyik napról a másirka megszűnnek, de a valóság ennél sokkal árnyaltabb. Bizonyos kellemetlenségek ugyanis tartósan megmaradhatnak, vagy a posztmenopauza idején erősödhetnek fel.

Az ösztrogénszint tartós csökkenése ugyanis nemcsak a reproduktív rendszert érinti, hanem a csontokat, a szív- és érrendszert, az anyagcserét, a húgyutakat, a bőrt, sőt még az izmokat is, a rendszeres kontrollban tehát közel sem csak a nőgyógyászat kap központi szerepet.

Éppen ezért a posztmenopauza nemcsak a menstruáció végét jelenti, hanem egy új életszakaszt is, amelyre minden nőnek fel kell készülnie, ezzel a cikkel pedig most ezt szeretnénk megtámogatni.

Mi az a posztmenopauza?

A posztmenopauza a menopauzát követő életszakasz, ami akkor kezdődik el, amikor egy nőnek legalább tizenkét egymást követő hónapon át nem volt menstruációja

Ebben az időszakban a petefészkek működése lelassul, a peteérés megszűnik, és a női nemi hormonok, azon belül is főként az ösztrogén és a progeszteron termelődése alacsony szintre csökken.

Bár a reproduktív életszakasz a posztmenopauzával lezárul, ez nem jelenti azt, hogy az érintett szervek működése leáll, csak éppen megváltozik, hogy alkalmazkodni tudjon a hormonrendszer változásaihoz.

Ennek hatására bizonyos menopauzás tünetek enyhülnek, mások azonban hosszabb távon is fennmaradhatnak.

Mikor kezdődik a posztmenopauza?

Az orvosi gyakorlatban az úgynevezett 12 hónapos szabály alapján állapítják meg a posztmenopauza kezdetét.

Ez azt jelenti, hogy a posztmenopauza időszakának indulását akkor lehet kijelenteni, ha egy nőnek egy teljes éven át nincs menstruációja. A legtöbb nőnél ez az életkor 45 és 55 év közé esik, de páciensenként jelentős különbségek lehetnek.

Tudni kell továbbá, hogy amennyiben a menopauza 45 éves kor előtt következik be, korai menopauzáról beszélünk, ami viszont már minden esetben orvosi gondozást igénylő állapot.

Meddig tart a posztmenopauza?

Tapasztalataink szerint a posztmenopauza kapcsán a leggyakoribb tévhit a nők körében, hogy csak egy átmeneti állapot, ami egy betegséghez hasonlóan meggyógyulhat, elmúlhat. Valójában azonban a posztmenopauzás tünetek minden nőt élete végéig elkísérnek.

Tény azonban, hogy a változások intenzitása folyamatosan módosul. Már a perimenopauza során elkezdődik – a nők ilyenkor tapasztalják a legtöbb panaszt –, majd maga a menopauza a fordulópont, de a posztmenopauza csak ezt követően indul.

A legtöbb nő általában néhány éven belül érzi, hogy a menopauzával összefüggő panaszok enyhülnek, sőt valakinél a kellemetlenségek teljesen meg is szűnhetnek, de nem mindenki ilyen szerencsés.

A posztmenopauza nem betegség

Mivel nagyon gyakori tévhit, ezért elengedhetetlen tisztázni, hogy a posztmenopauza önmagában nem betegség, hanem egy természetes biológiai állapot, amelyhez a szervezet fokozatosan alkalmazkodik.

Bizonyos betegségek – például a csontritkulás vagy a szív- és érrendszeri problémák – kialakulásának kockázata viszont növekedhet ebben az állapotban, és emiatt rendszeres orvosi ellenőrzés javasolt, viszont a posztmenopauza nem egy olyan állapot, amiből ki lehet gyógyulni.

Mi történik a szervezetben posztmenopauza idején?

A posztmenopauza során a női szervezet hormonális egyensúlya jelentős mértékben átalakul. A változások ugyan a petefészkekben kezdődnek, de hatásuk szinte az egész szervezetben érezhető lesz.

A legnagyobb változást az ösztrogénszint tartós csökkenése idézi elő, hiszen ez a hormon

• nemcsak a menstruációs ciklus szabályozásában vesz részt,

• hanem hozzájárul a csontok szilárdságának megőrzéséhez,

• a szív- és érrendszer védelméhez,

• támogatja a bőr rugalmasságát,

• valamint szerepet játszik az agy működésében

• és a húgyutak egészségében is.

Szintén jelentős visszaesés tapasztalható posztmenopauza idején a progeszteron hormon mennyisége kapcsán is, mivel peteérés hiányában már nincs szükség arra, hogy a méhnyálkahártya felkészüljön egy esetleges terhességre.

A posztmenopauza természetesen a teljes hormonrendszerre, de főként a női nemi hormonokra jelentős hatást gyakorol, és leginkább ennek köszönhető az a jelentős átalakulás, amihez a szervezet gyakran meglepően hatékonyan alkalmazkodik.

Miért lesz alacsony az ösztrogénszint a menopauza után?

A petefészkek működése a menopauza után már nem tud helyreállni, aminek fizikai akadályai vannak, hiszen a bennük található tüszők egyszerűen elfogynak, és az ösztrogéntermelés ennek hatására jelentősen visszaesik.

Bár a szervezet más szövetei, így például a zsírszövet és a mellékvesék továbbra is elő tudnak állítanak kis mennyiségű ösztrogént, ez azonban már nem elegendő ahhoz, hogy ugyanazt a hatást biztosítsa, mint a reproduktív időszakban.

Ennek pedig nem csak nőgyógyászati következményei vannak: következtében fokozatosan csökkenhet a csontsűrűség, romolhat az erek rugalmassága, változhat a zsír- és szénhidrát-anyagcseréje, valamint a bőr és a nyálkahártyák is vékonyabbá, szárazabbá válhatnak.

A posztmenopauza leggyakoribb tünetei

Bár a menopauza után a hormonális változások fokozatosan stabilizálódnak, a kellemetlen panaszok azonban nem szűnnek meg egyik napról a másikra.

Nagyon sok nő már néhány éven belül jelentős javulást tapasztal, mások azonban még hosszabb ideig, gyakran életük végéig együtt élnek bizonyos tünetekkel. Emellett vannak olyan változások is, amelyek éppen a tartós ösztrogénhiány következtében válnak hangsúlyossá.

Fontos tudni, hogy minden szervezet másképpen reagál a posztmenopauza tüneteire. Valakinél alig jelentkeznek panaszok, másoknak többféle tünettel is meg kell küzdeniük.

Ezek önmagukban nem utalnak betegségre, de a rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálatok ilyenkor sem maradhatnak el.

A posztmenopauza tünetei

• Hőhullámok és éjszakai izzadás: A hőhullámok a menopauza legismertebb tünetei közé tartoznak, de gyakran a posztmenopauzában sem tűnnek el. Egyeseknél néhány év alatt megszűnnek, de valakiket életük végéig elkísérhet.

• Alvászavarok: A hőhullámok mellett a hormonális változások önmagukban is befolyásolhatják az alvás minőségét. Sokan nehezebben alszanak el, gyakrabban felébrednek, vagy úgy érzik, hogy a pihenés már nem olyan regeneráló, mint korábban.

• Hangulatingadozások: A menopauza utáni években is előfordulhat fokozott ingerlékenység, szorongás vagy hangulatingadozás. Ezeket részben a hormonális változások, részben az alvászavarok, az életkorral járó változások idézik elő.

• Hüvelyi és húgyúti panaszok: A genitourináris menopauza szindróma (GSM) gyakori probléma a tartós ösztrogénhiány által előidézett hüvelyi- és húgyúti változások mellett. Posztmenopauza idején emiatt alakul ki például a hüvelyszárazság, a fájdalmas szexuális élet, a gyakori vizelési inger, az enyhe inkontinencia vagy az ismétlődő húgyúti fertőzés.

• Bőr-, haj- és körömváltozások: Az ösztrogén a kollagéntermelésben is fontos szerepet játszik, ezért a posztmenopauzában a bőr fokozatosan vékonyabbá és szárazabbá válhat, elveszítheti rugalmasságát, ami fokozza a ráncokat.

• Testsúlygyarapodás, anyagcsere-változások: A nők többsége a menopauza után könnyebben hízik, aminek a hátterében nem csak a hormonális változások állnak. Az életkor előrehaladtával az izomtömeg fokozatosan csökken, az anyagcsere pedig lassul, így a meglévő életmód mellett is előfordulhat súlygyarapodás.

• Ízületi és izomfájdalmak: Posztmenopauza idején sok nő tapasztal merevebb ízületeket, izomfájdalmakat vagy általános mozgásszervi panaszokat, ami természetesen más okokra is visszavezethető, de kutatások igazolják, hogy ebben az ösztrogén csökkenése is nagy szerepet játszhat.

Milyen tünetek esetén kell mielőbb orvoshoz fordulni a posztmenopauza időszakában?

A posztmenopauzának vannak természetes velejárói, azonban a következő – főként nőgyógyászati – panaszokat nem szabad annak tekinteni:

• Hüvelyi vérzés (még az időnkénti pecsételő vérzés is nőgyógyászati vizsgálatot indokol).

• Erős vagy tartós kismedencei fájdalom.

• Szokatlan, kellemetlen szagú vagy véres hüvelyi folyás.

• Újonnan észlelt csomó az emlőben vagy a mell bőrének elváltozása.

• Megmagyarázhatatlan eredetű, jelentős fogyás.

• Visszatérő húgyúti fertőzések vagy véres vizelet.

Milyen egészségügyi kockázatokat növel a posztmenopauza?

Amint azt fentebb is leírtuk, a posztmenopauza önmagában nem betegség, azonban a tartós ösztrogénhiány miatt megnövelheti bizonyos egészségügyi problémák kialakulásának esélyét.

Ezekkel fontos tisztában lenni, mert ebben az életszakaszban kiemelten fontos a megelőzés, az egészséges életmód és a rendszeres szűrővizsgálatok, méghozzá a következő egészségügyi kockázatok miatt:

• Csontritkulás: Az ösztrogén fontos szerepet játszik a csontok ásványianyag-tartalmának megőrzésében. A menopauza utáni csökkenéssel azonban a csontvesztés felgyorsulhat, ami növeli a csontritkulás és a csonttörések kockázatát.

• Szív- és érrendszeri betegségek: A menopauza előtt az ösztrogén védelmet nyújt a szív- és érrendszernek is. A posztmenopauzában emiatt nőhet a szívbetegség, a szívinfarktus és a stroke kialakulásának kockázata.

• Magas vérnyomás: A fentiek miatt, valamint az életkor előrehaladtával a posztmenopauza időszakában lévő nők körében gyakoribbá válhat a magas vérnyomás, amely hosszú távon megterheli a szívet és az ereket.

• Magas koleszterinszint: Az ösztrogén csökkenése kedvezőtlenül befolyásolhatja a vérzsírok összetételét: emelkedhet az rossz LDL-koleszterin szintje, miközben a jó HDL-koleszteriné csökkenhet.

• 2-es típusú cukorbetegség: A hormonális változások, az anyagcsere lassulása és a hasi zsírszövet lerakódása együttesen növelhetik az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát is.

• Inkontinencia és visszatérő húgyúti fertőzések: A húgyutak és a medencefenék izmai különösen érzékenyek az ösztrogénhiányra. Ennek következtében gyakoribbá válhat a vizelettartási problémák kialakulása, valamint a visszatérő húgyúti fertőzések lehetősége is megnövekszik.

• Kognitív változások: Egyes nők memóriazavart, feledékenységet vagy koncentrációs nehézségeket is tapasztalnak posztmenopauza idején. A változókorhoz köthető kognitív változások többnyire enyhék, ugyanakkor tartós vagy súlyos panaszok esetén érdemes szakorvosi segítséget kérni.

A posztmenopauza diagnosztizálása

A posztmenopauza diagnózisának felállításához a legtöbbször nincs szükség bonyolult vizsgálatokra. A nőgyógyász elsősorban a kórelőzmény, az életkor és a menstruáció elmaradásának időtartama alapján állítja fel a diagnózist.

Amennyiben azonban a tünetek szokatlanok, vagy a menopauza a vártnál korábban következik be, mindig további vizsgálatokra lesz szükség.

Mikor szükséges a hormonvizsgálat?

Hormonvizsgálat elsősorban akkor javasolt, ha a menopauza 45 éves kor előtt jelentkezik vagy a tünetek nem egyértelműek, esetleg más hormonális eredetű betegségek kizárása indokolt.

Ilyenkor általában elegendő egy laborvizsgálat, aminek részeként főként az FSH-, az LH- és az ösztrogén hormonok aktuális szintjét kell feltárni, illetve értékelni, méghozzá a panaszokkal, valamint a kórelőzménnyel együtt.

Milyen egyéb vizsgálatokra lehet szükség a diagnózishoz?

Mint írtuk, a posztmenopauza önmagában nem igényel alapos kivizsgálást a diagnózishoz, de ennek ellenére is érdemes lehet felmérni az általános egészségi állapotot vagy az esetleges kockázati tényezőket.

Ennek részeként szükség lehet például egy általános nőgyógyászati vizsgálatra, vérnyomásmérésre, egyéb laborvizsgálatokra (főként a vércukor és a vérzsírok feltárására), csontsűrűségmérésre, de a mammográfia sem hiányozhat a sorból.

A posztmenopauza kezelése

A posztmenopauza egy természetes életszakasz, ezért a legtöbbször nem igényel kezelést, csak abban az esetben, ha a tünetek jelentősen rontják az életminőséget, vagy a hosszú távú egészség megőrzése ezt indokolja.

A megfelelő terápia mindig egyénre szabott, figyelembe veszi az életkort, a panaszokat, az egészségi állapotot és az esetleges kockázati tényezőket is.

A posztmenopauza kezeléséhez a következő módszerek állnak az orvosok rendelkezésére:

• Hormonterápia: A hormonterápia az ösztrogén, illetve bizonyos esetekben a progesztogén kombinációjának pótlását jelenti. Megfelelő háttérrel és indokolt esetben hatékony kezelési mód, ugyanakkor vannak kockázatai.

• Nem hormonális gyógyszeres terápia: Ha a hormonterápia nem alkalmazható vagy a páciens nem szeretne hormonokat szedni, bizonyos gyógyszerek segíthetnek például a hőhullámok és az egyéb posztmenopauzás tünetek enyhítésében.

• Helyi ösztrogénkezelések: Ha a panaszok elsősorban a hüvelyt és a húgyutakat érintik, elegendő lehet az alacsony dózisú helyi ösztrogénkezelés. Létezik krém, hüvelytabletta, sőt hüvelygyűrű formájában is elérhetők ilyen kezelési módszerek.

• Hüvelyi hidratálók és síkosítók: Enyhébb hüvelyszárazság esetén hormonmentes megoldások is segíthetnek, mint például a hüvelyi hidratálók, amelyek javíthatják a nyálkahártya minőségét, vagy a síkosítók, amelyek az együttlétek során csökkenthetik a kellemetlenségeket.

• Egyéb tüneti kezelések: A posztmenopauza panaszainak függvényében természetesen más tüneti kezelésekre is sor kerülhet, így például a hangulatingadozások orvosolhatók antidepresszánsokkal, míg az általános panaszokat természetes gyógyhatású készítményekkel, étrendkiegészítőkkel lehet csillapítani.

Gyakran ismételt kérdések

Meddig tarthatnak a posztmenopauzás tünetek?

Ez minden esetben egyénenként eltérő. Egyes panaszok néhány éven belül megszűnnek, míg például a hüvelyszárazság kezelés nélkül hosszú távon is fennmaradhat, sőt vannak olyan páciensek, akik bizonyos tünetekkel életük végéig együtt élnek.

Teherbe lehet esni posztmenopauza idején?

Mivel posztmenopauza idején a petefészek működése leáll, a peteérés megszűnik, ezért természetes úton már nem lehet teherbe esni.

Minden posztmenopauzás nőnek kell hormonterápia?

Nem, a hormonterápia csak akkor indokolt, ha a tünetek már jelentősen rontják az életminőséget, és nincs más egyéb ellenjavallata, de a megfelelő kezelésről minden esetben a kezelőorvos dönt.

Miért veszélyes a hüvelyi vérzés a posztmenopauzánál?

A menopauza után jelentkező hüvelyi vérzés már enyhe pecsételésnél sem tekinthető normálisnak. Bár sok esetben csak jóindulatú eltérés áll a háttérben, mindig nőgyógyászati kivizsgálást igényel, mert komolyabb betegség jele is lehet.

Mit tehetünk otthon a posztmenopauzás panaszok enyhítéséért?

Az életmód rengeteget számít a panaszok enyhítésében, így például a rendszeres mozgás segít megőrizni a csontok és az izmok egészségét, míg a kalciumban, D-vitaminban és fehérjében gazdag étrend támogatja az egész szervezetet.

Sokat segíthet még a megfelelő öltözködés, a hűvös hálószobában való alvás és a koffein vagy az alkohol mérséklése, amelyekkel a hőhullámokat lehet enyhíteni.

Hüvelyszárazság esetén a hormonmentes hidratálók és síkosítók is enyhülést hozhatnak, emellett pedig a megfelelő alvás, a stressz csökkentése és a dohányzás elhagyása is hozzájárulnak ahhoz, hogy a posztmenopauza évei egészségesen és könnyebben teljenek.