A garatgyulladás diagnózisa minden esetben fül-orr-gégész feladata, aki a páciens által tapasztalt tünetek és a vizsgálat során látott elváltozások alapján írja fel a kezeléshez szükséges készítményeket.
Ebből következik, hogy a garatgyulladás tünetei bár sok esetben önmagukban elegendőek a betegség feltételezéséhez, azonban a pontos diagnózis felállítása rendszerint több részegységből tevődik össze.
Lássuk, hogy miként történik a pharyngitis diagnózisa a fül-orr-gégészeten!
Anamnézis
A jellegzetes tünetek miatt a garatgyulladás diagnosztizálásához elengedhetetlenül fontos a megfelelő anamnézis.
Részeként a szakorvos türelmesen meghallgatja a páciens panaszait, illetve célzott kérdéseket tesz fel annak érdekében, hogy jobban fel tudja tárni a háttérben meghúzódó okokat.
A precíz anamnézis megkönnyíti a diagnózist, hiszen a szakorvos minél átfogóbb képet kap a panaszokról, annál könnyebben be tudja határolni a garatgyulladás jellegét, kiterjedését, de többek között azt is, hogy szüksége van-e a páciensnek gyógyszeres kezelésre vagy sem.
Fizikai vizsgálat
Az anamnézist minden esetben a fizikai vizsgálat követi a garatgyulladás diagnózisának felállításakor. A fül-orr-gégész szakorvos ehhez egy speciális nyelvlapocot és egy homlokreflektort alkalmaz, hogy alaposan megvilágítsa a garat környékét.
Amennyiben ez nem elegendő, egy nyeles tükörrel ellenőrzi a gége állapotát, majd áttapintja a nyaki nyirokcsomókat, amelyeknek duzzanata és fájdalmas jellege szintén különösen fontos lehet a megfelelő diagnózis felállításához.
A fizikai vizsgálatok jellemzően nem járnak fájdalommal, maximum egy kis kellemetlenséggel.
A Centor-skála alkalmazása
Az anamnézis és a fizikai vizsgálat azért annyira lényeges elemek, hogy a szakorvosok alkalmazni tudják a Centor-skálát, ami nagyon fontos lehet ahhoz, hogy miként alakul a diagnosztikai és a kezelési folyamat.
A skála alkalmazásához ismerni kell, hogy a páciens mennyire köhög, milyen állapotban vannak a nyaki nyirokcsomói és a mandulái, valamint tapasztalt-e 38 Celsius foknál magasabb lázat?
A Centor-skálán ezek mindegyike egy-egy pontot ér. Annak függvényében tehát, hogy a páciens milyen panaszoktól szenved, antibiotikum alkalmazására lehet szükség.
Amennyiben a tünetek közül például csak az egyiket tapasztalja, akkor nincs szükség sem antibiotikumra, sem tenyésztésre. Két vagy három panasz esetén már javasolt legalább a baktériumtenyésztés vagy egy gyorsteszt elvégzése.
Négy vagy annál több pontnál azonban az orvos tenyésztés nélkül is antibiotikum kezelést alkalmazhat a páciensnél.
Laborvizsgálat
Amennyiben a szakorvos úgy ítéli meg, hogy a pontos diagnózishoz baktériumtenyésztésre van szükség, akkor ahhoz a torokváladékból kell mintát venni. Ez általában 90-95 százalékig megbízható eredményt ad.
Segítségével kimutatható, ha valakinél Streptococcus kórokozó által kiváltott garatgyulladás alakult ki.
A célzott laborvizsgálat mellett ma már vannak gyorstesztek is, amelyek diagnózisra nem feltétlenül alkalmasak, azonban a betegség kizárásakor minden esetben jól megállják a helyüket.
