A mintegy 10 százalékos előfordulási arányának köszönhetően az endometriózis a gyakoribb nőgyógyászati betegségek közé sorolható. Még ennek ellenére is általános azonban, hogy az endometriózis diagnózisa elhúzódik, későn kerül megállapításra.
Kutatások igazolják például, hogy a legtöbb országban átlagosan 5-9 évig élnek a páciensek a tünetekkel, mire megkapják a pontos diagnózist. Bár az endometriózis ritkán okoz életveszélyes szövődményeket, ez az intervallum így igy is megdöbbentő adat.
Különösen annak fényében, hogy időben felismerve hatékonyabban kezelhető, és sok esetben megelőzhető lenne a műtéti beavatkozás. Hogy gyakran mégis miért tart sokáig az endometriózis diagnózisa?
Ebben a cikkben most ezt a témát vizsgálatuk meg annak érdekében, hogy prevenciós célzattal talán sikerül rávilágítanunk arra: a diagnózis gyakran egy-egy felelőtlen döntésen is múlhat.
A legnagyobb akadály: a rendszeres szűrővizsgálat hiánya
Bár valamennyi nőgyógyászati betegségről elmondható, azonban az endometriózis kapcsán hatványozottan igaz, hogy a diagnózis gyakran azért tart évekig, mert nagyon sok páciens kihagyja a rendszeres nőgyógyászati vizsgálatot.
A prevenciós szűrés célja ugyanis az lenne, hogy a betegségeket még korai stádiumban, tünetmentes állapotban fel lehessen ismerni a könnyebb kezelhetőség érdekében.
Noha az endometriózis kapcsán nincs olyan specifikus vizsgálat, mint például a méhnyakrákszűrés, illetve maga a betegség is nagyon komplex, egy tapasztalt nőgyógyász azonban már egy rutinvizsgálat során is felismerheti a kapcsolódó tüneteket.
Amennyiben azonban egy páciens kihagyja a rendszeres nőgyógyászati szűrést, az jellemzően több évvel is kitolhatja az endometriózis diagnózisát.
A tünetek alapján senki sem gondol komolyabb problémára
Halmozott formában ugyan az endometriózis tünetei gyorsan képesek egyértelműsíteni a kórképet, nagy általánosságban azonban a panaszok annyira általánosak lehetnek, hogy sokan emiatt is hajlamosak halogatni a kivizsgálást, ami a diagnózis elhúzódásához vezet.
A krónikus kismedencei fájdalom, a puffadás, a bélpanaszok, a szorongás, a fáradtságérzet vagy az erőteljesebb menstruáció például kivétel nélkül olyan problémák, amelyek akár időszakos jelleggel is megkeseríthetik egy páciens életét.
Senki sem gondol arra, hogy ilyenkor akár súlyosabb panasz is meghúzódhat a háttérben. Amikor azonban ezek a tünetek halmozódva jelentkeznek, illetve rendszeresen visszatérnek, akkor feltétlenül javasolt szakorvosi segítséget kérni.
Az egyik legjellemzőbb tünet például a fájdalmas menstruáció, amivel kapcsolatban kutatások igazolják, hogy sokan elfogadják, ezt tartják normálisnak, holott a rengeteg kellemetlenséget okozó ciklus mögött nagyon gyakran valamilyen egészségügyi probléma áll.
Különösen abban az esetben érdemes nagyobb figyelmet szentelni rá, ha a menstruációs fájdalom már az életminőséget is rontja, így például napokig negatívan befolyásolja az iskolai vagy a munkahelyi teljesítményt, esetleg a párkapcsolatra is hatást gyakorol
Más betegségekkel is könnyen összekeverhető
Szintén jelentős probléma az endometriózis diagnózisa kapcsán, hogy bizonyos panaszok nem nőgyógyászati háttérre utalnak, emiatt pedig a páciensek sokszor más szakágaknál kezdik a vizsgálatokat, amivel értékes hónapok telhetnek el feleslegesen.
A panaszok általánosabb jellege, de különösen a tartós kismedencei fájdalom, a puffadás vagy a bélpanaszok miatt az endometriózist gyakran félre is diagnosztizálják, mert hasonlít az irritábilis bélszindrómához, ami sokszor húgyúti vagy pszichés problémákkal egészül ki.
A téves diagnózis márpedig nemcsak felesleges vizsgálatokhoz és kezelésekhez vezet, hanem gyakran akár évekig elhúzhatja az endometriózis bizonyítását, és a betegség progressziója miatti kockázatok fokozatosan ronthatják a páciens életminőségét.
Még nagyobb gondot okoz, hogy a statisztikák szerint az endometriózis és az irritábilis bélszindróma nagyon gyakran együtt is előfordul, ami még tovább nehezítheti a diagnózist.
Sok esetben halogatják a laparoszkópiát
A laparoszkópia jelenleg a legmegbízhatóbb diagnosztikai módszer az endometriózis feltárásához, hiszen segítségével nemcsak közvetlen közelről tekinthetők meg a látható elváltozások, hanem kiemelt pontossággal még szövetminta is vehető belőlük.
Ez az eljárásmód azonban költséges, invazív, sok időt és előkészületet igényel, nem érhető el azonnal, emiatt nagyon sok esetben csak hipotézisen, illetve részleges bizonyítékokon alapuló diagnózis alapján kezdődik meg a kezelés, aminek a hatásfoka megkérdőjelezhető lesz.
Ilyen a Haller Medical nőgyógyászatán nem fordulhat elő, szakorvosaink ugyanis szükség szerint közösen vitatják meg a páciens állapotát, hogy minél kevesebb ideig tartson a diagnózis, és mielőbb elkezdődhessen a célzott kezelés.
Ez azért is fontos, mert minél később tárják fel az endometriózist, annál inkább ronthatja a páciens kilátásait – különös tekintettel a termékenységre és a fájdalomkezelésre.
Kutatások igazolják, hogy a nők fájdalmait gyakran alábecsülik
Számos vizsgálat rámutatott már arra, hogy a krónikus panaszoktól szenvedő nők fájdalmait gyakran alábecsüli a társadalom, illetve megpróbál pszichés okokat keresni a háttérben, de említhetjük a fentiekben már tárgyalt menstruációs fájdalom normalizálódásának problémáját is.
Ez az endometriózis diagnózisa kapcsán különösen negatív hatással van a kórkép mielőbbi felállításában, hiszen nagyon sok nőnél korai stádiumban a fájdalom az egyetlen tünet, ami arra utalhat, hogy a háttérben valami probléma húzódik.
Ennek az oka nemcsak abban keresendő, hogy statisztikailag a nőknek például gyakrabban fáj a fejük, illetve a ciklusok miatt többször tapasztalnak fájdalmakat, hanem abban is, hogy a fájdalom mértéke, annak elviselhetősége egyénenként változhat.
Emiatt nehéz kiszűrni azokat a pácienseket, akiknek egyébként magas a fájdalomküszöbük, de mégis jelentős kellemetlenségekre panaszkodnak, mert sokan a legenyhébb testi reakciókra is hajlamosak eltúlzóan reagálni.
Hiányoznak a nem invazív tesztek
Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban az endometriózis kimutatásának gyakori elhúzódása annak is köszönhető, hogy nincsenek olyan invazív tesztek, amelyek lehetővé tennék például egyszerű laborvizsgálattal a kérdéses elváltozás bizonyítását.
Bár a fizikai vizsgálat és a képalkotás – különös tekintettel az ultrahangra – nagyon sokat segíthet a szakorvosoknak, azonban önmagában a legtöbbször nem elegendő ahhoz, hogy teljes bizonyossággal megállapítható legyen az endometriózis típusa és kiterjedtsége.
Más nőgyógyászati betegségeknél ilyenkor lehetőség van valamilyen nem invazív teszt elvégzésére, egy célzott biomarker vizsgálatára, amely lehetőséget ad rutinszerűen megerősíteni a diagnózist alig néhány nap leforgása alatt.
Jó hír azonban, hogy a kutatók több izgalmas felfedezést is tettek bizonyos molekuláris markerekkel, amelyek lehetőséget adhatnak a jövőben olyan tesztek kifejlesztésére, amelyek gyorsan és hatékonyan segíthetnek az endometriózis diagnózisának felállításában.
