Tartós halláscsökkenés

A hallás az egyik legalapvetőbb emberi érzék, ami az élet szinte minden területén kiemelt fontossággal bír. A tartós halláscsökkenés így nemcsak rengeteg kellemetlenséget okozhat a páciensek számára, de jelentős korlátok közé is szoríthatja a hétköznapokat.

Gyakori fül-orr-gégészeti betegség, ami a legtöbbször az öregedés folyamatával hozható párhuzamba, de a halláskárosodás hátterében rengeteg olyan egyéb tényező is meghúzódhat, amelyek megelőzhetők vagy éppen kezelhetők.

Amennyiben Ön is azt tapasztalja, hogy hallása már nem a régi, szakmai cikkünk segítségével könnyedén azonosíthatja a probléma jellegét, miközben mindent megtudhat a tartós halláscsökkenésről, amelynek kivizsgálása szakorvosi feladat.

A tartós halláscsökkenés tünetei

A halláskárosodás kapcsán a legnagyobb problémát az emberek részéről az jelenti, hogy nem tudják megítélni az érzékelés romlását.

Gyakori eset, hogy az érintettek észre sem veszik a tartós halláscsökkenést, csak a közvetlen környezetük hívja fel a figyelmet arra, hogy valami nincs rendben.

Ennek az oka leginkább abban keresendő, hogy a hallás romlása – az esetek többségében – nem egyik napról a másikra történik, hanem egy hosszadalmas folyamat része, az emberi szervezet pedig egy ideig alkalmazkodik ehhez a változáshoz.

Hogy milyen esetekben érdemes halláskárosodásra gyanakodni? Lássuk a tartós halláscsökkenés tüneteit:

• A beszéd és a környezeti hangok eltompulása, bizonyos hangfrekvenciák teljes elnémulása.

• Háttérzaj esetén gondot jelent a kommunikáció, a szavak megértése.

• Nehézséget okoz az ábécé bizonyos betűinek – főleg a magánhangzóknak – a megértése, meghallása.

• A megszokotthoz mérten hangosabbra kell állítani a televízió vagy a rádió hangerejét, de a telefonálás is gondot okoz kihangosítás nélkül.

• Többször meg kell kérni másokat, hogy hangosabban vagy lassabban beszéljenek, esetleg ismételjék meg mondandójukat.

• Folyamatos fülcsengés tapasztalható.

• A kommunikáció sokkal nagyobb koncentrációt igényel.

Különösen fontos ezekre a tünetekre odafigyelni a gyerekeknél, akiknek nagy nehézséget okozhat felismerni, ha baj van a hallásukkal, márpedig kezelés nélkül ez a jelenség beszédfejlődésüket, közösségi életüket és iskolai előrehaladásukat is befolyásolhatja.

Ha tartós halláscsökkenés tüneteit tapasztalja, kérjen mielőbb szakorvosi segítséget a következő linkre kattintva: fül-orr-gégészet.

A halláscsökkenés típusai

Ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani a tartós halláscsökkenés tényét, mindenképpen ismernünk kell a halláskárosodás főbb típusait, amelyek a következők:

• Szenzorineurális halláskárosodás: a tartós halláscsökkenés leggyakoribb oka, amit a belső fülben található idegek és szőrsejtek károsodása idéz elő. Ez megakadályozza, hogy a külső ingerek megfelelő minőségben juthassanak el az agyba.

• Vezetéses halláskárosodás: amikor a halláscsökkenés mögött valamilyen elzáródás vagy fertőzés áll, azt vezetéses halláskárosodásnak nevezzük. A probléma nem tartós, de kezelés nélkül, szövődmények kialakulásához vezethet, állandósulhat.

• Vegyes halláskárosodás: ha a szenzorineurális és a vezetéses halláscsökkenés egyszerre van jelen egy páciensnél, azt vegyes halláskárosodásnak nevezzük.

Átmeneti vagy tartós halláscsökkenés?

A halláscsökkenés kapcsán nagyon fontos feltárni annak jellegét, mert mind a kiváltó okok, mind a kezelés tekintetében lényeges, hogy átmeneti vagy tartós problémáról beszélünk.

Az alábbiakban áttekintettük az átmeneti és a tartós halláscsökkenés jellegzetességeit és kiváltó okait, hogy könnyebb legyen beazonosítani a jelenséget:

Átmeneti halláscsökkenés

Amennyiben a halláskárosodás átmeneti jellegű, gyakran jelentkezik gyorsan, észrevehetően, de bizonyos esetekben itt is előfordulhat a tartós változatára jellemző fokozatosság. Lássuk, hogy milyen okok vezethetnek átmeneti halláscsökkenéshez:

• Hallójárati elzáródás: a hallójárat elzáródása minden esetben hallásproblémákat okoz. Kiválthatják fülfertőzések, gyulladások, kisebb gyermekeknél gyakori a füljáratba kerülő idegen test, de a fülzsír felhalmozódása szintén tompíthatja a hangot, illetve előidézhet fülzúgást.

• Úszófül: az úszófül egy gyakori fül-orr-gégészeti betegség, ami általában a strandoláskor vagy az úszáskor a fülbe kerülő kórokozók által kiváltott fülgyulladás. A hallásromlás mellett fájdalmat, viszketést okozhat és minden esetben szakorvosi kezelést igényel.

• Fejsérülés: balesetek hatására gyakran érheti olyan trauma a fejet, ami hatással van a fül működésére, így a hallásra. A legtöbbször magótól elmúlik, de ebben a tekintetben is elkerülhetetlen az orvosi segítség.

• Zajhatás: a hirtelen vagy sokáig fennálló hangos zaj (robbanás, munkahelyi hatás, koncertélmény) gyakori előidézője az átmeneti halláscsökkenésnek, ami többnyire magától megszűnik, de hosszabb távon tartós károsodássá is alakulhat.

• Gyógyszeres mellékhatások: léteznek olyan gyógyszerek, amelyek mellékhatásként előidézhetnek átmeneti halláskárosodást. Ilyenek az aszpirin vagy a malária kezelésére szolgáló készítmények. Gyógyszerváltással a probléma többnyire néhány napon belül megszüntethető.

• Fülzúgás: ritka esetben a fülzúgáshoz kapcsolódó tünetek is képesek negatív hatást gyakorolni a hallásra. Ezek jellemzően addig tapasztalhatók, amíg a fülzúgás okait nem kezelik megfelelően.

Tartós halláscsökkenés

A tartós halláscsökkenés hátterében szinte minden esetben szenzorineurális halláskárosodás áll. Az ilyen típusú folyamatok nem visszafordíthatók, a modern orvostudománynak azonban megvannak a módszerei, amelyek segíthetnek elérni a megfelelő életminőséget.

Hogy milyen kiváltó okai lehetnek a tartós halláscsökkenésnek? Lássuk:

• Öregedés: az életkorral járó halláscsökkenés a leggyakoribb ok a tartós hallásproblémák mögött. Fokozatosan alakul ki, sokáig még a páciens sem érzékeli, súlyosabb esetben viszont kezelést igényel, mert szerepe lehet a demencia és az Alzheimer-kór kialakulásában.

• Fejlődési rendellenességek: a fejlődési rendellenességek jellemzően már gyermekkortól tartós halláscsökkenést idéznek elő. Kiválthatja például a túl szűk vagy az elzáródott hallójárat, de más egyéb elváltozások is.

• Krónikus betegségek: nagyon sok krónikus betegség idézhet elő tartós halláskárosodást. Az egyik leggyakoribb a Méniére-kór, de akár egy jóindulatú daganatos elváltozás hatására is jelentkezhet ilyen probléma.

• Ototoxicitás: ototoxicitásról akkor beszélhetünk, ha a belső fület olyan vegyi anyagok vagy egyéb méreganyagok érik – lehet akár gyógyszer is –, ami mérgezést vált ki és tartósan károsítja a hallást.

• Életmódbeli sajátosságok: rengetegen dolgoznak és élnek folyamatos környezeti zajban, ami hosszabb távon visszafordíthatatlan fülkárosodást idéz elő és minden esetben tartós halláscsökkenéshez vezet.

Fontos kiemelni, hogy minden hallásprobléma fül-orr-gégészeti kivizsgálást indokol, hiszen a folyamat bizonyos esetekben tovább romolhat és a hallás funkciójának teljes elvesztésével járhat.

A modern orvosoknak azonban megvannak a módszereik, amelyekkel ha nem is tudják visszafordítani a tartós halláscsökkenést, de a szinten tartáshoz óriási támogatást nyújthatnak.

Mikor forduljunk orvoshoz tartós halláscsökkenés esetén?

Általánosságban elmondható, hogy minél előbb kerülnek diagnosztizálásra a halláscsökkenés okai, annál könnyebb megoldást találni a megfelelő életminőség visszaszerzésére.

A kezelésre és a hallásfunkció visszaszerzésére csak átmeneti hallásproblémák esetén van lehetőség, ez viszont nem jelenti azt, hogy a tartós halláscsökkenés nem igényel vizsgálatot, hiszen csak egy szakorvos tudja megállapítani a háttérben meghúzódó okokat.

Feltétlenül forduljunk fül-orr-gégészhez, ha a következőket tapasztaljuk:

• a hallás funkciójának folyamatos vagy gyors elvesztése;

• egy fülgyulladás vagy fülzsírdugó kezelését követően vissza nem térő hallásminőség;

• hirtelen halláscsökkenés akár az egyik, akár mindkét fülnél egyszerre;

• a hallásminőség romlásához olyan kellemetlen panaszok tartoznak, mint a folyamatos fülfájás, vagy a füljáratból ürülő váladék.

Nem kizárt, hogy a fenti panaszokat valamilyen enyhe, könnyen kezelhető elváltozás okozza, de akár a tartós halláscsökkenés korai tünetei is lehetnek.

Hogyan kezelhető a tartós halláscsökkenés?

Amint azt fentebb már leírtuk, a tartós halláscsökkenés visszafordítására nincs lehetőség, de vannak olyan módszerek, amelyekkel a páciens visszakaphatja a korábbi funkcionalitást.

Az egyik ilyen például a hallókészülék, ami a megfelelő beállításokkal lehetőséget nyújt a külső hangok felerősítésére és közvetítésére, így sokkal tisztábban, erősebben hallhatjuk majd környezetünket.

Súlyosabb esetekben jó megoldás lehet a hallókészülék helyett az úgynevezett hallóimplantátum beültetése. Ezek az eszközök közvetlenül a koponyához rögzülnek vagy mélyen a fülbe vezetnek, és segítenek a súlyosabb esetekben is normalizálni a hallást.

Az átmeneti halláscsökkenést általában könnyebb orvosolni, hiszen egy fülgyulladás például jól kezelhető antibiotikumokkal, míg a fülzsír lerakódása megfelelő fülcseppekkel vagy a füljárat átmosásával gyógyítható.

Hogyan tudjuk megelőzni a tartós halláscsökkenés kialakulását?

Az esetek döntő többségében a tartós halláscsökkenés megelőzhető, de legalábbis késleltethető, amennyiben tudatában vagyunk a következőknek:

• Kerüljük a nagy zajt: a 85dB feletti folyamatos zajártalom már bizonyítottan hozzájárul a halláskárosodás kialakulásához. Ha nem tudjuk elkerülni, használjunk füldugót és egyéb olyan fülvédőt, ami segít a zajforrás tompításában.

• A rossz hallás örökölhető: a genetika a tartós halláskárosodás kapcsán is fontos szerepet játszik, így ha volt a közeli családtagok között olyan, akit érintett ez a probléma, akkor érdemes jobban odafigyelni a fülünkre.

• A tudatos gyógyszerfogyasztás sokat segít: bizonyos gyógyszerek negatív hatással vannak a fülre. Kutatások igazolják például, hogy az aszpirin tartós, nagy dózisú szedése károsíthatja a hallást.

• Vegyünk részt prevenciós hallásvizsgálaton: amennyiben rendszeresen nagy zajártalomnak vagyunk kitéve vagy volt a családban hallásproblémától szenvedő, esetleg csak szeretnénk megelőzni a bajt, akkor sokat segíthet, ha évente legalább egyszer elmegyünk hallásvizsgálatra.