Világszerte egyre több pár szenved teherbeesési nehézségektől. Tanulmányok végtelen sora foglalkozik azzal, hogy miért növekszik a meddő férfiak és nők aránya, miközben természetesen egyre több megoldás is születik a helyzet normalizálásának érdekében.
A meddő pároknak ugyanis ma már sok lehetőségük van arra, hogy saját gyermekük lehessen, azonban minden egyes kezelési formát és eljárást nagyon alapos feltárásnak kell megelőznie.
A meddőség hátterében ugyanis számos ok meghúzódhat, ezért elengedhetetlen, hogy a megfelelő terápia előtt a pár mindkét tagja orvosi vizsgálatoknak vesse alá magát.
Aktuális cikkünkben elsődlegesen a női meddőség diagnosztikai lehetőségeit vettük sorra, amivel kapcsolatban a mindenre kiterjedő nőgyógyászati szakvizsgálat a legfontosabb alappillér, de mint rövidesen kiderül: önmagában gyakran nem elegendő!
Lássuk tehát konkrétan, hogy milyen módszerek szükségesek ahhoz, hogy megállapíthatók legyenek a női meddőséget kiváltó tényezők!
Laborvizsgálat
Egy alapos laborvizsgálat minden esetben elengedhetetlen, ha egy nő teherbeesési problémáktól szenved. A teljes kivizsgálás a nőgyógyászati rutinellenőrzés után jellemzően ezzel indul, hiszen a vérvétel segítségével a páciens általános állapota mellett a hormonszint is ellenőrizhető.
Fontos megvizsgálni ilyenkor az ösztrogén-, a progeszteron-, az LH-, az FSH-, a tesztoszteron- és a prolaktin hormonok mennyiségét. Bár gyakran kimarad, azonban az AMH-szint feltárása különösen fontos a meddőségi kérdések tisztázásában.
Az AMH érték ugyanis értékes információkat ad a petefészek állapotáról és a termékenységről, hiszen ezt a hormont konkrétan az érés előtt álló petesejtek termelik. Ha szintje túl alacsony, az könnyen jelezheti a petefészek kifáradását, ami a meddőség egyik kiváltó oka lehet.
A laborvizsgálat során ellenőrzött hormonok egyébiránt több más elváltozást is alátámaszthatnak. A meddőséget ugyanis kiválthatja progeszteronhiány, a prolaktin túl magas szintje vagy a korai menopauza.
A pajzsmirigy állapotát és a vércukrot is ellenőrizni kell
Amennyiben átfogó meddőségi laborvizsgálat zajlik, nem elegendő csak a hormonszintet ellenőrizni. A szervezet ugyanis más szervekhez kapcsolódóan is produkálhat olyan problémákat, amelyek meddőséghez vezetnek.
Ezért lényeges ellenőrizni a pajzsmirigy működését, amihez laborvizsgálatok során a TSH-, a T3- és a T4-értékek adnak megfelelő támpontot. Sarkalatos tényező, hiszen a pajzsmirigy egy hormontermelő szerv, ha pedig működése problémás, akkor sorozatos vetéléseket, sőt akár meddőséget is kiválthat.
A megfelelően feltárt pajzsmirigy-betegségek előnye, hogy gyógyszeresen könnyedén kezelhetők, a megfelelő terápiával pedig gyakran elérhető a gyermekáldás – ha ez okozta a teherbeesési nehézségeket.
Szintén indokolt a laborvizsgálatok során a terheléses vércukorteszt elvégzése, hiszen a meddőség mögött sokszor meghúzódhat fel nem tárt cukorbetegség vagy inzulinrezisztencia.
A vércukor vizsgálattal megállapítható, majd ezt követően kezelhető kórképről van szó, amivel nemcsak a foganás segíthető elő, hanem az is, hogy a kisbaba a várandósság során egészségesen fejlődjön az anyaméhben.
Invazív vizsgálatok
A meddőség hátterében természetesen nem csak hormonális elváltozás húzódhat meg. Gyakori, hogy valamilyen anatómiai probléma miatt nem tud bekövetkezni a gyermekáldás, aminek az érdekessége, hogy akár több sikeres terhesség után is kialakulhat.
Ilyen esetekben egy alaposabb nőgyógyászati vizsgálatra, így például méh- és hastükrözésre, laparoszkópiára, illetve a petevezetékek átjárhatóságának az ellenőrzésére lehet szükség azért, hogy minden anatómiai elváltozás feltárható legyen.
Csak az ilyen vizsgálatok által lehet megállapítani például, hogy a petevezetékek elzáródtak, netán olyan összenövések jelentek meg a méhen belül – ami akár szülés vagy vetélés eredménye is lehet –, melyek akadályozzák a terhességet.
Az ilyen típusú problémák bár súlyosnak tűnhetnek, valójában azonban a többségük egy endoszkópos műtéttel könnyedén orvosolható, ami gyors és hatásos megoldást adhat olyan esetekben, amikor a meddőséget egy anatómiai elváltozás idézi elő.
A méhen belüli vagy a petevezetéket érintő összenövések ugyanis fizikai akadályt képeznek, azaz konkrétan útját állják a megtermékenyülésnek. Ha az elváltozás konkrétan a méhűrhöz kapcsolódik, azt laparoszkópos módszerrel többnyire el is hárítják.
Gyakran elegendő az ultrahang vizsgálat is
Az anatómiai problémák feltárása kapcsán fontos kiemelni, hogy a tükrözés vagy laparoszkópia előtt sokszor alkalmaznak a nőgyógyászok valamilyen képalkotó berendezést, a legtöbbször ultrahangot.
Előnyös, mert fájdalommentesen, gyorsan és egyszerűen lehet vele ellenőrizni az anatómiai elváltozásokat, így csak akkor van szükség a fentiekre, ha valamilyen konkrét rendellenesség tapasztalható.
Az ultrahangos vizsgálattal ezen felül ellenőrizhető a peteérés, de az is, hogy a páciensnél nem alakultak-e ki ciszták, miómák vagy nem szenved olyan betegségtől, mint például a PCOS.
Ezek ugyanis gyakran állhatnak a meddőség hátterében, mint elsődleges vagy másodlagos kiváltó tényezők.
Kenetvétel és rákszűrés
Amennyiben sem hormonális okai nincsenek a meddőségnek, sem anatómiai elváltozásra nem derítettek fényt a vizsgálatok, a feltárás következő lépése minden esetben a kenetvétel, valamint a kapcsolódó rákszűrés.
Nagyon fontos ugyanis feltárni, hogy a páciens nem szenved valamilyen daganatos elváltozástól vagy éppen HPV-fertőzéstől, hiszen az ilyen állapotok, illetve az egyéb fertőzések könnyedén előidézhetnek olyan állapotot, ami megnehezíti a terhesség kialakulását.
Sőt, más egyéb fertőzések is meghúzódhatnak a háttérben. Ezek feltárásához szükséges a kenetvétel, hogy a hüvelyváladékot, szükség szerint pedig a vizeletmintát bakteriológiai vizsgálatra küldjék az esetleges kórokozók meghatározása érdekében.
Bizonyos esetekben elengedhetetlen a méhnyakhoz kapcsolódó kenetvétel is annak érdekében, hogy kizárhatók legyenek olyan DNS-alapú kórokozók által előidézett betegségek, mint amilyen a chlamydia vagy az ureaplasma, amelyek szintén meddőségre hajlamosítanak.
Trombofília vizsgálat
A nem túl gyakori, sőt rendszeresen elfeledett meddőségi vizsgálatok közül mindenképpen kiemelendő a trombózishajlam kiszűrését szolgáló diagnosztika, ami elsőre nem tűnik túl fontosnak, valójában azonban rengeteg köze van a teherbeeséshez.
Az öröklött trombózishajlam ugyanis nemcsak a mélyvénás trombózis vagy a tüdőembólia kialakulásának az esélyére van hatással, hanem a vetélésre és a meddőségre egyaránt, amit csak nagyon kevesen tudnak.
Ennek az oka, hogy ez a hajlam képes vérrögöket képezni, valamint tápanyag- és oxigénhiányt előidézni a placenta ereiben, noha tudni kell, hogy a vérrögképződés fokozódásának a hátterében immunológiai okok is meghúzódhatnak.
Amennyiben a trombofília vizsgálat pozitív eredménnyel zárult, a páciens kezelése úgynevezett LMWH injekciókkal történik és nem szájon át szedhető véralvadásgátlóval, mert azok károsíthatják a magzatot.
Az injekciók adagolása képes megtámogatni a teherbeesést, ha ilyen irányú probléma állt a háttérben, azonban a terhesség teljes ideje alatt, valamint a kezelőorvos rendelvénye szerint a szülés után is lényeges alkalmazni őket egy ideig.
További vizsgálatok
Az emberi test működése rendkívül összetett. Mindez különösen érvényes azokra a szervekre és rendszerekre, amelyek valamilyen kapcsolatban állnak a terhességgel. Emiatt a meddőséget gyakran olyan faktorok is kiválthatják, melyekre korábban nem is gondoltunk volna.
Nem véletlen, hogy egyre több tanulmány és kutatás koncentrál arra, hogy feltárják: miért növekedett az elmúlt években drasztikus mértékben a meddő nők és férfiak száma?
Mint arra több publikáció is rávilágított már: az életmód, a stressz és a táplálkozás legalább olyan nagy hatással van ezekre a tulajdonságokra, mint példának okáért a környezetszennyezés, hiszen utóbbi mértékének emelkedése határozott párhuzamot mutat a termékenységi problémák megjelenésével.
Emiatt az orvosok gyakran tanácsolják a meddőségtől szenvedő pároknak, hogy változtassanak életmódjukon, mozogjanak sokat, táplálkozzanak egészségesen, kerüljék a felesleges feszültséget és töltsenek minél több időt a természetben.
Gyakori ugyanakkor, hogy a páciensek számára az életmódbeli váltás sem hoz eredményt. Ilyenkor alaposabb vizsgálatokra lesz szükség, melyek érintik az immunológia és a genetika tudományát, de rengeteg esetben a pszichológia bevonására is szükség lesz a kívánt eredmény eléréséhez.
Ezek azért is nagyon lényegesek, mert olyan elváltozásokra hívhatják fel a figyelmet, melyek később a mesterséges megtermékenyítési kísérleteket egyaránt meghiúsíthatják, tehát először fel kell tárni a háttérben meghúzódó problémát, majd csak ezt követően érdemes folytatni a további lépéseket.
A férfiak kivizsgálása is nagyon fontos
A fentiekben kizárólag a női meddőség okainak feltárásával foglalkoztunk, azonban utolsó gondolatként mindenképpen lényeges kiemelni, hogy a közhiedelemmel ellentétben korántsem csak a hölgyeknél lehetnek gondok, ha nem jön össze az áhított gyermekáldás.
A statisztikák szerint ma már közel ugyanolyan mértékben férfi meddőség áll a termékenységi problémák hátterében, ezért amennyiben a női oldalról nem találtak semmilyen elváltozást, akkor a másik fél kivizsgálása is elengedhetetlen lesz.
Ezt a férfiaknál az andrológia szakága biztosítja, mely képes átfogóan feltárni a meddőség okait, legyen szó akár hormonális-, akár valamilyen anatómiai elváltozásról, vagy olyan általános betegségről, mint amilyen a spermák csökkent aktivitása.
