A nőgyógyászati onkológia egy speciális szakterület, amely kifejezetten a nőgyógyászati daganatok kezelésére koncentrál. A nőgyógyászat és az onkológia ötvözeteként sokkal célzottabban diagnosztizálja és kezeli a kapcsolódó kórképeket.
A szakág integrált megközelítést biztosít a női reproduktív szervek daganatos elváltozásainak feltárásában és gyógyításában méhnyakrák, petefészekrák, méhdaganat, hüvelyrák, szémremtestrák és egyéb kismedencei daganatok esetén.
Kutatások igazolják, hogy a nőgyógyászati onkológián kezelt rákos nők túlélési esélye sokkal magasabb, mint a hagyományos ellátásban részesülőké, hiszen ez a szakterület valóban kizárólag ezekre a daganattípusokra koncentrálódik.
Hogy mivel foglalkozik a nőgyógyászati onkológia, milyen tünetekkel forduljunk a szakághoz és milyen kezelési lehetőségeket biztosít a páciensek számára? Cikkünkben összegyűjtöttük a fontosabb tudnivalókat!
Mit csinál a nőgyógyászati onkológus?
A nőgyógyászati onkológus legfőbb feladata, hogy diagnosztizálja és kezelje a női reproduktív szerveket érintő daganatos elváltozásokat.
Mivel gyakorlatilag két szakág összefonódásáról van szó, amely kizárólag egy területre koncentrál, minden tekintetben eredményesebb és integráltabb az ellátás.
A nőgyógyászati onkológus gyakran más orvosokkal konzultálva biztosítja, hogy a páciens az állapotához leginkább illeszkedő rákkezelést kapja, amihez többféle terápiás módszert javasolhat, illetve alkalmazhat. Ezek a következők:
-
Sebészeti beavatkozás.
-
Kemoterápia és/vagy sugárterápia.
-
Immunterápia.
-
Hormonterápia.
A nőgyógyászati onkológusok minden esetben nőgyógyász alapképzést szereznek, majd ezt követően további szakképzésen esnek át, aminek részeként mindent megtanulnak a nőgyógyászati ráktípusok diagnosztizálásáról és kezeléséről.
Ismerniük kell
-
a különféle sebészeti technikákat;
-
a kemoterápia és a sugárterápia megfelelő alkalmazását;
-
a nőgyógyászati rákos betegségek biológiáját és patológiáját;
-
valamint a különféle kísérleti kezeléseket is.
Milyen tünetekkel forduljunk nőgyógyászati onkológiára?
Nőgyógyászati onkológiára gyakran célzottan kerülnek a páciensek, jellemzően egy rutin nőgyógyászati szakvizsgálat után, ahol a kenetvétel eredményei vagy a fizikai vizsgálatok daganatos elváltozás jelenlétére utalnak.
A szakág képviselői ugyanis rendelkeznek minden olyan tudásanyaggal és tapasztalattal, ami segíthet a daganattípusok diagnosztizálásában és kezelésében egyaránt. Nincs szükség külön nőgyógyászra és külön onkológusra, ami a páciens dolgát is megkönnyíti.
Valamennyi nőgyógyászati ráktípusnak megvannak a maga tüneti sajátosságai, de amennyiben az alábbi panaszokat tapasztaljuk, érdemes akár közvetlenül is nőgyógyászati onkológushoz fordulni:
-
A hüvelyi területen megjelenő seb, ami nem gyógyul.
-
Szokatlanul nagy mennyiségű, gyakran véres hüvelyi folyás.
-
Rendellenes vérzés (különösen menopauzát követően).
-
Folyamatos puffadás vagy emésztési zavar.
-
Fájdalmak a medencei régióban.
-
Gyakori vizelési kényszer, illetve vizelési nehézség.
-
Látható vagy tapintható csomó a nemi szerv környékén.
Milyen betegségekkel foglalkozik a nőgyógyászati onkológia?
Amint azt fentebb már leírtuk, a nőgyógyászati onkológia a női reproduktív szervek daganatos elváltozásaival foglalkozik. A leggyakrabban a következő betegségek feltárása és kezelés történik a szakág keretein belül:
Petefészekrák
Petefészekrákról akkor beszélhetünk, ha a daganatos sejtnövekedés a petefészekből indul. Mivel az abnormális sejtek gyorsan szaporodnak, ezért hamar megjelennek a környező hasüregi szervekben is.
A nők körében az ötödik leggyakoribb daganattípus, aminek a kiváltó okai máig nem ismertek pontosan, de sokkal gyakrabban fordul elő azoknál, akik nem szültek gyereket, illetve a családban volt már korábban nőgyógyászati daganatos megbetegedés.
A petefészekrák leggyakoribb tünete a hasi puffadás vagy tapintható duzzanat, a kismedencei területen érzékelhető fájdalom vagy kellemetlenség, a gyakori vizelési inger, előrehaladott állapotban pedig a fáradtság és a fogyás.
Méhnyakrák
A méhnyakrák a leggyakoribb rosszindulatú daganatos elváltozások közé sorolható a hölgyek körében. Nagyon gyakran jár szövődményekkel, éppen ezért elengedhetetlen a rendszeres szűrővizsgálat, hiszen minél előbb diagnosztizálják, annál jobbak a gyógyulási esélyek.
Az elváltozás jellemzően a méhnyak belső felületén található mirigyhám és a méhszájat borító hüvelyhám közötti laphámnál alakul ki és sokkal gyakrabban érinti azokat, akik gyakran váltogatják szexuális partnereiket, dohányoznak vagy gyakori hüvelyi gyulladástól szenvednek.
Az egyik olyan nőgyógyászati daganattípus, ami különösen jellemző tünetekkel jár, így például a folyamatos pecsételő vérzés, a fájdalmas szexuális aktus és vizeletürítés, a sárgás, kellemetlen szagú hüvelyi folyás és a gyakori hasi görcsök.
Méhtestrák
Amennyiben a daganatos elváltozások a méh belső nyálkahártyáján keletkeznek, méhtestrákról vagy endometriumrákról beszélünk. Kialakulása során az endometrium sejtjeiben olyan mutáció következik be, amely képes módosítani a sejtek DNS-ét.
Daganat kialakulásáról akkor beszélhetünk, ha ezek a sejtek felhalmozódnak. Ezek az abnormális sejtek könnyen be tudnak hatolni a közeli szövetekbe, aminek hatására gyakran jelentkezik ciklusközi vérzés.
A menopauzához közeli pácienseknél gyakori tünet az elhúzódó és a szokásosnál sokkal hevesebb menstruáció, míg a változókorba lépett hölgyeknél méhtestrák gyanúját veti fel az ismételten kialakuló hüvelyi vérzés.
Szeméremtestrák
A szeméremtestrák a kis- és a nagyajkak környékén, a szeméremdombon, esetleg a gát területén alakul ki. Alapvetően a ritkább daganattípusok közé sorolható, amit sok esetben elhúzódó bőrgyulladások és HPV fertőzés vált ki.
A legtöbbször idősebb korban, 60 éven felüli nőknél a leginkább jellemző, de fiataloknál is megjelenhet. Tünetei nagyon általánosak, és összetéveszthetők egyszerű gyulladásokkal vagy bőrproblémákkal.
Ennek az oka, hogy a szeméremtestrák sok esetben jár bőrkinövéssel, váladékozó fekéllyel, viszketéssel, ödémával, csomók, szemölcsök és dudorok megjelenésével, nehezen vagy nem gyógyuló sebekkel, de sok esetben csak a bőr elszíneződése utal rá.
Hüvelyrák
A hüvelyrák is a ritkább nőgyógyászati daganattípusok közé sorolható, ami leginkább az idősebbek körében jellemző és rendszeres szűrővizsgálattal ez az elváltozás is idejekorán felismerhető, megelőzhető, kezelhető.
Amint a neve is mutatja, ez a ráktípus a hüvelyben alakul ki. Nagyon lassan fejlődik, emiatt kezdetben sokáig tünetmentes, sőt nagyon sok páciens csak teljesen általános panaszokat tapasztal, mint amilyen a vérzés, a viszketés vagy a diszkomfort érzés a hüvelyben.
Sokan csak szövődmények hatására ismerik fel a hüvelyrákot, amikor az elváltozások már a külső nemi szerveken is megjelentek – például duzzanattal –, vagy átterjedtek a végbélre, ahol szintén kellemetlenségeket, gyakran vérzést okoznak.
Milyen kezeléseket alkalmazhat a nőgyógyászati onkológia?
A nőgyógyászati onkológia kezében nagyon hatékony és innovatív kezelési lehetőségek vannak, amelyek lehetővé teszik, hogy a pontos diagnózist követően minél hatékonyabb módszereket alkalmazhassanak a páciensek gyógyulása érdekében.
A leggyakoribb kezelési módszerek a következők:
-
Laparoszkópiás műtét: Az egyik leghatékonyabb műtéti módszer, amely minimálisan invazív technikával, ezáltal rövid felépülési idővel biztosítja az esetleges sebészeti beavatkozások hátterét. A legtöbb esetben már teljesen kiválthatók vele a hagyományos sebészeti eljárások.
-
Robotsebészeti módszerek: A robotsebészet a laparoszkópiás műtéthez hasonló előnyökkel rendelkezik, egy minimálisan invazív eljárás, amivel sokkal nagyobb pontossággal és precizitással lehet elvégezni a műtéteket, minimalizálva a környező szövetek traumáját.
-
Sugárterápia: A sugárterápia alkalmazására akkor van szükség, ha a daganat a kiindulási helyéhez viszonyítva már elterjedt, áttétet képezett, és meg kell állítani a kapcsolódó folyamatokat.
-
Kemoterápia: A kemoterápia a rákos sejtek elpusztítására szolgál és általában a sugárterápiával együtt használják. Bizonyos nőgyógyászati daganattípusoknál már közvetlenül is lehet adagolni az érintett szervhez, így kevésbé gyakorol negatív hatást az egészséges sejtekre.
-
Immunterápia: Az immunterápia egy hatékony kezelési megoldás, amely az immunrendszert támogatja abban, hogy felismerje és elpusztítsa a rákos sejteket, vagy legalább mérsékelje terjedésüket.
-
Hormonterápia: Amennyiben a nőgyógyászati daganat hátterében hormonális probléma áll, vagy lehetőség van célzott hormonális behatással gyógyulást, állapotjavulást elérni, a hormonterápia hasznos eszköz lehet a nőgyógyászati onkológia kezében.
Mire számíthatunk a nőgyógyászati onkológusnál?
A nőgyógyászati onkológiai vizsgálatra gyakran irányítottan érkeznek a páciensek, de ennek ellenére is szükség lehet anamnézis felállítására, majd fizikai vizsgálatokra és diagnosztikai módszerek alkalmazására.
Gyakori, hogy a nőgyógyászati onkológusok más rákkezelésre szakosodott orvosokkal is együttműködnek a diagnózis felállításakor, így hematológusok és onkológiai terápiákkal foglalkozó szakemberek bevonására lehet szükség.
Anamnézis
Az anamnézis lényege, hogy a nőgyógyászati onkológus pontosan felmérje az állapotunkat. Ehhez szüksége lesz korábbi orvosi vizsgálatainkra, képalkotó diagnosztikai eredményeinkre, a szedett gyógyszerek listájára és az addigi kórtörténethez kapcsolódó minden részletre.
A szakorvos jellemzően több kérdést is feltesz majd annak érdekében, hogy pontosan feltárja állapotunkat, illetve a betegség hátterét, hiszen ez elengedhetetlen a megfelelő kezelés biztosításához.
Fizikai vizsgálatok
A nőgyógyászati onkológián gyakran szükség lehet néhány fizikai ellenőrzésre, ami az érintettségből kifolyólag sok esetben kismedencei vizsgálatot takar vagy például a külső nemi szerveken látható elváltozások áttekintését.
Diagnosztikai módszerek
A nőgyógyászati onkológia kezében több diagnosztikai módszer van, ami segít a betegség pontosabb feltárásában, ezáltal a kezelési terv kidolgozásában.
Sok esetben szükség lehet például biopsziára, azaz szövettani vizsgálatra, vagy képalkotó diagnosztika alkalmazására, ami jellemzően ultrahangos technológiára épül, de CT és MRI is gyakran szükséges lehet – főleg egy sebészeti beavatkozás előtt.
Ezen felül laboratóriumi vizsgálatok lehetnek még indokoltak a tumormarkerek pontos meghatározása érdekében.
