A gyermekkorban jelentkező csípőbetegségek háttere mindig jelentős eltérést mutat a felnőttkorban megjelenő elváltozásokhoz képest.
Ennek az oka, hogy míg a felnőtteknél jellemzően az általános elhasználódásból, a kopásból, az állandó gyulladásokból fakadnak ezek a betegségek, addig a gyermekeknél főként fejlődési rendellenességek állnak a háttérben.
Dacára a szűrővizsgálatoknak és az egyéb prevenciós lehetőségeknek, a gyermekkori csípőbetegségek előfordulása még mindig gyakori.
Különösen sokszor lehet találkozni csípőficammal vagy csípőízületi diszpláziával, de a combfejelcsúszás, a Perthes-betegség vagy a csípőízületi gyulladás egyaránt gyakorinak nevezhetők.
Mivel mindegyik elváltozás kezelése és kontrollvizsgálata gyermekortopédia bevonását igényli, ezért az alábbiakban összegyűjtöttük a leggyakoribb csípőbetegségek jellemzőit.
Csípőficam és csípőízületi diszplázia
A csípőficamról és a csípőízületi diszpláziáról egyaránt elmondható gyermekkorban, hogy veleszületett betegségek. Megértésükhöz azonban némi anatómiai ismeretre van szükségünk.
Az csípőízületről tudni kell, hogy valójában két részből tevődik össze. Az egyik fele a combcsont végén található ízületi fej, míg a másik a medencecsonton elhelyezkedő vápa.
Amennyiben a gyermek csípője egészséges, a két ízület tökéletesen illeszkedik a másikhoz, azaz nem tudnak elmozdulni egymás mellett. Veleszületett csípőficam vagy csípőízületi diszplázia esetén azonban nem ez a helyzet!
Ha a gyermek csípőficamtól szenved, akkor jellemzően a medencecsonti vápa fejletlenségéről beszélünk. Eredménye, hogy a combcsont ízülete nem tud megmaradni a medence vájatában, ezért az ízület folyamatosan kificamodik a helyéről.
Csípőízületi diszpláziánál ugyanez a probléma, de a medencecsonti vápa jellemzően nem annyira fejletlen. Az ízületek kapcsolódása azonban így sem stabil, azaz kisebb terhelésre is előidézhető a csípőficam a combcsont fejének kimozdításával.
A csípőficam és csípőízületi diszplázia tünetei
Mivel mindkét betegség egy tőről fakad, a kapcsolódó tünetek egészen hasonlóak.
Nagyon jellemző ilyenkor:
- a lábak hosszúságának eltérése;
- eltérő bőrredő kialakulása a gyermek fartájékának két oldalán;
- kattanó hang a csípőízületből a láb rotációs mozgásának hatására;
- sántítás és bicegés, a gyermek láthatóan az egészséges oldalra helyezi testsúlyát;
- ülés közben a gyermek az egyik oldalra koncentrálja súlypontját;
- nagyobb gyermekeknél, illetve később a csípőízület fájdalma.
A csípőficam és csípőízületi diszplázia kezelése
Beszéljünk akár csípőficamról, akár csípőízületi diszpláziáról, ha a kis pácienst időben látja gyermekortopédus, akkor ezek az elváltozások nagyon hatékonyan visszafordíthatók, gyógyíthatók.
Mindkét esetben hatásos például a Pavlik-kengyel alkalmazása. Ez a speciális orvostechnikai eszköz széttartott állapotba helyezi a lábakat, aminek hatására a combcsont ízülete közel kerülhet a medencecsonti vápához, illetve a helyén is marad.
Ebben az állapotban a csípőízületek megfelelő közegben tudnak fejlődni, és ennek hatására az enyhébb elváltozások néhány hét alatt teljesen meggyógyíthatók.
Nagyon fontos a csípőficam és a csípőízületi diszplázia esetén is, hogy a gyermek mielőbb szakorvoshoz kerüljön. A kificamodott ízületek ugyanis nagyon erőteljes túlterhelést kapnak, amit mielőbb normalizálni kell.
Ellenkező esetben már a kisebb gyermekeknél is idejekorán megjelenhet fájdalom és diszkomfort érzés a csípő tájékán, sőt rendellenes ízületi kopás egyaránt előfordulhat.
Combfejelcsúszás
A combfejelcsúszás (vagy szaknyelven epiphyseolysis capitis femoris) általában a kései gyermekkora jellemző ortopédiai elváltozás.
A legtöbbször a pubertás kor idején alakul ki az arra hajlamosaknál, méghozzá jellemzően a hirtelen növekedés, az ehhez kapcsolódó fokozott csontnövekedés miatt, de hátterében egy sérülés is meghúzódhat.
Combfejelcsúszásról akkor beszélhetünk, ha a combcsont felső felületén található ízületi fej növekedési zónája az eltúlzott erőhatásokból fakadóan elcsúszik. Az elmozdulás jellemzően befelé- vagy hátrafelé irányul.
A kórkép a leggyakrabban 10-16 éves fiúknál alakul ki, méghozzá a nemi- és a növekedési hormonok arányának felborulásakor.
Utóbbiak hatására ugyanis a porcokban fokozódik a növekedés, míg a nemi hormonok a csontosodást támogatják, így a növekvő testsúly, illetve izomzat hatására kialakul az elcsúszás.
A combfejelcsúszás tünetei
A combfej elcsúszása nagyon jellegzetes tüneteket produkál, amelyek a következők:
enyhébb fájdalom a térdben, a comb belső felében és a csípőben;
a végtag kifelé fordul, behajlításkor kifelé tendál (ezt nevezzük Drehmann-tünetnek);
a csípő rotációja korlátozódik;
utóbbi két jelenség hatására a gyermek járása megváltozik, gyakran sántít.
A betegség diagnosztizálásában nagyon sokat segíthetnek a külső tünetek is, hiszen a combfejelcsúszástól szenvedők többsége gyakran túlsúlyos és a nemi fejlődésben visszamaradott gyermek, de a fáradékonyság egyaránt általános panasz az ilyen eseteknél.
Itt fontos kiemelni, hogy a combfejelcsúszásnak létezik akut változata is. Az epiphyseolisis acuta során a gyermek egy nagyobb esést követően nem tud felállni, a combnyaktörés tünetei jellemzőek rá. Ilyen helyzetben mindig azonnali szakorvosi ellátásra van szükség.
A combfejelcsúszás kezelése
Mivel súlyos elváltozásról van szó, a combfejelcsúszás kezelése jellemzően csak sebészi úton, azaz műtéttel, majd az azt követő szakszerű rehabilitációval kivitelezhető.
Az elváltozás korai felismerése azért nagyon fontos, hogy a páciensnél elkerülhető legyen a csípőízületi kopás kialakulása, illetve későbbi mértékének csökkentése.
Az elváltozás feltárásához jellemzően röntgen- és laborvizsgálatra egyaránt szükség van. A probléma mértékét jól mutatja, hogy már kisebb fokú elcsúszás mellett is fontos a műtéti beavatkozás során a combfej és a combnyak csavarozása.
Emiatt annyira lényeges a beavatkozás utáni rehabilitáció, amiben különösen fontos szerepet kap a gyógytorna.
Perthes-betegség
A Perthes-betegség a combcsont ízületi fejének elváltozása. Kialakulása vérellátási problémákhoz kapcsolódik, aminek hatására a combcsont vége nem tud csontosodni, így puha és sérülékeny marad.
Ennek hatására nem jön létre megfelelően feszes ízületi kapcsolat sem, tehát a combcsont nagyon könnyen kimozdulhat a medencei vápából, ami csípőficamot eredményez.
Súlyosabb esetben akár csontelhalás (avaszkurális nekrózis) is kialakulhat, aminek hatására a teljes combfeji ízület deformálódik, és maradandó mozgásszervi panaszokat okoz.
A betegség jellemzően 4-5 éves korban jelentkezik az arra hajlamos gyerekeknél, de gyakran előfordulhat még 12-13 éves korban, vagyis a pubertás kezdetén. A statisztikák szerint három-négyszer gyakrabban érinti a fiúkat, mint a lányokat.
A Perthes-betegség tünetei
A betegség már nagyon korai stádiumban jellegzetes tüneteket okoz, melyek a következők:
a gyermek minden előzmény nélkül sántítani kezd;
tompa fájdalom a combnál, a csípő tájékán, ritkábban a térdeknél és a lágyékhajlatnál;
pihentetésre múló fájdalom;
az alsó végtag vékonyabb jellege, ami a fejlődéssel sem vastagszik és erősödik megfelelően;
előrehaladottabb állapotban a sántítást mozgáskorlátozottság kísérheti;
a két láb arányai eltérnek egymástól, a betegségtől érintett oldalon pedig rövidülhet a végtag.
A panaszok súlyosságát jelentős mértékben befolyásolhatja, hogy a páciensnél egyoldali vagy kétoldali elváltozásról van szó. A Perthes-betegség ugyanis az esetek csaknem 15 százalékában mindkét oldalon egyszerre jelentkezik.
A Perthes-betegség kezelése
Amennyiben a gyermek időben ortopédushoz kerül, a Perthes-betegséget nagyon jól lehet kezelni. Idejekorán felismerve – amiben röntgen-, ultrahang és MR-vizsgálat segíthet – gyakran elegendő az ízületek pihentetése és kímélete.
A cél ilyenkor az, hogy az ízület ne sérüljön, illetve ne deformálódjon tovább. Amennyiben előrehaladottabb állapotról van szó, olyan orvostechnikai eszközök alkalmazására is szükség lehet, mint a könyökmankó vagy a tehermentesítő járógép.
Ritka eset, hogy a Perthes-betegség által előidézett deformáció kezeléséhez sebészi beavatkozásra van szükség, de túl kései diagnózis mellett a helyreállító műtét is megfontolandó, amit tartógipsz alkalmazása követ.
Felismert probléma esetén elengedhetetlen, hogy a gyermek csípőjének állapotát folyamatosan ellenőrizze egy ortopéd szakorvos. Amennyiben ugyanis a csípő mozgása a betegség hatására beszűkül, tartós gyógytornára is szükség lehet.
Ritkán a fájdalomcsillapítás és a gyulladáscsökkentés egyaránt indokolt. Rendszeres ortopédiai ellenőrzés mellett (ez 3-6 havi ciklust jelent) a Perthes-betegség 3-5 év alatt szövődmények nélkül gyógyítható
Csípőízületi gyulladás
A gyermekortopédiában a csípőízületi gyulladásról mindig átmeneti állapotként beszélhetünk. A transitoricus coxitis többnyire fiatalabb korban alakul ki, hátterében pedig a legtöbbször valamilyen felső légúti fertőzés húzódik meg.
A gyulladás tehát valójában egy szövődmény, amit a csípőízület hártyájának megvastagodása idéz elő. Többnyire vírusos eredet áll mögötte, azonban valamilyen trauma, sérülés hatására is kialakulhat.
A csípőízületi gyulladás tünetei
Az átmeneti csípőízületi gyulladás mindig nagyon általános tünetekkel jár együtt, amelyek a következők:
- a csípő-, illetve a kapcsolódó testtájék fájdalma;
- a mozgás beszűkülése;
- súlyosabb esetben akkora fájdalmat okozhat, hogy a gyermek lábra sem tud állni miatta.
Tudni kell a csípőízületi gyulladás kapcsán, hogy miután valamilyen felső légúti fertőzés szövődményeként alakul ki, ezért a fenti tüneteket minden esetben megelőzik megfázásos panaszok.
Ez sokaknál csak némi köhögésben vagy náthában mutatkozik meg, azonban előfordulhat lázas állapot vagy valamilyen súlyosabb gyulladás is annak fényében, hogy a fertőzés mennyire súlyos.
A csípőízületi gyulladás kezelése
Amennyiben a csípőízületi gyulladást hatékonyan szeretnénk kezelni, nagyon fontos a kapcsolódó felső légúti fertőzés kúrája is.
Ezt egészíthetik ki a különféle nem szteroid gyulladáscsökkentők, illetve fájdalomcsillapítók, melyek a mozgásszervi panaszokat tudják mérsékelni.
Lényeges továbbá még a szigorú ágynyugalom, illetve a lábak kímélése, így például nem javasolt a testnevelés órán való részvétel sem.
A betegség jellemzően hamar gyógyul, azonban 3 hónappal a kezelést követően fontos egy röntgennel egybekötött kontrollvizsgálat, hogy kizárható legyen a Perthes-betegség kialakulása, ami gyakori szövődmény.
