Atrophia (hüvelysorvadás)

Az atrophia kialakulásáról akkor beszélünk, ha a szövetek vagy a szervek valamilyen külső térfogatváltozáson esnek át. Leggyakoribb típusa a hüvelysorvadás, ami a menopauza idején a hormonális változások hatására nagyon sok nő életét keserítheti meg.

A hüvelyi atrófia vagy atrófiás vaginitis név alatt is ismert betegség a hüvely nyálkahártyáját érinti, ami az ösztrogénhiány miatt egyre vékonyabbá válik, elveszíti természetes nedvességét és rugalmasságát, így rengeteg kellemetlenséget okoz.

A modern nőgyógyászat számára a hüvelysorvadás kezelése már nem okoz nehézséget, azonban nagyon sok nő nem kér segítséget, inkább együtt él a kellemetlenségekkel, illetve hagyja, hogy a fájdalom akár még a szexuális életét is tönkre tegye.

Mivel változókorban az atrophia egy nagyon gyakori probléma, ezért ebben a cikkben most alaposan körbejártuk a témát, így megvizsgáltuk a sorvadás kiváltó okait, sorra vettük a kezelési lehetőségeit, de még a szövődményekről is írtunk.

Mi az az atrophia (hüvelysorvadás)?

Az atrophia vagy hüvelysorvadás egy olyan kellemetlen állapot, amikor a hüvely nyálkahártyája a hormonális változások hatására elvékonyodik, szárazabbá válik.

Ez a kellemetlen probléma a menopauza során nagyon sok nőt érint, illetve okoz nekik folyamatos panaszokat. A jelenség nemcsak fájdalommal jár, hanem megnövelheti a húgyúti fertőzések gyakoriságát, sőt vizeletinkontinenciát is okozhat.

A legtöbbször a perimenopauza és a menopauza idején fordul elő, de kialakulhat rákkezelés miatt, illetve a petefészek eltávolításának hatására is, amelyek az ösztrogén szintjének csökkenésével járnak.

Fontos, hogy a hüvelysorvadás helyett manapság egyre gyakrabban használják atrophia esetén a menopauzális genitourináris szindróma (GSM) kifejezést, mert sokkal átfogóbban leírja a tünetegyüttest, ami hüvelyi- és húgyúti panaszokat is okoz.

Előfordulása kifejezetten gyakori, a statisztikák szerint a változókorba lépő nők legalább felénél előfordul. Mértéke és a kapcsolódó panaszok jellege azonban páciensenként jelentős szórást mutat.

Az atrophia (hüvelysorvadás) tünetei

Mint ahogyan a hormonszint változása sem egyik napról a másikra következik be, az atrophia tünetei is gyakran fokozatosan kezdik el kínozni a menopauza időszakába lépő hölgyeket.

Általában a hüvelyszárazság az első panasz, ami hüvelysorvadás kialakulására utal. Ezt a legtöbb nő általában szexuális aktus közben érzékeli, a hüvely természetes nedvességének csökkenése ugyanis ilyenkor komoly fájdalmakat okozhat.

A hüvelysorvadás általános tünetei a következők:

• A hüvely kellemetlen, égő és viszkető érzése, ami kezdetben gyakran csak egyszerű diszkomfort érzésként írható le.
• Szex közben tapasztalható fájdalom és pecsételő vérzés (utóbbi jellemzően aktus után tapasztalható).
• Szokatlan hüvelyi folyás, ami gyakran sárgás vagy szürkés színű.
• A külső nemi szervek folyamatos viszketése.

A hüvelysorvadás húgyúti tünetei a következők:

• Rendszeresen visszatérő húgyúti fertőzések.
• Vizeletvisszatartási nehézségek (inkontinencia).
• Gyakori vagy sürgető vizelési inger, amit csípő, égő érzés kísér.
• Vér megjelenése a vizeletben (hematuria).

A fenti panaszok mindegyikéről elmondható, hogy csak akkor kapcsolódnak nagy valószínűséggel a hüvelysorvadáshoz, amennyiben a páciens közel áll a menopauzához vagy már elkezdődött nála a változókor.

A tünetek háttere azonban minden esetben alapos kivizsgálást kíván!

Az atrophia (hüvelysorvadás) okai

Az atrophia megjelenésének az oka minden esetben a szervezet ösztrogénszintjének csökkenéséhez vezethető vissza. Ha kevesebb az ösztrogén, a hüvely szövetei elvékonyodhatnak, szárazabbá, rugalmatlanabbá, sérülékenyebbé válhatnak.

Ez az állapot kezelés nélkül olyan súlyossá válhat, hogy a hüvelycsatorna extrém esetben összeszűkülhet vagy megrövidülhet, bár ez leginkább már a szövődmények közé sorolható probléma.

Ha tehát az atrophia okait vizsgáljuk, akkor elsődlegesen az ösztrogénszint csökkenésének a hátterét kell feltárnunk. Lássuk, hogy milyen okai lehetnek, ha a szervezetben lecsökkent az ösztrogén mennyisége:

• Perimenopauza (a változókort megelőző ciklus, ami sokaknál már 45 éves kor után elkezdődik).
• Menopauza (a nők többségének csak a változókorba lépést követően csökken annyira az ösztrogénszintje, hogy az hüvelysorvadást idéz elő).
• Korai menopauza, amit néha hormonális zavarok, máskor a petefészek eltávolítása vált ki.
• Terhesség, illetve szoptatás alatt a kismamáknál gyakran tapasztalható ösztrogénhiány.
• Olyan hormontartalmú készítmények, például fogamzásgátlók szedése, amelyek befolyásolják az ösztrogén mennyiségét.
• Daganatos megbetegedés kezeléséhez alkalmazott kemoterápia vagy kismedencei sugárterápia hatása.
• Az emlőrák hormonális kezelésének mellékhatása.

Az atrophia (hüvelysorvadás) diagnózisa

A hüvelysorvadás diagnózisát a nőgyógyászat végzi. A legtöbbször elegendő a páciens kórtörténetének és panaszainak feltárása (anamnézis), valamint egy nőgyógyászati vizsgálat ahhoz, hogy a hüvelyi atrophia diagnosztizálható legyen.

A kismedencei vizsgálat azért nagyon fontos, mert a hüvelysorvadást nagyon látványos testi tünetek kísérik, amelyeket egy gyakorlott nőgyógyász könnyen felismer. Ezek a következők:

• A hüvely fehéres elszíneződése, méretének változása, így szűkülése és rövidülése.
• A természetes nedvesség helyett részleges vagy teljes szárazság, bőrpír és duzzanat a hüvelyi régióban.
• Kisebb sérülések, vágásszerű hegek a hüvelynyílás közelében.
• A szeméremtesthez kapcsolódó elváltozások, így bőrbetegséghez hasonló kiütések, kipirosodott foltok és gyulladások.
• A szeméremajak méretének csökkenése, kipirosodása.

Milyen vizsgálatokra lehet még szükség a hüvelysorvadás diagnosztizálásához?

Ha a diagnózishoz és a kezeléshez nem elegendő az anamnézis és a fizikai ellenőrzés, további vizsgálatokra is szükség lehet ahhoz, hogy a menopauzális genitourináris szindróma beazonosítható-, illetve más kórkép kizárható legyen.

Ebből a célból szükség lehet:

• Pap-tesztre;
• vizeletvizsgálatra;
• ultrahangra;
• hüvelyi pH-érték mérésére
• és hüvelyi fertőzések vizsgálatára is.

Az atrophia (hüvelysorvadás) kezelése

Az atrophia kezelése különösen nagy körültekintést igényel, hiszen a legtöbbször hormonális problémák állnak a háttérben. Ha nincsenek súlyos panaszok, a szakorvosok emiatt gyakran vény nélkül kapható készítményeket ajánlanak a pácienseknek.

Sokszor azonban ez kevés, és célzott terápiára van szükség. Ebbe a tekintetben megkülönböztethetünk hormonális és nem hormonális kezeléseket.

A hüvelysorvadás hormonális kezelése

Mivel a hüvelyi atrophia hátterében az ösztrogén szintjének felborulása áll, ezért a legtöbbször hormonpótló terápiára vagy az ösztrogén helyi pótlására van szükség a megfelelő eredmények eléréséhez:

• Ösztrogén tartalmú krém:Egy olyan speciális krém, amelyet applikátor segítségével lehet eljuttatni a hüvelybe azért, hogy ott pótolja a kieső ösztrogén hormonokat. Adagolása mindig személyre szabott, valakinek naponta, másnak hetente néhány alkalommal kell csak alkalmaznia.
• Ösztrogén tartalmú hüvelytabletta vagy hüvelykúp:A krémhez hasonló elven működik, azonban az ösztrogént tabletták segítségével kell eljuttatni a hüvelybe, amihez szintén egy applikátor lesz a páciens segítségére. Adagolása itt is páciensfüggő, a diagnózis eredményeihez kell igazítani.
• Ösztrogén tartalmú hüvelygyűrű:A legkényelmesebben alkalmazható helyi ösztrogén. Ezt a speciális gyűrűt szakorvos helyezi fel a hüvelybe, amely lokálisan alacsony dózisú hormont szabadít fel. A gyűrűt általában háromhónapos ciklusokban kell cserélni.
• Hormonpótló terápia:Általában akkor alkalmazzák, ha a fenti kezelések nem hatékonyak, illetve a menopauza egyéb tünetei is nehezen viselhetők. Mivel a terápia a teljes hormonháztartásra hatással van, ezért alkalmazása mindig nagy odafigyelést igényel.

A hüvelysorvadás nem hormonális kezelése

Különösen enyhébb vagy kezdeti stádiumú hüvelysorvadás esetén előfordulhat, hogy nincs szükség hormonális kezelésre, csak a tünetek enyhítésére ahhoz, hogy az atrophia ne okozzon panaszokat, illetve szövődményeket, ezáltal a páciens állapota se váljon súlyosabbá.

Lássunk néhány hatékony, nem hormonális kezelési módot:

• Hidratálók:A hüvelyi hidratálók azt a célt szolgálják, hogy a hüvely falához tapadva segítsék a sejtek nedvességének megtartását, ezzel megakadályozva a kiszáradást. Általában hosszabb ideig hatnak, így a legtöbbször nem kell napi rendszerességgel alkalmazni őket.
• Síkosítók:A síkosítók inkább eseti alkalmazásra ideálisak enyhe hüvelysorvadásnál. Alkalmazásukkal elkerülhetők a szexuális aktus során tapasztalható fájdalmak, sérülések és egyéb kellemetlenségek.
• Lézeres kezelések:Ma már léteznek olyan speciális, nem invazív lézeres kezelési módszerek, amelyek segítenek a hüvelyi szövetek regenerálásában, sőt képesek visszaadni erősségüket, rugalmasságukat.

Az atrophia (hüvelysorvadás) megelőzése

Természetesen a páciensek is nagyon sokat tehetnek azért, hogy a hüvelysorvadás megelőzhető legyen, de legalább ne okozzon súlyos szövődményeket, amelyek már jelentős beavatkozást igényelnek.

A következők bizonyítottan segíthetnek elkerülni vagy késleltetni a hüvelyi atrophia kialakulását, illetve a komolyabb szövődmények megjelenését:

• Szexuális aktivitás:A szexuálisan aktív pácienseknél menopauza után is ritkábban vagy enyhébb formában alakul ki atrophia, mert a közösülés, sőt a maszturbáció is fokozza a véráramlást a hüvelyben, illetve rugalmasabbá teszi a szöveteket.
• Dohányzás elhagyása:A cigaretta negatívan befolyásolja a véráramlást, emiatt sokkal kevesebb vér és oxigén kerül a hüvelybe, valamint a környező területekre, sőt a dohányzás csökkenti a szervezet által termelt ösztrogén hatásfokát is.
• Természetes szülés:Nyilván ez nem egy tervezhető vagy célzott folyamat, mégis fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy azoknál a nőknél gyakrabban alakul ki hüvelysorvadás, akik nem vállaltak gyermeket, illetve nem hüvelyi úton hozták világra babájukat.
• Korai diagnózis:Amennyiben szeretnénk megelőzni a súlyos szövődményeket, már a legelső tünetekkel ajánlott nőgyógyászhoz fordulni, hiszen az atrophia korai diagnózisa és kezelése segít elkerülni a nagyobb kellemetlenségek kialakulását.

Gyakran ismételt kérdések

Mennyire gyakori a hüvelyi atrophia?

Nincsenek hivatalos statisztikák a hüvelysorvadás előfordulásáról, de a tapasztalatok szerint kisebb-nagyobb mértékben a menopauzába lépő nőknek legalább a fele megtapasztalja ezt a kellemetlenséget.

Milyen szövődményei lehetnek a hüvelysorvadásnak?

Az elhanyagolt, kezeletlen vagy előrehaladott állapotú hüvelysorvadás legsúlyosabb szövődménye, ha már maga a hüvely is deformálódott. Ilyenkor jellemzően már nemcsak fizikai, hanem mentális panaszok is előfordulnak, a páciensek például gyakran teljesen elveszítik érdeklődésüket a szexualitás iránt.

Mennyi ideig tart a hüvelysorvadás kezelése?

A kezelés időtartama minden esetben a páciens állapotától, valamint az atrophia előrehaladottságától függ. Valakinél néhány hónapig, másoknál néhány évig, de az is előfordulhat, hogy élethosszig tart a kezelés.

Fiatalkorban is előfordulhat atrophia?

Nem jellemző, de bizonyos kezelések eredményeképpen – például a petefészek eltávolítását követően – vagy korai menopauza esetén kialakulhat.

Miért okoz fájdalmas közösülést a hüvelysorvadás?

Egyrészt a hüvely természetes nedvességének csökkenése miatt, másrészt pedig azért, mert a szövetek ilyenkor elvékonyodnak, illetve a hüvelyfal is sérülékenyebbé válik.

Miért gyakoribbak a húgyúti fertőzések atrophia esetén?

Mert az ösztrogénszint csökkenése képes megváltoztatni a hüvely savas közegét, ami minden esetben növeli a fertőzés kialakulásának kockázatát.

Normális ilyenkor a hüvelyi vérzés?

Igen, különösen a szexuális közösülések után, mivel a hüvely ebben az állapotban sokkal sérülékenyebb.

Milyen életmódbeli tényezők ronthatják vagy segíthetik elő a hüvelysorvadást?

A megfigyelések szerint a dohányzás különösen negatív hatással van a hüvely egészségére, de az inaktív, mozgásszegény életmód is növelheti a kockázatot.

Miért fontos időben kezelni?

Mert kezelés nélkül a tünetek jelentős mértékben ronthatják az életminőséget, mindemellett pedig a súlyos szövődmények kialakulásának kockázata is magas.