✉️  hello@hallermedical.hu    📞  +36 20 2323 252

haller-medical-logo-szines-90
Keresés
Close this search box.

A felnőttkori lúdtalp tünetei és kezelése

   Olvasási idő:  6 perc

Az emberek jelentős többségéről elmondható, hogy ortopédiai eredetű problémáktól szenved. Sokan azonban vagy nem tudnak róla, vagy nem fordulnak orvoshoz, inkább megpróbálnak együtt élni a panaszokkal.

Ez különösen gyakori a lúdtalp esetében. Ez a jellemzően statikai eredetű ortopédiai elváltozás ugyanis a legtöbbeknél enyhe panaszokat okoz, évekig csak kisebb kellemetlenségekkel jár, azonban elhanyagolva akár súlyos problémákat is előidézhet.

Kijelenthető, hogy a lúdtalp ma már népbetegség, mely újszülöttkortól kezdve az élet bármely szakaszában megjelenhet. A páciens részéről fontos a felismerés mellett az is, hogy mielőbb orvoshoz forduljon panaszaival, hiszen a lúdtalp még felnőttkorban is jól korrigálható.

A diagnózissal és a kezeléssel az ortopédia szakága foglalkozik, mielőtt azonban rátérnénk a lúdtalp által generált tünetek, illetve gyógymódok ismertetésére, érdemes alaposabban megismerni az elváltozás hátterét, a láb és a talp szerkezetét, illetve anatómiáját.

Mi az a lúdtalp és hogyan alakul ki?

Az emberi szervezet egy rendkívül összetett és bonyolult egység, ahol minden apró izomnak, csontnak és szalagnak megvan a maga feladata. Amennyiben kizárólag mechanikai vagy statikai szempontból vizsgáljuk a testünket, akkor kijelenthetjük, hogy a lábunk viseli a legtöbb terhet és végzi a legnagyobb munkát.

Eleve meg kell tartania a test súlyát, ha állunk, járunk vagy sportolunk, sőt el kell viselnie a mozgás közben jelentkező rázkódásokat. A láb funkcióját már a legkisebb sérülések vagy rendellenességek is negatívan befolyásolják, ami rendszerint kisebb-nagyobb fájdalommal jár.

Még nagyobb probléma, hogy az emberek többsége olyan cipőt hord, ami akadályozza a láb valódi funkciójának betöltését. Ez sok esetben a deformitás egyik táptalaja lehet!

A láb anatómiája

Amennyiben a szezámcsontokat nem vesszük számításba, csak a lábunkban 26 csont található. Ezeket rengeteg izom és szalag fogja össze egy nagy anatómiai egésszé, hogy a járás és a súlyelosztás biztosítva legyen.

A legtöbb súlyt az úgynevezett ugrócsontnak kell elviselnie a bokavillában. Innen kiindulva azonban rengeteg teher nehezedik a sarokcsontra, valamint az előlábra. Ez az anatómiai háttér biztosítja lábunk jellegzetes formáját, illetve boltozatos kiképzését is.

A talpon megjelenő boltozatot a szalagok és az izmok aktív működése adja. Két részre osztható: a hosszanti- és harántívre. A boltozat kialakulásában rengeteg tényező szerepet kap, azonban a sarokcsont az egyik legfontosabb közülük.

A talpon kialakuló íves szerkezet egyfajta lengéscsillapítóként funkcionál az egész testnek. Az ívek ugyanis rugalmasak, az erős szalagok és izmok pedig a terhelés során folyamatosan ellazulnak és megfeszülnek, ezzel biztosítva a lábak túlterhelésének elkerülését.

Amennyiben ebben az érzékeny egységben bármelyik elem megsérül vagy meggyengül, az csökkenti a láb funkcionalitását, a terhelés tehát átalakul, az egyensúly felbomlik, a teherbíró képesség pedig csökken.

Ilyenkor keletkeznek olyan statikai deformitások, mint például a lúdtalp. Lúdtalpról akkor beszélünk, ha a szalagok és az izmok nem képesek fenntartani a boltozatot, így mértéke csökken vagy súlyosabb esetben teljesen eltűnik.

Az egészséges láb három ponton támaszkodik

A fentiek mellett tudni kell, hogy az egészséges felnőtt láb alapvetően három ponton támaszkodik, így a legtöbb terhet a sarokcsont viseli, a maradék pedig az egyes és az ötös kisujj alatt elhelyezkedő párnán oszlik el.

Képzeletben tehát a talp alsó felére egy háromszöget rajzolhatnánk, ami kellő stabilitást és egyensúlyt tud biztosítani a testnek. Amennyiben a harántboltozat lesüllyed, ez a hárompontos egység felborul és kialakul a lúdtalp.

Ennek az ortopédiai deformitásnak jellemzően több fokozata ismert. A normál láb boltozata általában másfél centiméteres. Az elváltozás súlyosságát félcentinként lehet skálázni, extrém esetben azonban előfordulhat, hogy a boltozat mértéke 0 centiméter lesz.

Ez a legsúlyosabb lúdtalpas állapot, amikor a páciens gyakorlatilag teli talpon áll. Fontos kiemelni, hogy betegségként csak akkor beszélhetünk róla, ha már tüneteket és fájdalmakat okoz, ami haladéktalan ortopédiai vizsgálatot, illetve kezelést igényel.

Itt fontos megjegyezni, hogy a lúdtalp esetében nagyon lényeges a korai felismerés, a megelőzés. Ehhez azonban ismerni kell a legkorábban jelentkező tüneteket is. Lássuk, hogy melyek ezek!

A felnőttkori lúdtalp tünetei

A felnőttkori lúdtalpról tudni kell, hogy kialakulása nagyon sokszor egészen gyermekkorig vezethető vissza. A talp boltozatának eltűnése, gyakorlatilag a talp kisimulása, a telitalp megjelenése az egyik legáltalánosabb tünet, ami megjelenésekor érzékelhető.

Mindezt lábmerevség, duzzanat, dagadás, illetve a talphoz kapcsolódó ínhüvelygyulladás kísérheti, de érdemes odafigyelni a kapcsolódó fájdalmakra is. A sarok kifelé dőlése miatt például nagyon általános tünet a sarokfájdalom, de kellemetlenséget okoz a lábujjhegyre állás, sőt a talp jobban terhelt oldalán is tapasztalhatunk problémákat.

Lúdtalp az egyes életszakaszokban

A felnőttkori lúdtalpról soha nem beszélhetünk úgy, hogy közben ne hoznánk szóba más életszakaszokat. Ez az ortopédiai elváltozás ugyanis gyakran már gyermekkorban megjelenik, és folyamatos ellenőrzést, korrekciót igényel ahhoz, hogy a páciensből egészséges felnőtt válhasson.

Lúdtalp gyermekkorban

A gyermekkori lúdtalp kapcsán a legfontosabb tudnivaló, hogy 2 éves kor előtt nem vagy csak nagyon ritkán beszélhetünk kóros elváltozásokról. A láb normál boltozata ugyanis jellemzően ilyenkor fejlődik ki teljesen, a korábban lúdtalpnak vélt elváltozások valójában nem azok.

Csecsemőkorban ugyanis még nem alakul ki azonnal a hosszanti boltozat, sőt később is csak fokozatosan, így a talp vastag bőre, valamint az alatta elhelyezkedő zsírpárna sokáig olyan hatást kelt, mintha a gyermeknek lúdtalpa lenne, valójában azonban nem beszélhetünk tényleges deformitásról.

Rengeteg szülő nem ad elég időt a gyermekének ahhoz, hogy saját erőből fejlessze az izomzatát – például kúszással vagy mászással –, inkább segítenek neki idő előtt felállni vagy járni, ami túlterheli az izomzatot és csontozatot.

Nagyon gyakori, hogy ennek 7-8 éves kor körül lesz látható és maradandó eredménye, amit a hanyag tartás, az elhízás és a hirtelen növekedés még tovább nehezíthet, így a láb teherbíró képessége legyengül. A gyermek ortopédiai vizsgálata és kezelése ilyenkor megkerülhetetlen!

Lúdtalp tinédzserkorban

A tinédzserkor különösen megterhelő a lúdtalp szempontjából. A hirtelen növekedés miatt a még gyermeki vagy fejlődő izomzatra gyakran egy felnőtt ember súlya nehezedik, aminek hatására az izmok megfeszülnek és merev, gyulladásos lúdtalp alakulhat ki.

A fájdalom miatt a páciensek gyakran fordulnak panaszaikkal ortopédiára, azonban sokan nem törődnek a problémával, és ebből olyan csontos deformitások alakulnak ki az ízületi porcok degenerálódásával és csontlerakódásokkal kiegészülve, hogy az megalapozza a felnőttkori elváltozásokat.

Lúdtalp felnőttkorban

A felnőtt emberek között a legtöbbször a túlsúly, a terhesség, az ülőmunka, illetve a lábak teljesítőképességét meghaladó igénybevétel idézhet elő lúdtalpat. Súlyosabb ortopédiai kórképek, sőt szövődmények alakulhatnak ki abban az esetben, ha az elváltozás már tinédzser- vagy gyermekkorban megjelent.

Mivel még a felnőttkori lúdtalp is jól korrigálható egy egyszerű lúdtalpbetéttel, illetve gyógytornával, ezért fontos mielőbb szakorvosi segítséget kérni, ellenkező esetben nagyon súlyos szövődményekkel számolhatunk.

Ilyenek például a bütykök, a különféle térdfájdalmak, valamint a bőrelváltozások, de miután a lúdtalp szerkezeti deformációkat tud előidézni az alsó végtagokban, később akár ízületi kopások és egyéb fájdalmas változások is kialakulhatnak a hatására.

A felnőttkori lúdtalp kezelése

A felnőttkori lúdtalp kezeléséről tudni kell, hogy sok esetben már gyermekkorban elkezdődik. Amennyiben a páciensnél felnőttként diagnosztizálják az elváltozást, az rendszerint már jóval korábban kialakult, és gyógyítása mindig összetettebb, mint amikor már gyermekként vagy tinédzserként elkezdődik az ortopédiai kezelés.

Ezért nem lehet elégszer hangsúlyozni gyermekkorban a megelőzést, hogy ne állítsuk idejekorán lábra a gyermeket, hogy odafigyeljünk az esetleges deformitásra, és időben megkezdődhessen a korrekció.

Ritka eset, amikor erre már a születés után szükség van, de amennyiben a gyermeknél nagyfokú eltérés alakult ki, a lábat fontos lehet egy speciális gipsz segítségével rögzíteni, hogy megfelelő pózban történjen a fejlődés.

Akár gyermekekről, akár felnőttekről beszélünk, a lúdtalp megelőzésének és gyógyításának egyik alapfeltétele az izomzat erősítésében keresendő. A gyógytorna mellett a legjobb, ha a páciens gyakran jár mezítláb egyenetlen talajon.

Utóbbi különösen hangsúlyos, hiszen a sík felszínen történő járás tovább ronthatja a talpizmok állapotát, lévén ilyen közegben nincs szükség a stabilizálást ellátó izmok használatára.

A lakásban ezért van szükség arra, hogy olyan lábbelit vagy papucsot viseljünk, mely megtámogatja a harántboltozat formáját. Különösen a felnőttkori lúdtalpnál lényeges a megfelelő lúdtalpbetét beszerzése, ami szükség szerint akár folyamatosan, utcai cipőben is viselhető, és segíti az elváltozások korrekcióját.

Már kismértékű lúdtalpnál is fontos az aktív gyógytorna, az izomzat erősítése, ami gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt ajánlott kezelési mód – sőt akár megelőzésre is ideális.

Lényeges, hogy a célzott gyakorlatok megkezdése előtt ajánlott ortopéd szakorvossal konzultálni, aki – néha gyógytornász bevonásával – hasznos technikákat tud javasolni annak érdekében, hogy a deformitás mértéke csökkenjen.

Műtéti beavatkozásra szinte soha vagy csak nagyon ritka esetben van szükség a lúdtalp korrekciójakor, egyedül a merev lúdtalpnál lehet szükség három-négyhetes gipszrögzítésre, amit minden esetben aktív- és passzív gyógytorna követ.