Pulmonológia (tüdőgyógyászat)

A pulmonológia vagy más néven tüdőgyógyászat a tüdő és a légutak megbetegedéseivel foglalkozik. 

Olyan diagnosztikai szakág, amely segít feltárni a tünetek hátterében meghúzódó betegségeket, a kezelést pedig részben önállóan, részben társszakmák bevonásával (belgyógyászat, allergológia, gasztroenterolóia, onkológia) végzi. 

Komplex ágazat, amelynek a diagnosztika mellett fontos szerepe van a prevencióban, valamint már feltárt pulmonológiai betegségek utánkövetésében, gondozásában egyaránt.

Milyen tünetekkel forduljunk pulmonológushoz?

A pulmonológia elsődlegesen olyan betegségekkel foglalkozik, amelyek közvetlenül vagy közvetetten érintik a tüdőt, illetve a légutakat. 

Ennek megfelelően a panaszok széles köre hátterében állhat tüdőgyógyászati megbetegedés.  Lássuk tehát azokat a tüneteket, amelyek tüdőgyógyászati szakvizsgálatot indokolhatnak:

• légzésproblémák, különösen a gyakori vagy rendszeres nehézlégzés, éjszakai fulladás, sípoló légzés;
• napszaktól és egészségi állapottól függetlenül megjelenő rendszeres száraz, vagy hurutos (váladékos) köhögés;
• légúti allergiához kapcsolódó tünetek;
• a refluxhoz tartozó légúti panaszok;
• bizononyos laboreltérések (pl. emelkedett vérsüllyedés, CRP, fehérvérsejt szám, emelkedett eosinophil sejtszám), melyek egyéb megbetegedések mellett tüdőgyógyászati kórokot is jelezhetnek

Hogyan zajlik a pulmonológiai vizsgálat?

A pulmonológiai vizsgálat minden esetben több részegységből tevődik össze annak érdekében, hogy teljes körű és pontos diagnózis születhessen. A vizsgálat lépései – a panaszok függvényében – a következők.

Anamnézis

A megfelelő diagnózis érdekében nagyon fontos, hogy a páciens minél több információt közöljön panaszairól a tüdőgyógyásszal. A legjelentéktelenebbnek tűnő részletek is fontosak lehetnek ahhoz, hogy milyen irányban haladjon tovább a vizsgálat.

Nagyon gyakori, hogy a pulmonológus bekéri a korábbi leleteket – főleg abban az esetben, ha volt tüdőröntgen vagy CT –, kikérdezi a pácienst a családi anamnézisről, az életmódról, a szedett gyógyszerekről, valamint az életmódról egyaránt.

Fizikális vizsgálat

Az anamnézis során összegyűjtött információktól függetlenül a pulmonológián gyakran végeznek fizikai vizsgálatot, hiszen fonoendoszkóp segítségével lehetőség van a légzési- és szívhangok vizsgálatára.

Az ilyenkor tapasztalt eltérések, rendellenes zörejek és egyebek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a szakorvos tovább tudja szűkíteni a lehetséges betegségek körét.

Légzésfunkció (spirometria)

A leggyakoribb, légutakat érintő krónikus megbetegedések (pl. COPD, asztma) gyanúja esetén a vizsgálat elengedhetetlen része a tüdőkapacitás ellenőrzése, ami spirometriával (légzésfunkció) történik. 

Ez egy fájdalommentes vizsgálat, mely során a páciens egy szájába vett csutorán keresztül az orvos utasításai szerint légzési manővereket hajt végre, amik lehetővé teszik a tüdő térfogatainak mérését. 

Allergiavizsgálat

Mivel az allergia nagyon gyakran légúti tünetekkel jár (torokkaparás, köhögés, tüsszögés), ezért a pulmonológiai vizsgálaton kívül ilyenkor indokolt lehet allergológus bevonásával allergiavizsgálatot is végezni, amivel megerősíthető – vagy éppen kizárható –, hogy a tapasztalt tünetek hátterében valamilyen túlérzékenység áll.

A légúti allergiák feltárásának az egyik legjobb és leggyorsabb módszere a Prick teszt, amely során az alkar bőrét megkarcolva kis mennyiségű allergén oldatot juttatunk a bőr felső rétegébe, ami pozitív válasz (allergia igazolódása) esetén bőrpírt, duzzanatot, illetve viszketést idéz elő.  

Pulzoximetria

A vizsgálat segítségével lehetőség van ellenőrizni, hogy a páciens vérében mennyi oxigén található, ami a tüdő működésének egyik alapvető mérőszáma. 

A fájdalommentes vizsgálat során a páciens ujjára rögzített készülék segít megmutatni a vér oxigénszintjét.

Képalkotó vizsgálatok

Amennyiben szükséges – például egy daganatgyanú vagy más látható tüdőelváltozás esetén –, a pulmonológusnak képalkotó vizsgálatokra is szüksége lehet a diagnózishoz. 

A legtöbbször ehhez röntgent vagy CT-t alkalmaznak, de bizonyos esetekben az ultrahang és az MR is jó választás.

Milyen betegségekkel foglalkozik a pulmonológia?

A pulmonológia a tüdőt érintő valamennyi ritka és gyakori betegséggel, illetve elváltozással foglalkozik. A leggyakoribb kórképek a következők:

• Asztma: a hörgők gyulladásával járó légúti megbetegedés, ami köhögést, rohamszerű nehézlégzést okozhat. Leggyakrabban gyermekkorban kezdődik, de felnőttkorban is folyamatos gondozást, ellenőrzést, kezelést igényel. 
  
• COPD: a COPD egy krónikus légúti gyulladás, amely a légutak szűkületével jár és nagyon gyakori panasz a dohányosok körében. Jellemző tünete a krónikus köhögés, az erőteljes váladéktermelődés és a nehézlégzés.
• Tüdőgyulladás: a tüdő fertőzéses – vírusos vagy bakteriális – eredetű megbetegedése, ami lázzal, nehézlégzéssel, köhögéssel járhat és minden esetben szoros orvosi ellenőrzést igényel.
• Allergia: az allergia az immunrendszer téves reakciója miatt alakul ki, amikor túl hevesen reagál egy ártalmatlan allergénre, például pollenre. Mivel a legtöbb érinti a légutakat és a hörgőrendszert, ezért a diagnózis, esetenként a kezelés is pulmonológus feladata.
• Reflux: a reflux alapvetően egy gasztroenterológiai betegség, de gyakran kerülnek a páciensek pulmonológiára, mert a savas visszaáramlás súlyos légúti panaszokat okozhat.
• Tüdőfibrózis: tüdőfibrózisról akkor beszélhetünk, ha a szerven belül krónikus gyulladás alakul ki, ami kötőszöveti felszaporodást, erőteljes légzési nehézségeket okoz.
• Tüdődaganat: a tüdődaganatoknak több típusa létezik, amelyek jellegzetes panaszokat okoznak, illetve jól láthatók a képalkotó eszközök segítségével.
• Tüdőembólia: általában a mélyvénás trombózis szövődményeként alakul ki, amikor a véráramba kerülő trombusok elzárják a tüdő artériáját.
• TBC: ma már ritka, ámde még mindig előforduló fertőzéses tüdőbetegség, amit baktériumok idéznek elő, kezelés nélkül pedig akár az egész szervezetre kiterjedhetnek.