A mióma egy olyan jóindulatú daganatos elváltozás, amely a méh izomszöveteiből növekszik, és minden esetben nagy odafigyelést, rendszeres kontrollvizsgálatokat, gyakran kezelést igényel.
Különösen terhesség esetén, hiszen a mióma nem zárja ki a gyermekvállalást, de különösen megnehezítheti a fogantatást, sőt az állapotosság során nagyon sok problémát, komplikációt, illetve kellemetlenséget idézhet elő.
Akár korábban diagnosztizált miómával estünk teherbe, akár a gyermeknemzést követően derült fény az elváltozásra, javasolt felkészülni a rendellenességből fakadó panaszokra, hiszen minél előbb ismerjük fel a tüneteket, annál nagyobb eséllyel lehet elkerülni a súlyosabb állapotokat.
Cikkünkben ezért összegyűjtöttük, hogy mire kell odafigyelni, illetve mire lehet számítani, ha a mióma terhesség alatt is fennáll.
Amennyiben szeretne többet megtudni erről a betegségről, kattintson a következő linkre: mindent a miómáról.
A miómához kapcsolódó magzati kockázatok
A terhesség során a növekvő magzatra általában nincs negatív hatással a mióma, de a nagyobb elváltozások, illetve a daganat többszörös megjelenése mindig nagy odafigyelést igényel. A magzati kockázatok ilyenkor a következők:
Méhlepény-rendellenességek
A miómától szenvedő kismamáknál általában gyakoribbak az úgynevezett placenta rendellenességek. Ide sorolható a placenta previa, avagy az alacsony méhlepény, valamint a placenta idő előtti leválása a méhről.
Ezeket az állapotokat kezelőorvosunk egyszerű ultrahang vizsgálattal folyamatosan ellenőrizheti.
Mióma növekedés
A mióma terhesség alatt nagyon gyakran növekedésnek indul. Nem ritka, hogy akár az eredeti méret kétharmadára duzzad, de előfordulhat ennek az ellenkezője is. A növekedésre általában az első trimeszterben kerül sor – feltehetően a hormonális változások hatására.
Ezt az állapotot is lehetőség van ultrahangos vizsgálattal nyomon követni, azonban a kutatások nem mutattak ki összefüggést a mióma és a magzat növekedésének korlátozottsága között.
Farfekvésre való hajlam
Mivel a mióma korlátozhatja a méhben a magzat mozgását, ezért kevesebb helye marad a születendő gyermeknek, így ritkábban fordul be a szülőcsatornába, azaz farfekvés alakulhat ki.
Ultrahang segítségével a farfekvés is követhető, és amennyiben a baba nem fordul fejjel a szülőcsatorna irányába, akkor a világra segítéshez császármetszés alkalmazása javasolt.
Koraszülés
A mióma jelentős megterhelést jelent a méh számára, ami korai összehúzódásokat vagy a magzatvíz idő előtti távozását idézheti elő. Ez jellemzően koraszülést eredményez.
Emiatt a miómától szenvedő kismamáknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk minden fájásra, és különösen arra az esetre, ha a magzatvíz szivárgását tapasztalják.
A miómához kapcsolódó kockázatok a terhes kismamák szempontjából
Természetesen nemcsak a magzatra, hanem a kismamákra nézve is lehetnek kockázatai a miómának. Ezért fontos a korai diagnózis, hiszen ilyenkor könnyebb felkészülni a szülés esetleges szövődményeire. Hogy melyek ezek?
A méhnyak tágulásának problémái
Különösen a nagyobb méretű és a méh alsó részén elhelyezkedő miómáknál gyakori probléma, hogy teljesen vagy részlegesen elzárják a szülőcsatorna nyílását.
Emiatt gondok lehetnek a méhnyak tágulásával, ami minden esetben megnövelheti a császármetszés valószínűségét.
Gyengébb összehúzódások
A méh összehúzódásai felkészítik a szervezetet a szülésre. A mióma hatására azonban ezek az összehúzódások gyengébbek lehetnek, ami megnehezíti a méhnyak kitágulását a vajúdás során. Ez az állapot szintén megnöveli a császármetszés alkalmazásának esélyét.
Szülés utáni vérzés
Bár a hüvelyi úton történt szülés után normális a vérzés, a császármetszést követően azonban nem minden esetben. A mióma által kiváltott gyengébb összehúzódások hatására azonban gyakran kialakulhat ez az állapot a méhlepényt tovább tápláló erek miatt.
Amennyiben a hüvelyi vérzés nagyon erős, haladéktalan kivizsgálásra van szükség.
A mióma által kiváltott problémák az első trimeszterben
Miután általánosságban megismertük, hogy milyen problémákat generálhat a mióma terhesség alatt, lássuk egy kicsit konkrétabban az egyes szakaszokhoz köthető esetleges kellemetlenségeket.
Mint köztudott, a miómák általában a terhesség első trimeszterében növekednek meg jelentős mértékben, mégpedig az extra ösztrogén és progeszteron hatására. Lássuk, hogy ez milyen problémákat generálhat ebben az időszakban:
Vérzés és fájdalom
Kutatások és gyakorlati megfigyelések egyaránt igazolják, hogy a miómától szenvedő nők az első trimeszterben gyakran tapasztalhatnak rendellenes vérzést, ami a legtöbbször ártalmatlan, de minden esetben kivizsgálást igényel.
A vérzés mellett gyakori még a fájdalom is – főleg alhasi görcsök formájában –, ami szintén aggodalomra adhat okot, de a legtöbbször szerencsére ártalmatlan. A miómával diagnosztizált terhes kismamák harmada általában vérzést és fájdalmat is tapasztal az első trimeszterben.
Vetélés
A mióma egyik legsúlyosabb szövődményének tekinthető az első trimeszterben a vetélés. Az elváltozás mellett sokkal nagyobb valószínűséggel tapasztalnak vetélést a kismamák, és minél nagyobb vagy minél több ilyen elváltozás van a szervezetben, annál nagyobb az esély rá.
A mióma által kiváltott problémák a második és a harmadik trimeszterben
A terhesség során a méh folyamatos tágulásban van, hogy helyet adjon a fejlődő gyermeknek. A mióma ezt némileg akadályozhatja, és bár a magzat fejlődését nem befolyásolja, azonban így is okozhat kellemetlenségeket.
A második és a harmadik trimeszterben ezek a leggyakoribbak:
Fájdalom
A fájdalom a mióma leggyakoribb tünete, ami a terhesség egészét elkísérheti. A nagyobb méretű miómák különösen jelentős fájdalmat tudnak generálni, sőt a daganatok képesek deformálódni, csavarodni, ami a diszkomfort érzet mellett görcsös fájdalmat okozhat.
Itt fontos megjegyezni, hogy a második és a harmadik trimeszterben előfordulhat a mióma elhalása is. Ez akkor következik be, ha az elváltozás túl nagyra növekszik és nem kap elegendő vért.
Ez a folyamat különösen nagy fájdalmakat, főleg az erős gyomorfájdalomhoz hasonló állapotokat idéz elő, és gyakran okozhat vetélést.
Maga a fájdalom a megfelelő gyógyszerekkel jól enyhíthető, azonban érdemes kerülni például a nem szteroid gyulladáscsökkentőket vagy az ibuprofént, mert azok fokozzák a vetélés kockázatát, csökkenthetik a magzatvíz mennyiségét, sőt szívbetegséget okozhatnak a babánál.
Méhlepény leválás
Vizsgálatok igazolják, hogy a mióma terhesség alatt képes fokozni a méhlepény leválásának a kockázatát. Ilyenkor a méhlepény elválik a méh falától még azelőtt, hogy a gyermek megszületne.
Nagyon súlyos állapot, hiszen erőteljes vérzéssel jár, sőt ilyenkor a baba nem kap elegendő oxigént, így a szülés beindítására van szükség – függetlenül attól, hogy a kismama a terhesség melyik szakaszában van.
Koraszülés
Részben a fentieknek köszönhetően, részben a mióma egyéb hatásaiból kifolyólag az elváltozás hatására sokkal gyakrabban alakul ki koraszülés, vagyis a gyermek már a 37. hét előtt megszülethet.
A mióma kockázati tényezői a szülés során
A tanulmányok és a tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy a mióma növeli a császármetszés esélyét. Az ok, hogy a jóindulatú daganat – különösen nagyobb méret esetén – gátolja az összehúzódásokat és elzárja a szülőcsatornát.
Ezzel nemcsak lassítja, hanem gyakran akadályozza is a szülés természetes folyamatát, így a baba és a kismama állapotának megóvása érdekében császármetszésre van szükség. Ennek az esélye átlagosan hatszor nagyobb, mint az egészséges nők esetében.
A szülés során a farfekvés okozhat még gondot a mióma esetén, hiszen az elváltozás gátolja a baba megfelelő mozgását és befordulását a szülőcsatornába.
Normál esetben a babák fejjel előre születnek meg, a farfekvéses gyermekeknél azonban a láb és a fenék néz előre. Ezt a komplikációk miatt ajánlott elkerülni, ami szintén császármetszést indokol.
A mióma kockázati tényezői a szülés után
A szülést követően a miómák mérete általában lecsökken. Kutatások igazolják, hogy a szülést követően 3-6 hónappal a miómák mérete a nők csaknem háromnegyedénél mintegy 50 százalékos zsugorodást mutat.
Kezelhető a mióma terhesség alatt?
Végül, de nem utolsó sorban arról is fontos beszélni néhány szót, hogy miként kezelhető a mióma terhesség alatt?
Tudni kell, hogy az állapotosság korlátozza a lehetőségeket, hiszen csak olyan módszerek alkalmazhatók, amelyek nem kockáztatják a magzat épségét.
Emiatt a legtöbbször inkább tüneti kezelés zajlik. Fontos ilyenkor a sok pihenés, főként az ágnyugalom, a bőséges folyadékbevitel, valamint kínzó fájdalom esetén az enyhébb fájdalomcsillapító készítmények használata, amivel kapcsolatban mindig egyeztessünk kezelőorvosunkkal.
Nagyon ritka, hogy terhesség során mióma műtétre van szükség. Amennyiben azonban az elváltozás a kismama életét veszélyezteti, a beavatkozás elkerülhetetlen.
Ehhez ma már többféle módszer áll a sebészek rendelkezésére, a legkíméletesebb a laparoszkópos és a hiszteroszkópos technika. Előbbi a hason ejtett apró bemetszésen-, utóbbi a hüvelyen át teszi lehetővé az eltávolítást.
Nagyon ritka eset, általában csak extrém méretű miómáknál és valóban vészhelyzet esetén van szükség arra, hogy terhesség alatt a daganat a hasfal megnyitásával kerüljön eltávolításra.
