Az urológia a férfiak és a nők vizeletelválasztó és vizeletelvezető rendszereinek, így a veséknek, a vesevezetékeknek, a húgyhólyagnak és a húgycsőnek a betegségeivel foglalkozó szakág.
A férfiak esetében ez kiegészül a nemi szervek, így a herék, a mellékherék, a hímvessző, az ondóhólyag és az ondóvezeték, valamint természetesen a prosztata megbetegedéseinek diagnosztizálásával és kezelésével.
A legtöbb urológiai elváltozás időben felismerve jól kezelhető, általában gyógyszeres kúrával gyógyítható, de bizonyos esetekben műtéti beavatkozásra is szükség lehet.
Milyen tünetekkel forduljunk urológushoz?
Az urológiai betegségek többsége lokálisan okoz panaszokat, így laikusként is könnyű behatárolni, hogy mikor van szükség kapcsolódó szakvizsgálatra. A következő tünetekkel javasolt urológushoz fordulni:
Mindkét nem esetében:
fájdalmas, csípő, esetleg véres vizelet;
gyakori vizelési inger;
vizelettartási problémák;
feltételezett vagy diagnosztizált veseköves panaszok.
Férfiak esetében:
akadozó, nehézkes vizeletürítés, amely gyakori vizelési ingerrel társul, és már az éjszakai pihenést is megnehezíti;
a fenti tünetegyütteshez társuló folyamatos lágyéki, vagy rendszeres végbélbe nyilalló fájdalom;
merevedési zavarok;
a heréken megjelenő elváltozások, duzzanatok és csomók;
a nemi szerven tapasztalható elváltozások (például fájdalmas duzzanatok, visszerek).
Milyen betegségekkel foglalkozik az urológus?
Az urológiai szakrendelésen többféle betegség diagnosztizálására és kezelésére van lehetőség. A leggyakoribb urológiai kórképek a következők:
vesekő;
vizeletürítési problémák;
vizelettartási problémák;
véres vizelet;
húgyúti fertőzések;
hólyaghurut;
húgyhólyag daganat;
prosztataproblémák;
prosztatarák szűrés;
a heréhez kapcsolódó elváltozások
hererák szűrés;
merevedési zavarok;
korai magömlés;
vesemedence gyulladás;
férfi meddőség.
Hogyan zajlik az urológiai vizsgálat?
Az urológiai vizsgálat kimenetelét minden esetben meghatározzák a páciens tünetei. Emiatt a kivizsgálás folyamata, valamint az alkalmazott módszerek, műszerek és eszközök különösen sokfélék lehetnek. Az alábbiakban valamennyi esetet számításba vettük!
Anamnézis felvétele
Mint a legtöbb szakágnál, így az urológián is fontos az anamnézis felvétele. Ez a legelső lépés, hiszen elengedhetetlen pontosan feltárni a tüneteket, illetve azok sajátosságait.
Lényeges továbbá beszélni az esetleges korábbi urológiai megbetegedésekről, egyes helyzetekben pedig a családi anamnézisről is, hiszen bizonyos kórképeknél az örökletesség kérdését egyaránt számításba kell venni.
Hogy az urológiai szakvizsgálat az anamnézis után miként folytatódik, azt minden esetben a páciens tünetei döntik el, de sor kerülhet
Fizikai vizsgálatok
A fizikális vizsgálatok gyakoriak az urológiai szakrendelésen, hiszen gyakran elengedhetetlen a vesék, a has vagy a külső nemi szervek megtekintése, illetve kitapintása a diagnózishoz.
Prosztataproblémák esetén szükség lehet továbbá a kérdéses szerv végbélen keresztüli ellenőrzésére, ami alapvetően nem jár fájdalommal, csak kisebb kellemetlenséggel.
Egyre gyakoribb fizikális vizsgálat az urológián az úgynevezett uroflowmetria. Részeként egy speciális eszközbe kell végezni a vizeletürítést ahhoz, hogy objektívan meghatározható legyen a vizelet mennyisége és áramlási sebessége.
Laborvizsgálatok
Az urológiai betegségek diagnosztizálásában nagyon fontos szerepet játszanak a laborvizsgálatok. A legtöbbször elegendő egy célzott vér- vagy vizeletellenőrzés ahhoz, hogy fény derüljön például egy fertőzésre, esetleg a prosztata daganatos elváltozására a PSA tumormarker szűrésével.
Férfiaknál különösen gyakori bizonyos panaszok esetén az ondóvizsgálat, ami fertőzésekről, a here és a prosztata megbetegedéseiről, valamint a férfi meddőségről egyaránt átfogó képet tud adni.
Képalkotó vizsgálatok
Különösen általános és gyakori az urológiai szakvizsgálatok során a képalkotó diagnosztika alkalmazása. Az ultrahang az urológusok egyik fontos eszköze, hiszen segítségével átfogóan tudják vizsgálni a veséket, a húgyhólyagot, a heréket, de még a prosztatát is.
