A BPPV vagy más néven jóindulatú helyzeti szédülés a belső fül egyik betegsége. A legtöbbször nem súlyos állapot, azonban rengeteg kellemetlenséget okozhat a páciensek számára.
Legjellemzőbb tünete a hirtelen fellépő szédülés, ami leginkább fejmozgáshoz kapcsolódik. Jelentkezhet nagyon enyhe, de rendkívül intenzív formában is, amely növeli a balesetveszély kockázatát.
Enyhébb esetekben nem igényel kezelést, de ha a BPPV huzamosabb ideig megkeseríti a páciens életét, intenzív rohamokban jelentkezik és többször idéz elő balesetet, akkor beavatkozásra van szükség.
Hogy mit kell tudni a BPPV tüneteiről, diagnózisáról és kezeléséről? Cikkünkben minden fontos kérdésre válaszoltunk a téma kapcsán.
Amennyiben Ön is gyakran szenved szédüléstől, jelentkezzen mielőbb kivizsgálásra a következő linken: fül-orr-gégészet.
Mi az a BPPV?
A BPPV a belső fül egyik gyakori betegsége. Akkor alakul ki, ha az utriculából származó kalcium-karbonát mennyisége megnövekszik, illetve a részecskék beszorulnak a belső fül félkör alakú csatornáiba.
Hatására a fej mozgatásakor – különösen előre vagy hátrabillentésekor, valamint az ágyból való felülés következtében – hirtelen szédülés lép fel, ami olyan hatást kelt, mintha a páciens körül minden forogna.
Általában nem jelez súlyos problémát és a legtöbbször néhány napon vagy héten belül magától megszűnik, de a tünetek ijesztők, bizonyos kor felett, illetve munkakörben pedig rendkívül veszélyesek is.
Kinél alakul ki a legnagyobb valószínűséggel a BPPV?
A statisztikák szerint a BPPV minden korosztályt egyformán érinthet, azonban a leggyakrabban 50 éves kor felett jelentkezik.
A változókort követően az embereknek közel fele tapasztal élete során legalább egyszer BPPV-t. Előfordulhat a gyerekek körében is, esetükben azonban nagyon ritka.
A szédüléssel kezelt embereknek csaknem 20 százalékánál a BPPV okozza a problémát.
A betegség kapcsán fontos tudnivaló, hogy bár magától elmúlhat, de megfelelő kezelés hiányában nagyon gyakran visszatér – nem ritkán évek múltán.
A BPPV tünetei
A vertigo szédülés a BPPV egyik fő tünete. Lehet nagyon enyhe, szinte alig érzékelhető, de bizonyos esetekben annyira súlyos, hogy hosszú másodpercekig, sőt percekig is eltart.
A szédülés mellett azonban a BPPV tünetei közül gyakoriak még a következők:
-
egyensúlyproblémák;
-
hányinger vagy hányás;
-
homályos látás;
-
gyengeségérzet;
-
akaratlan, gyors szemmozgások.
A BPPV általában csak az egyik fület érinti, de ritkán mindkét fül érintett lehet, ami a panaszok fokozódását eredményezheti.
Milyen betegségek válthatják ki a BPPV-t?
Általában a BPPV önmagában jelentkezik, de előfordulhatnak esetek, amikor más betegség, többnyire a belső fület értintő problémák hatására alakul ki. Ezek a következők:
-
Labyrinthitis: a belső fül gyulladásos állapota, amit erőteljes szédülés kísér.
-
Vestibularis neuritis: a belső fül idegeinek gyulladása, ami gyakran vált ki funkcióvesztést.
-
Akusztikus neuroma: egy jóindulatú daganat a fül és az agy között meghúzódó idegen.
Miért okoz szédülést BPPV esetén a fej helyzetének változása?
Amint azt fentebb már leírtuk, a BPPV kialakulásáért az egyensúly szabályozásáért felelős belső fülben lerakódott kalcium-karbonát részecskék okolhatók.
A fej helyzetének változásakor ezek a részecskék gyakorlatilag mozognak a belső fülben és ingerelni kezdik a félkör alakú csatornákban elhelyezkedő szőrszerű csillókat.
Ezeknek a képződményeknek az a feladatuk, hogy információt továbbítsanak az agyhoz a test egyensúlyáról. Mivel azonban a csillók felesleges ingereket kapnak, a szervezet tévesen szédüléssel reagál a kialakult helyzetre.
Mikor forduljunk orvoshoz a BPPV tüneteivel?
A BPPV általában nem igényel kezelést, de amennyiben a fenti tünetek nagyon súlyosak, hosszabb távon is tapasztalhatók vagy rendszeresen visszatérnek, akkor ajánlott mielőbb részt venni egy fül-orr-gégészeti kivizsgáláson.
Fontos hangsúlyozni, hogy a BPPV mögött akár súlyos betegség is meghúzódhat, ezért amennyiben a szédülés az alábbi panaszokkal társul, sürgősségi ellátásra lehet szüksége:
-
erőteljes fejfájás;
-
tartós hőemelkedés vagy láz;
-
kettős látás, esetleg látásvesztés;
-
halláscsökkenés;
-
beszédzavar;
-
a végtagok gyengesége, zsibbadása;
-
ájulás;
-
járási nehézség.
A BPPV diagnózisa
A BPPV diagnózisa összetett feladat, ami gyakorlott kezelőorvost és általában több vizsgálatot igényel, sőt a fül-orr-gégész mellett neurológus bevonására is szükség van hozzá.
Anamnézis
Hogy a BPPV diagnosztizálható legyen, ahhoz elengedhetetlen a kórtörténet pontos feltárása, hiszen a tapasztalt tünetek már önmagukban segíthetnek eldönteni, hogy valóban jóindulatú helyzeti szédülés áll a háttérben vagy inkább más problémáról lehet szó.
A kezelőorvos tehát megismeri a tüneteket, azok jellegzetességeit, miközben célzott kérdéseket tesz fel a páciens számára, majd ezek alapján folytatódhatnak a vizsgálatok.
Dix-Hallpike teszt
A BPPV diagnózisának egyik legfontosabb módszere a Dix-Hallpike teszt, aminek részeként az orvosok azt vizsgálják, hogy a belső fülhöz tartozó hátsó félkör alakú csatorna érintett-e a szédülés kiváltásában.
Részeként a páciens hanyatt fekvő helyzetet vesz fel, majd kinyújtja a nyakát úgy, hogy az lelógjon a vizsgálóasztalról. Amennyiben szédülés lép fel a gyakorlat során, a hátsó félkőr alakú csatorna érintettsége igazolható.
Ez a módszer már önmagában diagnosztikai értéket képvisel, de gyakran nem elegendő.
Egyensúlyérzékelés teszt
Amennyiben a Dix-Hallpike teszt eredménye megkérdőjelezhető, esetleg valamiért nem lehet végrehajtani, az egyensúlyérzékelés teszt is hatékony módja a diagnózisnak.
A módszer alkalmazásakor a páciens hanyatt fekszik, ellazítja a nyakizmait, majd a vizsgálatot végző orvos gyors tempóban 90 fokkal elforgatja a fejét mindkét irányban.
Ha a páciens BPPV-től szenved, a mozdulat szédülést vált ki, ami általában azon az oldalon aktív, amelyik irányban intenzívebb panaszok jelentkeztek.
A BPPV kezelése
Ahogyan azt fentebb is írtuk már, a BPPV a legtöbb esetben magától elmúlik, de sokszor visszatérő probléma, ezért kezelést igényel.
A legtöbbször elegendő lehet, ha a páciens fizikoterápián vesz részt, de bizonyos esetekben gyógyszeres, sőt műtéti beavatkozásra is szükség lehet. Lássuk a kapcsolódó tudnivalókat!
A BPPV kezelése fizikoterápiás módszerekkel
Ha egy páciensnél BPPV-t diagnosztizálnak, a fizikoterápiás kezelés az egyik leghatékonyabb módja a gyógyulásnak. Az orvosok többféle módszert ismernek és alkalmaznak ebből a célból, de az egyik leggyakoribb az úgynevezett Epley manőver.
Az Epley manőver lényege, hogy a gravitáció segítségével kimozdítsák a helyükről a belső fülben felhalmozódott kalciumkristályokat. A módszer könnyedén elsajátítható a szakrendelésen, így a páciens otthon is gyakorolhatja a mielőbbi gyógyulás reményében.
Javasolt a fizikoterápiára minden esetben üres gyomorral és kísérővel érkezni, hiszen a kezelés erőteljes neurológiai tüneteket, a szédüléses panaszok felerősödését válthatja ki, ami kezdetben teljesen normális reakció.
Az Epley manőver folyamata:
-
Az Epley manőver alkalmazásakor a páciens ülő testhelyzetet vesz fel, lábait teljesen kinyújtja, a fejét pedig 45 fokkal elfordítja abba az irányba, amelyik belső fül problémás.
-
Ebből a helyzetből a páciensnek gyorsan hanyatt fekvő helyzetet kell felvennie pontosan úgy, mint a Dix-Hallpike tesztnél.
-
A szakorvos ezt követően ellenőrzi a szemmozgást.
-
A páciens egy-két percig ebben a testhelyzetben marad, majd fejét ellentétes irányba forgatják.
-
Ismét egy-két perc várakozás történik, majd a páciens az egész testével a vállára fordul úgy, hogy a fej és a nyak rögzített helyzetben marad.
-
Ebben a testhelyzetben is meg kell vizsgálni a szemmozgást, miközben a páciens egy-két percig mozdulatlan marad.
-
Az utolsó lépés, hogy a páciens lassan felül úgy, hogy a fej mindvégig 45 fokban elforgatva marad.
A BPPV fizikoterápiás kezelésére még számos módszer áll a szakorvosok rendelkezésére, így a HSM, a Lempert-, a Roll- és a Semont manőver, valamint a Brandt-Daroff gyakorlatok.
A BPPV gyógyszeres kezelése
Amennyiben a BPPV nagyon súlyos tüneteket okoz és gyakran jelentkezik, ezáltal drasztikusan rontja a páciens életminőségét, javasolt gyógyszeres kezelést alkalmazni – akár a fizikoterápia megtámogatására is.
Tudni kell azonban, hogy a szédülés kezelésére valóban csak legvégső esetben írnak fel gyógyszert az orvosok, és abban az esetben is főleg antihisztaminokat vagy antikolinerg készítményeket.
Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően természetesen egyre több készítmény érhető el a szédüléses szindrómák kezelésére, de tudni kell, hogy leginkább tüneti kezelést nyújtanak, a probléma valódi okát nem szüntetik meg.
Emiatt annyira fontos a fizikoterápia a BPPV kezelése kapcsán.
A BPPV kezelése műtéttel
Még a gyógyszerek alkalmazásánál is sokkal ritkábban kerül sor a BPPV kezelésére műtéti beavatkozással.
Csak és kizárólag olyan esetekben alkalmazzák, amikor több fizikoterápiás módszer sem járt sikerrel, és a páciens annyira súlyos tüneteket tapasztal, hogy azok jelentős mértékben rontják az életminőséget, esetleg munkaképtelenséget idéznek elő.
Ilyenkor egyfajta végső megoldásként szóba kerülhet a műtét, de tudni kell, hogy a legtöbb idegsebészeti beavatkozáshoz hasonlóan ez is nagy kockázatot jelent, sikeres beavatkozás esetén azonban tartós megoldás lehet a BPPV kapcsán.
