Inkontinencia

Inkontinenciáról akkor beszélhetünk, amikor valaki részben vagy teljes egészében elveszíti a húgyhólyagja feletti irányítást.

A betegségnek számos típusa és fokozata ismert, így a spontán vizeletszivárgástól kezdve az erős, hirtelen fellépő vizelési ingerig bezárólag különböző formában jelentkezhet.

A vizelet inkontinencia a legtöbbször az öregedéssel alakul ki, azonban kortól és nemtől függetlenül bármikor megjelenhet. Kezelést leginkább akkor igényel, ha már negatívan befolyásolja a hétköznapi tevékenységeket és rontja az életminőséget.

Az orvosok kezében ma már számos olyan lehetőség van, amelyekkel az inkontinencia hatékonyan gyógyítható – akár még időskorban is –, ehhez azonban lényeges felismerni a problémát, illetve tisztában lenni a kapcsolódó tudnivalókkal.

Mi az az inkontinencia?

Vizelet inkontinenciának röviden a nem szándékos vizeletürítést, a felnőttkori vizelettartás zavart nevezzük.

A probléma világszerte nagyon sok embert – egyes becslések szerint milliókat – érint. Hatására kontrollálhatatlan vizeletszivárgás, súlyosabb esetben vizeletürítés léphet fel, ami negatívan befolyásolhatja a hétköznapokat.

Az inkontinencia kialakulása az öregedés hatására valóban megnövekszik, azonban nem feltétlenül csak a korhoz köthető jelenség.

A vizeletkiválasztás működése

Hogy megérthessük az inkontinencia kialakulásának hátterét, feltétlenül ismernünk kell a vizeletkiválasztás működését.

Az emberi test húgyúti rendszere alapvetően a vesékből, a húgyhólyagból, az ezeket összekötő húgyvezetékekből és a húgycsőből áll. A rendszer segít szűrni, tárolni, továbbítani és a szervezetből eltávolítani a különféle méreganyagokat.

A folyamat a vesékben indul, amelyek kiszűrik a vérből a salakanyagokat. Így képződik a vizelet, ami aztán a húgyvezetékeken keresztül a húgyhólyagban gyűlik össze.

A hólyag egyfajta tároló szerepet tölt be. Ha megtelik, jelet küld az agynak, hogy itt az ideje a vizeletürítésnek. Erre a megfelelő helyen és időben a záróizmok elernyesztésével van lehetőség, így a húgyhólyagból a húgycsövön keresztül a vizelet távozni tud a szervezetből.

Ha a rendszer megfelelően működik, a vizeletürítés jól szabályozható. Ellenkező esetben vizeletszivárgás vagy a vizeletürítés kontrollálhatatlansága következik be. Ezt az állapotot nevezzük inkontinenciának.

Az inkontinencia típusai

Az inkontinenciának többféle típusa ismert, amelyeket érdemes megismerni ahhoz, hogy feltárhatók legyenek a kialakulásukhoz vezető okok.

Sürgősségi inkontinencia

A más néven késztetéses inkontinencia egyik jellemzője, hogy a páciens hirtelen fellépő, erőteljes vizelési ingert tapasztal. Gyakori probléma ilyenkor, hogy az érintett nem jut el időben a mellékhelyiségre, és idő előtti vizeletszivárgás alakul ki.

A sürgősségi inkontinencia hátterében a legtöbbször a hiperaktív hólyag jelensége áll, amit a gyenge medenceizmok, az idegkárosodás, a fertőzések, de az elhízás és a klimax is előidézhet.

Stressz inkontinencia

A stressz inkontinencia egy tipikus felnőttkori vizelettartás zavar, amire az a jellemző, hogy a hétköznapi tevékenységek során tapasztalható a vizelet szivárgása. A legtöbbször a medencefenék gyenge izomzata idézi elő a problémát.

Sok embernél köhögés, nevetés, tüsszentés, futás vagy emelés hatására jelentkezik, mert a gyenge medenceizmok nem tudják visszatartani a hólyagra gyakorolt nyomást. Gyakori jelenség szülés után vagy prosztataműtéten átesett férfiaknál.

Túlfolyásos inkontinencia

A krónikus vizelet inkontinenciaként is ismert jelenség akkor alakul ki, ha a húgyhólyag a vizeletürítés során nem tud teljesen kiürülni, aminek eredményeként kisebb mennyiségű vizeletcsöpögés léphet fel.

Gyakori jelenség a krónikus prosztatamegnagyobbodástól szenvedő férfiaknál, de az olyan krónikus betegségek mellett is, mint a szklerózis multiplex, a stroke vagy a cukorbetegség.

Kevert inkontinencia

Kevert inkontinenciáról akkor beszélhetünk, ha a vizeletvisszatartási nehézségeket egyszerre több egészségügyi probléma idézi elő. A legtöbbször a stressz inkontinencia és a hiperaktív hólyag együttesét nevezik így.

Erre az elváltozásra is jellemző, hogy teljesen hétköznapi tevékenységek közben jelentkezik a vizeletszivárgás, így a páciensnek gondosan meg kell terveznie minden mozdulatát és tevékenységét ahhoz, hogy elkerülje a kellemetlenséget.

Teljes inkontinencia

Teljes inkontinenciának nevezzük, ha a hólyag egyáltalán nem képes vizeletet tárolni. Emiatt vagy folyamatosan vagy időközönként magától üríti a vizeletet, illetve folyamatos szivárgást idéz elő.

Az inkontinencia okai

Most, hogy már ismerjük az inkontinencia típusait, a kialakulásuk hátteréről is beszélhetünk. Lássuk a felnőttkori vizelettartás zavarok kiváltó okait!

A sürgősségi inkontinencia okai

A sürgősségi inkontinencia kialakulása a húgyhólyagban található úgynevezett detrusor izmok meggyengüléséből fakad. Ezek az izmok képesek ellazulni ahhoz, hogy a hólyag meg tudjon telni vizelettel, majd megfeszülni, amikor a vizelet távozik a szervezetből.

Hogy ezek a detrusor izmok mitől tudnak károsodni, az nem teljesen egyértelmű még az orvostudomány számára, a következő tényezők azonban kétségtelenül befolyásolhatják a folyamatot:

• túlzott alkoholfogyasztás;

• rendszeres és nagy mennyiségű koffeinfogyasztás;

• dehidratáltság (a kevés folyadékbevitel hatására koncentrált vizelet gyűlhet össze, ami irritálhatja a hólyagot);

• tartós székrekedés;

• húgyúti fertőzések;

• húgyhólyag daganat;

• neurológiai állapotok;

• gyógyszeres mellékhatások.

A stressz inkontinencia okai

A stressz inkontinenciáról akkor beszélhetünk, ha a vizelettel telt húgyhólyagra gyakorolt nyomás nagyobb, mint a húgycső nyitását és zárását szabályozó izomzat.

A hólyag így nevetés, tüsszentés vagy más hétköznapi hatások miatt is képes elereszteni a vizeletet. A háttérben a következő okok húzódhatnak meg:

• a medencefenék gyenge vagy sérült izomzata;

• a húgycső záróizmának sérülése;

• hüvelyi úton történő szülés hatására bekövetkező húgyúti károsodás;

• terhesség vagy elhízás miatt megnövekedett hasűri nyomás;

• műtéti beavatkozás során előidézett károsodás (például a méh vagy a prosztata eltávolításának hatására);

• az agyat és a gerincvelőt érintő neurológiai betegségek (Parkinson-kór, szklerózis multiplex);

• kötőszöveti betegségek (Ehlers-Danlos szindróma);

• gyógyszeres mellékhatások.

A túlfolyásos inkontinencia okai

A túlfolyásos inkontinenciát jellemzően a hólyagot érintő elzáródások idézik elő. Ilyenkor a hólyag megtelik, azonban nem tud teljesen kiürülni, a folyamatos nyomás hatására pedig szivárgások jelentkeznek.

Kialakulása mögött a következő okok húzódhatnak meg:

• megnagyobbodott prosztata;

• hólyagkövesség;

• tartós székrekedés;

• a detrusor izmok gyengesége, összehúzódási problémája.

A teljes inkontinencia okai

Teljes inkontinenciáról akkor beszélhetünk, ha a hólyag nem tudja tárolni a vizeletet. Kialakulása mögött számos tényező meghúzódhat, a leggyakoribb okok pedig a következők:

• az egész életet végigkísérő hólyagproblémák;

• a gerincvelő sérülése, ami megszakíthatja az agy és a húgyhólyag közti kapcsolatot;

• hólyagsipoly kialakulása.

Az inkontinencia tünetei

Hogy a vizelet inkontinencia milyen tüneteket okoz, azt gyakran befolyásolja a vizelettartási zavar típusa. Az alábbiakban azonban összegyűjtöttük azokat az általánosabb panaszokat, amelyek minden esetben urológiai kivizsgálást igényelnek:

• a vizelet rendszeres vagy külső hatásokra bekövetkező szivárgása;

• a hólyag teljes, kontrollálhatatlan ürülése;

• hirtelen fellépő vizelési inger, ami olyan intenzív, hogy nincs elég idő eljutni a fürdőszobáig;

• gyakori vizelési inger;

• lassú vagy erőltetett vizeletürítés;

• a hólyag folyamatos teltségérzete vizelés után;

• gyakori vizeletürítési kényszer éjszakánként.

Ha Ön is az inkontinencia tüneteitől szenved, kérjen mielőbb szakorvosi vizsgálatot: urológia.

Az inkontinencia diagnózisa

Az inkontinencia diagnózisa minden esetben az anamnézis felállításával kezdődik. Ennek részeként a kezelőorvos alaposan kikérdezi a pácienst a tapasztalt panaszokról, amelyek elengedhetetlenek a pontos azonosításhoz.

A tünetek ismerete azonban nem elég ahhoz, hogy olyan diagnózis szülessen, ami utána a kezeléshez is szükséges. A megfelelő diagnosztizálás és a precíz terápia érdekében a következő vizsgálatokra kerülhet sor vizelet inkontinencia gyanúja esetén:

• Fizikai vizsgálat: általában a kismedence feltárásából áll, de hölgyeknél nőgyógyászati szűrésre, férfiaknál pedig a prosztata méretének ellenőrzésére is szükség lehet.

• Laborvizsgálat: a vér- és vizeletvizsgálat sok esetben hasznos paraméterekkel szolgálhat az inkontinencia kialakulásának hátteréről.

• Ultrahang: ezzel a fájdalommentes képalkotó módszerrel lehetőség van alaposabban feltárni a húgyhólyagot és a kapcsolódó szerveket, ezzel fényt derítve az esetleges elváltozásokra.

• Stressz teszt: a stressz teszt lényege, hogy az urológus előidézze feltételezett stressz inkontinencia esetén a vizeletszivárgást, így a páciensnek például köhögnie vagy futnia kell ahhoz, hogy ellenőrizhető legyen a probléma.

• Cisztoszkópia: egy speciális endoszkópos vizsgálat, aminek részeként egy kamerát vezetnek fel a húgycsövön keresztül a hólyagba, hogy közelebbről megtekinthető legyen a húgyutak belseje.

• Urodinamika: ezzel a vizsgálattal lehetőség van ellenőrizni a húgyhólyag kapacitását, a záróizmok működését, azaz hasznos adatokkal szolgálhat az inkontinencia jellegével kapcsolatban.

• Hólyagnapló: közvetett, de hasznos diagnosztikai módszer, aminek részeként a páciensnek hólyagnaplót kell vezetnie, és abban rögzíteni a szivárgásokat, illetve az inkontinenciához kapcsolódó tüneteket, valamint azok kiváltó okait.

Az inkontinencia kezelése

Beszéljünk akár öregkori, akár más okból fakadó inkontinenciáról, a modern orvostudomány kezében ma már nagyon hatékony eszközök vannak, amelyek segíthetnek a probléma megoldásában. Lássuk ezek közül a legfontosabbakat!

Az inkontinencia kezelése gyógyszerekkel

Ma már számos gyógyszer és egyéb gyógyhatású készítmény elérhető, amelyek segíthetnek az inkontinencia bizonyos típusainak és fokozatainak normalizálásában.

Vannak készítmények, amelyek a hólyag és a záróizmok stabilizálását tudják elérni, míg mások éppen ezeknek a szöveteknek az ellazítását segítik elő, hogy a hólyag könnyebben és teljes egészében kiürüljön.

Ha a vizelet inkontinencia összefüggésbe hozható a menopauzával, az ösztrogén pótlása is jó alternatíva lehet a kezeléshez. Tudni kell azonban, hogy valamikor a gyógyszer önmagában nem elegendő a változáshoz.

Az inkontinencia kezelése gyógytornával

A gyógytorna szintén nagyon hatékony alternatívát jelenthet az enyhébb vizelettartási zavarok kezelésekor. A cél ilyenkor a gyengébb medencefenék izmok megerősítése, aminek az egyik módja a gátizomtorna és a hólyagtréning.

Sok hatékony alternatíva létezik ebből a szempontból, de a Kegel-gyakorlatok nagy általánosságban a legismertebbek. Lényegük, hogy a medencefenék izmainak erősítésével és ellazításával újra visszanyerjük az uralmat a vizeletürítés felett.

Súlyos esetekben a gyógytorna azért nem hatékony, mert a medencefenék izmait önerőből már nem lehet összehúzni. Ilyenkor az elektromos stimuláció hozhat áttörést, ami kellemetlen ugyan, de segít az izmok megerősítésében, amit utána egyszerű tornával lehet fokozni.

Az inkontinencia kezelése műtéti úton

Vizelet inkontinencia esetén ma már többféle műtéti eljárás is alkalmazható, amelyek egy része nem is sorolható a klasszikus operációkhoz, inkább egyszerűbb, járóbeteg-ellátásban is alkalmazható kezelésekről van szó. A legismertebbek a következők:

• A húgycső térfogatának növelése: főleg nőknél alkalmazott módszer, amikor egy injekcióval a húgycső nyálkahártyájába olyan anyagot fecskendeznek, amivel megnövelhető annak térfogata.

• Botulinum toxin kezelés: a botulinum toxin elsődlegesen a szépészeti beavatkozások során használt anyag, de a hólyagban alkalmazva segít ellazítani azok izmait, így hosszú hónapokig biztosítja az inkontinencia tüneteinek mérséklését.

• Sling műtét: férfiak és nők esetében is alkalmazható eljárás, aminek részeként általában a hasfalon keresztül egy speciális hevedert helyeznek el a húgycső megtámasztására, ami megakadályozza a vizelet szivárgását.

• Szalagműtét: a Sling műtéthez hasonló eljárás, amit szalagplasztika néven is ismerünk. Részeként a húgycső alá kerülő szalag megakadályozza a vizelet szivárgását.

• Mesterséges húgycső záróizom-beültetés: a súlyosabb stessz inkontinencia kezelésére szolgáló beavatkozás, ami főleg férfiaknál, általában a prosztatarák műtéti kezelése után fennálló vizeletszivárgás megállítására ideális.

Az inkontinencia kezelése életmódváltással

Az életmódváltás szintén nagyon sokat segíthet az inkontinencia kezelésében. Ezek apró változások a hétköznapokban, de hosszabb távon rengeteget tehetünk azért, hogy a vizeletszivárgás abbamaradjon.

Ehhez néhány hasznos életmód-tanács:

• Fizikai aktivitás előtt kerüljük a nagy mennyiségű folyadék és a koffein fogyasztását.

• Minden mozgásos tevékenység előtt ürítsük ki a húgyhólyagot.

• Túlsúly esetén törekedjünk az egészséges testsúly elérésére, de legalább a fogyásra.

• Vezessük be az időzített ürítést, azaz tervezetten, rendszeres időközönként keressük fel a mellékhelyiséget.

• Kerüljük a túl nehéz tárgyak emelését és mozgatását.

• Céltudatosan, tervezhetően gondoskodjunk a napi folyadékbevitelről.

Gyermekinkontinencia

A gyermekinkontinenciát mindig külön kell kezelni a felnőttkori vizelettartás zavartól. Általában 7 éves korig a kicsiknél nagyon gyakori probléma a bepisilés, azonban a tapasztalatok szerint ezt a legritkább esetekben okozzák szervi elváltozások.

A legtöbbször a még nem teljesen kialakult vizelési rutin és a pszichés eredetű problémák állnak a háttérben.

Amennyiben gyermekünknél 7 éves kor után is vizelettartási gondok merülnek fel, és azok nemcsak éjszaka, hanem napközben egyaránt jelentkeznek, kérjük ki gyermek urológus tanácsát.