Az aspirációs citológia egy gyors és kíméletes mintavételi módszer, amely megbízható hátteret nyújt a szövettani vizsgálatokhoz.
Különösen gyakran alkalmazzák az emlőben tapasztalt elváltozások jó- vagy rosszindulatú hátterének megállapítására, de hasonlóan fontos szerepe van a pajzsmirigy vagy a bőrfelszín közelében meghúzódó nyirokcsomók szövettani mintavételekor is.
Az aspirációs citológia leginkább annak köszönheti hatékonyságát, hogy az egész folyamat ultrahangvezérléssel történik, így sokkal könnyebb jó minőségű mintát venni a pontos diagnózishoz, mint más egyéb esetben.
Hogyan zajlik az aspirációs citológia?
Függetlenül attól, hogy melyik szerv vizsgálatára van szükség, az aspirációs citológiát jellemzően mindig egy ultrahang vizsgálat előzi meg, ami segít behatárolni az elváltozás elhelyezkedését és meghatározni a beavatkozás körülményeit.
A szövettani mintavételhez ezután elengedhetetlen a kapcsolódó bőrfelületet fertőtlenítése, majd azon keresztül egy vékony tű bevezetése a gyanús szövetekig úgy, hogy közben az egész folyamat valós időben, az ultrahangképen keresztül követhető.
Ez nemcsak a pontosságot, hanem a biztonságot is megnöveli, de a kapcsolódó kellemetlenségek egyaránt mérsékelhetők ilyen formában. Az aspirációs citológia ugyanis nem jár komolyabb fájdalommal, inkább csak kellemetlenségekkel.
A beavatkozás alig néhány percig tart, az így kinyert szövetmintát pedig patológiai elemzésnek vetik alá, ami képes feltárni az elváltozás jó- vagy rosszindulatú hátterét.
Milyen előkészületeket igényel az aspirációs citológia?
Az aspirációs citológia egyik nagy előnye, hogy egyáltalán nem igényel előkészületeket a páciens részéről. Emiatt gyakori eset, hogy emlő ultrahang után, a szakvizsgálat részeként elvégezhető, amennyiben a szűrővizsgálat során valamilyen elváltozást tapasztaltak.
Milyen emlőbetegségek feltárására ad lehetőséget az aspirációs citológia?
Bár az aspirációs citológia több szakágon belül is alkalmazható gyors és hatékony mintavételi eljárásként, azonban kiemelt jelentősége van az emlőt érintő elváltozások feltárásában. Hogy milyen betegségek diagnosztizálásakor nélkülözhetetlen a használata?
Emlőrák
Az emlőrák az egyik leggyakoribb betegség, aminél az aspirációs citológia gyakran elengedhetetlen a diagnózishoz.
Amennyiben az emlő ultrahang vagy a mammográfia során a radiológusok valamilyen tumorgyanús elváltozást tapasztalnak, nagyon fontos feltárni annak jó- vagy rosszindulatú hátterét.
Ezzel az eljárásmóddal kimagasló pontossággal, közvetlenül a problémás szövetekből lehet sejtmintát venni, majd továbbítani azt patológiai elemzésre, amely határozott választ tud adni arra a kérdésre, hogy milyen jellegű elváltozásról van szó.
Ciszta
A mellben természetesen nemcsak rosszindulatú elváltozások alakulhatnak ki. Gyakori eset, hogy az emlőráknak hitt elváltozásról kiderül: valójában csak egy ártatlan ciszta.
Azonosításukhoz gyakran elegendő az egyszerű ultrahangos vizsgálat is, azonban az aspirációs citológia ennél sokkal többet segíthet.
Általa nemcsak a cisztához kapcsolódó mintavétel valósulhat meg, de a vákuumtechnológia miatt a folyadékkal teli duzzanat könnyedén lecsapolható. Ez egyben kezelésnek is tekinthető, hiszen a lecsapolás után a kellemetlen tünetek megszűntethetők.
Hormonális mirigyduzzanat
Szintén az emlőrákhoz hasonló kórképet mutathat a szűrővizsgálaton a hormonális mirigyduzzanat. A legtöbb nőnél a ciklushoz kapcsolódóan gyakori jelenség, és általában magától elmúlik.
Amennyiben azonban nem, ajánlott az alaposabb kivizsgálás, hiszen a pontos diagnózis kizárólag szövettani elemzést követően állítható fel, amivel kapcsolatban az aspirációs citológia rendkívül fontos.
Hangsúlyozandó, hogy a mirigyek eltérő szöveti sajátosságai miatt gyakran egyszerű emlő ultrahanggal is megkülönböztethetők a mellrákos esetektől, de amennyiben az elváltozás háttere kétséges, az aspirációs citológia megbízható választ ad.
Fibroadenoma
A fibroadenoma több szempontból is hasonlít az emlőrákos kórképhez, valójában azonban egy jóindulatú daganatos elváltozásról van szó, ami leginkább mirigyekből és kötőszövetekből áll össze.
Jellemzőjük, hogy növekedésüket alapvetően meghatározzák a hormonális változások, és gyakran olyan helyen alakulnak ki, ahol nem tapinthatók, ezért rendszerint emlő ultrahang vagy mammográfia során derül rájuk fény.
Mivel a képalkotás során daganatos elváltozásnak látszanak, az aspirációs citológiával deríthető ki pontosan, hogy mellrák vagy csak ártalmatlan fibroadenoma áll a háttérben.
Intraductalis papilloma
Bár nagyon ritka betegség, az intraductalis papilloma egyik jellemző tünete a mellbimbó váladékozása, ami a mellrákos eseteknél is gyakori. Kialakulását a tejcsatorna falából burjánzó szövetszaporulat idézi elő, de pontos diagnózist szövettani vizsgálat nélkül nem lehet felállítani.
Az aspirációs citológia ezért ilyen esetekben is kíméletes, gyors és hatékony módja lehet a súlyosabb elváltozások kizárásának, illetve az intraductalis papilloma megállapításának.
