Pulmonológia (tüdőgyógyászat)

A pulmonológia vagy más néven tüdőgyógyászat a tüdő és a légutak megbetegedéseivel foglalkozik. 

Alapvetően egy diagnosztikai szakág, amely segít feltárni a tünetek hátterében meghúzódó betegségeket, a kezelést pedig néhány kivételtől eltekintve a belgyógyászat, az allergológia, a gasztroenterológia vagy az onkológia végzi.

Komplex ágazat, amelynek a diagnosztika mellett fontos szerepe van a prevencióban, valamint már feltárt pulmonológiai betegségek utókövetésében egyaránt.

Milyen tünetekkel forduljunk pulmonológushoz?

A pulmonológia elsődlegesen olyan betegségekkel foglalkozik, amelyek közvetlenül vagy közvetetten érintik a tüdőt, illetve a légutakat. 

Ennek megfelelően az általános és az egészen precíziós panaszok mögött is meghúzódhat pulmonológiai betegség. Lássuk tehát azokat a tüneteket, amelyek tüdőgyógyászati szakvizsgálatot indokolhatnak:

• légzésproblémák, különösen a gyakori vagy rendszeres nehézlégzés, esetenként éjszakai fulladás;

• napszaktól és egészségi állapottól függetlenül megjelenő rendszeres köhögés;

• erőteljes mellkasi fájdalom, ami jellemzően köhögéssel társul;

• fokozott váladékképződés a tüdőben;

• asztmás panaszok;

• légúti allergiához kapcsolódó tünetek;

• a tüdőt érintő vírusos és gombás eredetű fertőzések;

• a refluxhoz tartozó légúti panaszok;

• a vérképen megjelenő olyan magas értékek, mint a vérsüllyedés, a CRP vagy a fehérvérsejtek száma, amelyek tüdőbetegségek paraméterei is lehetnek.

Hogyan zajlik a pulmonológiai vizsgálat?

A pulmonológiai vizsgálat minden esetben több részegységből tevődik össze annak érdekében, hogy teljes körű és pontos diagnózis születhessen. A vizsgálat lépései – a panaszok függvényében – a következők.

Anamnézis

A megfelelő diagnózis érdekében nagyon fontos, hogy a páciens minél több információt közöljön panaszairól a tüdőgyógyásszal. A legjelentéktelenebbnek tűnő részletek is fontosak lehetnek ahhoz, hogy milyen irányban haladjon tovább a vizsgálat.

Nagyon gyakori, hogy a pulmonológus bekéri a korábbi leleteket – főleg abban az esetben, ha volt tüdőröntgen vagy CT –, kikérdezi a pácienst a családi anamnézisről, az életmódról, a szedett gyógyszerekről, valamint az életmódról egyaránt.

Fizikális vizsgálat

Az anamnézis során összegyűjtött információktól függetlenül a pulmonológián gyakran végeznek fizikai vizsgálatot, hiszen egy fonoendoszkóp segítségével lehetőség van meghallgatni a tüdő működését.

Az ilyenkor tapasztalt eltérések, rendellenes zörejek és egyebek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a szakorvos tovább tudja szűkíteni a lehetséges betegségek körét.

Légzésfunkció (spirometria)

Amennyiben tüdőkárosodás vagy éppen asztma gyanúja merült fel, elengedhetetlen légzésfunkció- és tüdőkapacitás vizsgálatot végezni. Ez az úgynevezett spirometria, amely egy fájdalommentes módszer.

Lényege, hogy a páciens a szájába vesz egy számítógépes mérőműszerhez csatlakoztatott csutorát, majd az orvos utasításai szerint lélegzik, így például mély levegőt vesz, megtartja, végül erősen kifújja.

Az így kapott értékek alapján feltárható például az asztma, de akár egy hörgőbetegség is. A vizsgálatra indokolt esetben egymás után többször is sor kerülhet, így például hörgőtágító adagolását követően.

Allergiavizsgálat

Mivel nagyon sok allergia okoz légúti panaszokat, ezért a pulmonológiai diagnózishoz gyakran kell allergológus szakorvos bevonásával allergiavizsgálatot is végezni, amivel megerősíthető – vagy éppen kizárható –, hogy a tapasztalt tünetek hátterében valamilyen túlérzékenység áll.

A légúti allergiák feltárásának az egyik legjobb és leggyorsabb módszere a Prick teszt. Részeként a páciens alkarját megjelölik, majd tömény allergéneket csepegtetnek rá, és egy steril pengével megkarcolják a bőrfelületet.

Amelyik allergén látható bőrpírt vagy duzzanatot idézett elő, arra diagnosztizálható az allergia.

Pulzoximetria

A vizsgálat segítségével lehetőség van ellenőrizni, hogy a páciens vérében mennyi oxigén található, ami a tüdő működésének egyik alapvető mérőszáma. 

A fájdalommentes vizsgálat során a páciens ujjára rögzített készülék segít megmutatni a vér oxigénszintjét.

Képalkotó vizsgálatok

Amennyiben szükséges – például egy daganatgyanú vagy más látható tüdőelváltozás esetén –, a pulmonológusnak képalkotó vizsgálatokra is szüksége lehet a diagnózishoz. 

A legtöbbször ehhez röntgent vagy CT-t alkalmaznak, de bizonyos esetekben az ultrahang és az MR is jó választás.

Milyen betegségekkel foglalkozik a pulmonológia?

A pulmonológia a tüdőt érintő valamennyi ritka és gyakori betegséggel, illetve elváltozással foglalkozik. A leggyakoribb kórképek a következők:

• Asztma: az asztma főleg a gyerekek betegsége, de nagyon sok felnőttnél is folyamatos kezelést, ellenőrzést igényel. Egy olyan állapotról van szó, ami a hörgők krónikus gyulladásával jár és általában légzési nehézségeket okoz.

• Tüdőfibrózis: tüdőfibrózisról akkor beszélhetünk, ha a szerven belül krónikus gyulladás alakul ki, ami kötőszöveti felszaporodást, erőteljes légzési nehézségeket okoz.

• Tüdőgyulladás: a tüdő gyulladását rendszerint vírusos vagy bakteriális eredetű fertőzések váltják ki, ami magas lázzal, légzési nehézségekkel jár, és minden esetben kimagasló odafigyelést igényel.

• Allergia: az allergia az immunrendszer téves reakciója miatt alakul ki, amikor túl hevesen reagál egy ártalmatlan allergénre, például pollenre. Mivel a legtöbb érinti a légutakat és a hörgőrendszert, ezért a diagnózis, esetenként a kezelés is pulmonológus feladata.

• Tüdődaganat: a tüdődaganatoknak több típusa létezik, amelyek jellegzetes panaszokat okoznak, illetve jól láthatók a képalkotó eszközök segítségével.

• Tüdőembólia: általában a mélyvénás trombózis szövődményeként alakul ki, amikor a véráramba kerülő trombusok elzárják a tüdő artériáját.

• TBC: ma már ritka, ámde még mindig előforduló fertőzéses tüdőbetegség, amit baktériumok idéznek elő, kezelés nélkül pedig akár az egész szervezetre kiterjedhetnek.

• COPD: a COPD egy krónikus légúti gyulladás, amely a légutak szűkületével jár és nagyon gyakori panasz a dohányosok körében. Jellemző tünete a krónikus köhögés, az erőteljes váladéktermelődés és a nehézlégzés.

• Reflux: a reflux alapvetően egy gasztroenterológiai betegség, de gyakran kerülnek a páciensek pulmonológiára, mert a savas visszaáramlás súlyos légúti panaszokat okozhat.